𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

N Y O L C A D I K

F A N N I

Napjaim ugyanúgy teltek, mint eddig. Egyetem, majd este munka. A köztes időszakban tanultam. Mióta Dominikkal randiztam és megcsókolt, nem találkoztunk, mert neki kezelésekre kellett járnia, és én is elfoglalt voltam.
Nem tudtam mosolygás nélkül gondolni intim pillanatunkra, ami annyi kérdést vetett fel bennem. Nem tudtam, hányadán is állunk most a dolgoknak.

A mai napomat ellógtam az egyetemről, mivel én tipikusan az a lány voltam, aki nyáron már elõre tanult, ezért meg se kottyant, amit pár alkalommal vettünk jogból, még ha németül is. Inkább otthon maradtam tanulni, majd csak délután megyek a kávézóba dolgozni. Egy kicsit hosszúra sikeredett beszélgetésem volt ebéd után apával és Szilviával videón keresztül, akik már nagyon hiányoztak. Lassan egy hónap is eltelik, mióta eljöttem otthonról, kicsit honvágyam is van, de megmondom őszintén itt legalább a saját életemet élhetem, ezért úgy gondolom, a legjobb döntést hoztam. Nem mintha Budapesten nem csinálhattam azt, amit szerettem volna, de ott mégis függtem valamilyen szinten tőlük, amiből már szerettem volna kikerülni.

Mivel kint tomboltak a mínuszok, ezért egy vastagabb farmert vettem fel, alá egy harisnyát, amit a munkahelyen úgyis le fogok majd venni. Felvettem egy fehér testhez álló fehér hosszúujjú felsőt, aminek puhasága jól esett bőrömnek, majd rávettem egy igencsak fehér, de kötött pulóvert. Imádom télen ezeket a darabokat.

Már késésben voltam, de pittyegő telefonomat mégis előhalásztam zsebemből, ami jelezte, hogy iMessage-en üzenetem érkezett. Dominik. Az a mázlim, hogy, ha neki is iPhoneja van és van profilkép megadva, simán meg tudom nézni, kitől kaptam az üzenetet anélkül, hogy az ő száma meg lenne nekem.

Mit csinálsz ma este? 😏

Honnan van meg a számom? 😅

Ezt a titkot nem árulhatom el 😌😎

Ez esetben én sem, mit terveztem ma estére 🤷🏼‍♀️

Csak annyi időre zártam le a készüléket, amíg felveszem kabátomat, táskámat vállamra akasztom és bezárom a lakás ajtaját, amit kétszer is ellenőrzök. A liftben újra elővettem telefonomat, hogy megnézzem az újabb üzeneteket. Dominik már pusztán pár üzenettel is mosolyt csal arcomra, pedig nincs is a közelemben.

Kár, pedig nagyon unatkozok itthon 🙇🏻‍♂️

6-ig dolgozok, ha gondolod nézz be 🤭

Fogalmam sincs, miért írtam ezt neki. Talán mert iszonyúan vonzónak találom a fiút és belepusztolok, ha ma nem találkozhatok vele. Egyszerűen bolondulok közelségéért, majd mikor hozzám ér vagy megszólal menten el tudnék olvadni úgy, hogy felmosóval se tudnának összekaparni.

Randira hívsz? 🤩

Vedd, aminek szeretnéd 😌😅

Hihetetlen milyen szövege van ennek a fiúnak. Ha nem ismerném egyáltalán, azt mondanám, csak írásban ekkora száj hős, de ő a valóságban is csípőből szól valami frappánsat, ami iszonyat jól áll stílusához.

Susanne és Melanie mosolyogva köszöntöttek, amint beléptem a vendégektől túlzsúfolt kávézóba. Ekkora forgalom még nem volt szerintem, mióta itt dolgozok. Kötényemet az öltözőben derekamra kötöttem, majd kitűzőmet is felhelyeztem a felsőmre és már mentem is nagy mosollyal arcomon segíteni munkatársaimnak.

-Mi a helyzet a focistával? - lép mellém Melanie a poharakat törölgetve, míg én a pultot törlöm egy ruhával. Hirtelen felszaladnak szemöldökeim az egekbe, hiszen senkinek nem beszéltem Dominikról Dórit kivéve, így ők csak annyit tudtak, amennyit láttak.