𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

H U S Z A D I K

F A N N I

Apa és Szilvia sajnálták, hogy visszamegyek Dominikkal Lipcsébe, de nem akartam itt maradni nélküle. Szerettem volna a közelében lenni. Éjjel felébredtem párszor, így fáradtan ültem a vezetésre koncentráló fiú mellett, aki az autópályára érve bekapcsolta a tempomatot, így nyugodtan pihentette kezét combomon, ami rettentő nyugalommal fogott el.

-Túl sokat ittál Szilvia nyugtató teájából. - kuncogja, mikor észreveszi, hogy kinyitom szemhéjaim. Megint bealudtam basszus...

-Muszáj volt, éjjel nem jól aludtam. - dörzsölöm ki szemeimből az álmosságot és szeretnék Dominikra koncentrálni, hiszen nyilván nem vagyok egy izgalmas társaság neki, ha alszok.

-Meglátod, az én ágyamban majd milyen jót fogsz este aludni - vigyorodik el szélesen és egy pillanatra megajándékoz csodálatos barna szemeivel, amik csillognak az izgatottságtól. Bevallom én is az vagyok.

-Szóval el is döntötted, hogy nálad lakjunk? - húzom fel szemöldökömet kérdően és elhitetem vele, hogy problémám van ezzel.

-Azt gondoltam, hozzám közelebb lenne az egyetem, meg... - kezd bele kétségbeesetten, s végül elnevetem magam - Most meg mi az? - ráncolja dús szemöldökét.

-Kegyetlen módon át lehet téged verni - nevetem karjára simítva kezemet.

-De akkor most nem baj neked, ha hozzám cuccolsz? - kérdezi még mindig a témán lógva én pedig csak egy nagy mosoly kíséretében megrázom a fejemet.

-Teljesen mindegy hol vagyok, ha veled lehetek - vallom be őszintén és kicsit nyálasnak is tartom, amit mondtam neki, de őt ez nem zavarja.

Az út nagyon hosszú volt, de nem aludtam, inkább Dominikkal beszélgettünk. Tulajdonképpen mindenféléről. Elmesélte, hogy apám milyen normális lett vele és ő ennek mennyire örül. Én is örültem, hogy végre nincs köztük feszültség. Este 7-re érkeztünk meg az RB Leipzig edzőközpontjához a csapatorvos által végzett vizsgálatra. Én is bementem Dominikkal és végig ott ültem az előtérben, amíg végzett. Az eredményei egyre jobbak és lehetséges, hogy részt vehetne a közelgő Európa Bajnokságon.

A lakására érve mindketten fáradtan pakoltuk ki táskáinkat szobájában, miután elfogyasztottuk útközben vett Mekis vacsoránkat. A focistának igazi gyenge pontja volt a gyorskaja, de most úgy gondoltam kivételt tehetünk, mert egyikünknek sem lett volna ereje normális vacsorát készíteni.

-Gyere velem - fogja meg kezemet és gyengéden húz maga után ki a szobából. Izgatott mosollyal követem bármiféle ellenkezés nélkül.

-Hova? - teszem fel a kérdést, de egyértelmű volt a válasz, amikor becsukta mögöttünk a fürdőszoba ajtaját.

-Remélem nem vagy fáradt egy közös zuhanyhoz - mosolyodik el szélesen és már át is húzza fejemen felsőmet. Borostás arcán végig simítva húzom magamhoz egy rövid csókra, majd pár perc múlva mindketten belépünk a tágas zuhanykabinba, ahol Dominik megnyitva a csapot rögtön melegre állította, én pedig élveztem, ahogy testemen végig folyik a meleg víz.

Abszolút nem voltam már zavarba előtte és ennek örültem. Felszabadult voltam és inkább izgatottsággal töltött el, hogy most felforrósodott testemet öleli a világ leghelyesebb fiúja. Szeretem, amikor ilyen gyengéd érintésekkel adja tudtomra, mennyire szeret és figyel rám és nem használ ki minden alkalmat szexre.

-Örülök, hogy itt vagy velem - leheli ajkaimra, miközben hátamat bekente tusfürdővel.

-Mit csinálunk holnap? - kérdezem kíváncsian, s ujjaimat szégyenérzet nélkül mélyesztem izmos fenekébe, mire elenged egy nyögést meglepődöttségében.