𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

T I Z E N E G Y E D I K

F A N N I

Tudtam, hogy mi történik körülöttem, de lereagálni nem tudtam. Tudtam, hogy Dominik hazavitt és olyan féltő tekintettel óvott egész este, mint még soha. Jól esett a törődés, amit mutatott felém, hiszen ennek az érzésnek eléggé a hiányában szenvedtem.

Akaratom ellenére kértem meg, hogy maradjon velem éjszakára, amit a láznak és annak a néhány pohár koktélnak tudok be.
Mikor befeküdt mellém az ágyba, minden szégyenlősségem elszállt és tudatosan bújtam közelebb hozzá, hogy érezhessem testének melegét, ami nyugtatóan hatott rám. Ezt ellenállhatatlan parfümének illata csak tetézte.

Folyamatosan rázott a hideg még a kapott lázcsillapító után is, de fél óra vacogás után végre sikerült kicsit aludnom, azonban még sötét volt, mikor arra ébredtem, hogy ismét fázok.

Hasamban millió apró lepke kelt életre mocorgásomat követően, hiszen bőröm minden egyes szeglete találkozott a mellettem szuszogó Dominik engem ölelő karjával.
Meg sem kíséreltem kikelni mellőle, hiszen nem akartam felébreszteni, mivel egész éjjel ébren volt velem, mindenbizonnyal nagyon fáradt lehetett. Óvatosan megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele. Haja kissé kócosan hullott homlokába, ami mosolygásra ösztönzött.
Egyenletesen vette a levegőt, miközben ajkai kissé elnyíltak. Iszonyat aranyos volt, de kezdett egyre jobban elhatalmasodni felettem a láz, ezért jobban magamra húztam a takarót, amire a mellettem alvó mocorogni kezdett, tehát nem aludt olyan mélyen. Résnyire nyitotta barna szemeit, amik találkoztak az én zöldjeimmel és azonnal fogságukba is zárták.

-Miért nem alszol? - dörgöli meg szemeit és kedvesen elmosolyodik.

-Nagyon fázok - fogaim össze is koccannak, annyira ráz a hideg.
Gyűlölök beteg lenni, de legfőképp lázas lenni. Semmiképpen sem akartam, hogy Dominik elkapja tőlem; meg sem érdemlem azt a kedvességet, amivel eláraszt az első perctől kezdve. Óvatosan emeli meg kezét és nagy tenyerét homlokomra helyezi, végül egy sóhaj kíséretében el is veszi onnan.

-Megint felment a lázad - mászik ki mellőlem az ágyból és hagy magamra.
Szám szélét rágva nézem a plafont és még mindig azon gondolkozom, hogy kerülhettem vele ilyen közeli kapcsolatba és egyáltalán mi a fene van most köztünk.
A fürdőszobából fény szűrődik be, majd megjelenik a kócos hajú fiú fáradt szemeivel és lehúzza rólam a takarót, aminek nem igazán örülök, mert meg akarok fagyni.
Kérdően pillantok fel rá, hiszen magyarázatot várok, de ő csak kinyújtja felém kezét, amit készségesen el is fogadok. Ez az én bajom, hogy nem gondolkodok!
- Nem adhatok megint lázcsillapítót, meg kell oldanunk máshogy - húz maga után fürdőszobámba, amit értetlenül fogadok.

-Mégis hogy? - nyögök fel, mikor megállít a zuhany kabin előtt.

-Hideg zuhannyal - sóhaját egy ásítás követi, mire tiltakozva tekintek fel rá.

-Kizárt, hogy hidegre állítsam a csapot! - rökönyödök meg ötletén, mire csak megcsóválja fejét.
Ekkor mérem végig tetőtől talpig a focistát. Fekete pólóján kívül csak egy szintén fekete alsónadrág takarta testét. Kidolgozott mellizmai szépen kirajzolódtak pólója alatt, lábán pedig minden izom tökéletes volt.

-Talán a segítségemet kéred? - mosolyog pimaszul és közelebb lép, aminek hatására szaporábban veszem a levegőt. Iszonyat jól állt neki ez a stílus.

-Legyen - bólintok megadva magamat neki - De menj ki addig! - fordítok hátat neki, hogy levegyem ruháimat.

-Jobb oldara lesz a hideg víz! - csukja be maga után az ajtót, mire csak megforgatom szemeimet.