𝑬́𝒈𝒆𝒕𝒐̋ 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒑𝒂́𝒓 ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫𝒐𝒎𝒊𝒏𝒊𝒌

N E G Y E D I K

D O M I N I K

Reggel kipihenten keltem fel ébresztőórámra, amit azonnal kinyomtam. Arcomat megdörgöltem, hogy a maradék álmosságot is ki tudjam törölni szemeimből, majd lerúgtam magamról fehér takarómat. Szokásomhoz híven kinéztem az ablakon és gyönyörködtem a kora reggeli hóesésben.

Fehér pólómat magamra kaptam és egy melegítőalsót, amiben elcsoszogtam a fürdőszobába és hideg vízzel felfrissítettem arcomat. Nem értem miért vagyok ennyire mazoista. Vizes kezemmel megigazgattam hajamat, majd miután megtöröltem arcomat, a konyába mentem reggelit készíteni magamnak. Fájdalmas arcot vághattam, amint jobb lábamba és ágyékomba is belenyilalt ugyanaz a fájdalom, amit már régóta érzek és amiért nem edzhetek...

Megemberelve magamat folytattam utamat a hűtőhöz, végül pedig a konyhapulthoz.

Rántottámat pirítóssal fogyasztottam el és hozzá egy forró teát készítettem. Egy valamit azonban nem bírtam még evés közben sem kiverni fejemből. Vagyis inkább valakit. Fannit. Életemben nem találkoztam még ilyen lánnyal, mint ő. Tudomásul vettem már az első beszélgetésünkkor, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet, mivel alig enged közel magához. Őt nem hatja meg a Szoboszlai Dominik név és ez valahol tetszik, mert erőfeszítést kell tennem érte. Nem szeretem egyébként sem, ha csak magától az ölembe hullanak a dolgok. Mondjuk neki örülnék, hiszen azért mégis csak férfiből vagyok és én is elgyengülhetek egy ilyen nőre tekintve, mint ő.

Magabiztos, okos, hiszen jogot tanul, gyönyőrű szemei azonnal levesznek lábamról és nagyon aranyos, mikor zavarban van. Önbizalommal tölt el, amikor tudom, én hoztam zavarba. Valamit jól csinálhatok.

Látszik rajta, hogy valamiért nem szeret az emberek felé nyitni, közel kerülni és megbízni bennük pedig semmiképp. Nem tudom, mi válthatta ezt ki nála, de szeretném azt elérni, hogy velem ne legyen ilyen. Szóval elfogadom a kihívást. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ennek nem szabad a teljesítményemet befolyásolnia. Hosszú és nehéz volt az út idáig és nem szeretném kockáztatni a pozíciómat, egyben karrieremet ilyen nagy csapatnál, mint a RB Leipzig. Nem akarom, hogy csalódjanak bennem azok, akik segítettek, hogy eljussak idáig és valóra váljon az álmom. Tudom, hogy sokat várnak el tőlem, ha felépültem.

Csörgő mobilomra összerezzentem, majd végül fülemhez emeltem.

-Szeva Peti- szólok bele vidáman.

-Jó reggelt Domi, jössz ma edzésre?- kérdezi csapattársam, ugyanis az edzéseket a kispadról szoktam figyelni.

-Természetesen, már megreggeliztem- pillantok magam elé, üres tányéromra, majd kortyolok teámból.

-Helyes! Hogy sikerült a tegnap?- célzott Fannival való találkozásomra. Egyedül neki beszéltem róla meg Willinek. Ők ketten a válogatottban is csapattársaim, maximálisan megbízok bennük.

-Szerintem egész jól, meglátjuk, mi lesz belőle- vigyorgok folyamatosan akaratom ellenére, ha csak Fannira gondolok. Teljesen elvette az eszemet. Remélem, ő is hasonlóan vélekedik a tegnapról, mint én, aki folytatást remél.

-Csak kérlek mondd, hogy nem vitted fel magadhoz!- szinte magam előtt látom könyörgő arcát, amin nevetnem kellett. Tény és való ilyen egyszer-kétszer előfordult, de megjött az eszem azóta és ezt most nem szeretném a hülyeségem miatt elszúrni.

-Nyugi papi nem vagyok hülye- kuncogok- Megkomolyodtam!

-Ajánlom is, na szedd össze magad, edzésen találkozunk!

-Oké- bontottam is a vonalat, hogy legyen időm elkészülni.

A szekrényem fele a csapattól kapott melegítőkkel volt tele. Fekete melegítőalsómat vettem fel, majd egy másik pólót, rá pedig a csapat piros melegítő felsőjét, aminek zipzárját felhúztam magamon. Gyorsan fogat mostam még és kedvenc parfümömből egy kicsit magamra tettem. A szekrény melletti tükörben még egy gyors pillantást vetettem magamra, majd az előtérben leakasztottam slusszkulcsomat és bezártam a lakás ajtaját. Ráérősen sétáltam le a lépcsőn, nem volt kedvem megvárni a liftet, valaki éppen használta. Annak ellenére tettem így, hogy világosan megparancsolta a csapat orvosa, hogy nem lépcsőzhetek, használjak liftet, amikor csak tudok, hiszen a húzódásomnak idő kell és pihenés. Teljesen időben vagyok, nem fenyeget a késés és nem is rám vall. A társasház garázsában beültem autómba, hogy elinduljak a nem messze levő edzőközpontba.