𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

M Á S O D I K

F A N N I

Hihetetlen korán ébredtem másnap, csodálkozva is néztem telefonom kijelzőjét, ami negyed 7-et mutatott.

Ma be kell vásárolnom és a kávézóba is elmenni, hátha megkapom a munkát.

Szemeimből kidörgölve az álmosságot csoszogok a fürdőszobába emberi külsőt varázsolva magamnak. A sminket nem vittem túlzásba, csupán a szempilláimat festettem ki és a szemöldökömet igazítottam meg. Alapozót csak alkalmakkor teszek magamra, szerencsére az arcom sima, pattanásmentes.

Szőke hajtincseimet futtában átfésültem és egy fogmosást követően kirángattam a szekrényből fekete farmeromat és egy fehér kötött pulóvert.

Pénztárcámat és telefonomat kézitáskámba dobtam, majd miután ittam egy nagy pohár vizet reggeli hidratálás gyanánt, felhúztam fekete csizmámat, amit kikészítettem az előtérben a többi lábbelimmel együtt.

Mivel kint elég hideg volt, ezért hosszú bundás szövetkabátomat vettem magamra.

Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, majd elégedetten bólintva egyet léptem ki a bejárati ajtón, amit magam után gondosan bezártam.

A telefonom segítségével kerestem meg a térképen a legközelebbi boltot, ahol az élelmiszereket meg tudom vésárolni, ugyanis jó lenne nem éhen halnom már az első napon. Szerencsémre nem kellett túl sokat sétálnom, mindössze negyed órát a hidegben. Magyarországon sokkal enyhébb volt az idő az ittenihez képest, szóval ehhez még hozzá kell szoknom.

Útközben felhívtamm a kávézó tulajdonosát, aki nagy meglepetésemre ma délelőttre be is hívatott, így a vásárlást viszonylag hamar le kell tudnom, ha oda akarok érni időben, de hála a korán kelésemnek még van időm azért, nem kell kapkodnom. A boltba belépve megcsapott a meleg, amitől már kellemesebben éreztem magamat. Elővettem telefonomat, aminek megnyitva a jegyzetét néztem a bevásárló listát. Kosaramba fél óra alatt bepakoltam a szükséges dolgokat. Sose szerettem a bevásárlással elidõzni, ez inkább Szilvia képessége volt, aki egy órát simán képes volt eltölteni az Aldiban, ugyanis az a kedvenc üzlete. A kasszánál kértem két nagyobb szatyrot, miután fizettem, hiszen én okos nem hoztam magammal semmit, amibe pakolhattam volna. De így is csak az élelmiszereket tudtam megvenni főként. Az egyéb tisztítószereket, lakberendezési kellékeket kénytelen leszek máshol megvenni délután, ugyanis most már vissza kell mennem a lakásba, hogy a hűtést igénylő termékeket eltegyem a hűtőbe.

Otthon nagy nehezen bepakolásztam a dolgokat, majd kentem magamnak egy szelet avokádó krémes kenyeret, amit gyorsan elfogyasztottam. Általában olyan vagyok, hogy ha felkelek azonnal enni kell, de most valamiért nem kívántam reggel semmit. Talán a szokatlan környezet is befolyásolta ezt.

Hamar útra keltem újra, most már a kávézó címét pötyögtam be dermedt ujjaimmal a telefonomba. Hálát adok az égnek, amiért ez is viszonylag közel volt. Messzebb picivel, mint a bolt, de a húsz perc gyalog azért tûrhetõ, még ebben a hidegben is, ugyanis addig is legalább mozgok. Amivel semmi problémám sincs, szeretek sportolni, minden reggel futni jártam eddig, itt viszont előbb megismerem a környéket, nehogy eltévedjek. Idefele jövet, ha jól láttam volt sportközpont is, tehát nincs minden remény veszve.

A kávézó elõtt megállva nagy levegõt vettem, majd minden mindegy alapon, beléptem az ajtón. Elhatároztam, hogy nem fogok elkeseredni, ha mégse vesznek fel, hiszen ez az elsõ állásinterjú, amire behívtak és még csak egy napja vagyok Lipcsében, biztosan adódik még ilyen helyzet. Viszonyt ez különösen jó lenne, hiszen az egyetem mellett lenne egy kis bevételem.

-Jó reggelt! Miben segíthetek?- köszönt mosolyogva egy barna hajú lány, mikor megállok a pult elõtt, aminek másik oldalán éppen kávét darál.