Tolvajok hajnala

15.| Ayre Cralynn kalandjai

- Kali, maradj! - nyom vissza Xavér az ágyra a vállaimnál fogva. - Majd én visszaviszem!

- De te béna vagy! - panaszkodok. - Le fogsz bukni! Egyébként is, még mindig nem mondtad el, hogy mit derítettél ki!

- Ha elmondom, akkor nyugton maradsz? - kérdezi.

- Igen - biccentek.

- Rendben, akkor megegyeztünk - ráz  velem kezet az alkura. - Őszinte leszek. Nem jöttem rá sokkal többre. A papírok szörnyen régiek és foltosak, az írás pedig nagyon elmosódott. Csak annyit tudtam kivenni, hogy három bross létezik. A kék, amit mi keresünk, és egy piros meg egy zöld. Mindegyik valamiféle szimbólum lehet. A kék az újjászületésé, a piros a halálé, a zöld pedig az életé. Ezeken kívül még írt valami vér ceremóniáról meg két különleges családról. Úgy vélem valamilyen szekta rituáléjához készülhettek. Tudod, mint a város szélén tanyázó Tardhimok, akik a kígyó-istenségben hisznek.

- Tehát azt mondod, hogy Arvid egy szekta tag? - ráncolom a homlokom.

- Nem tudom - csóválja meg a fejét. - De abban már biztos vagyok, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Vegyük csak az őrült bátyját, vagy most ezt.

- De mégis, milyen különleges családokról van szó? Nem voltak nevek? Vagy hogy mitől különlegesek? - támadom le, egyszerre három kérdéssel is.

- Az egyik név a Vorden volt, a másikat viszont nem láttam jól - sajnálkozik lesütött szemekkel.

Elmélkedőn hümmögök egyet. Merengésem közepette Xavérra meredek, aki szintén a gondolataiba mélyed, így nem tűnik fel neki a bámulásom. Mostanában sokszor a fiún felejtem a tekintetem. Egyrészt azt hiszem kezdem megkedvelni, másrészt viszont nem tudom hovátenni.

Finoman ívelt vonási, kedves tekintete és kimagasló műveltsége egyátalán nem illik egy ilyen rossz környékről érkezőhöz. Tapasztalatból beszélek, az is csoda, hogy Adala segítségével megtanulhattam olvasni és kicsit számolni is. Viszont az a küzdő módszer, aminek már én is tanúja lehettem, egy igazi tolvajhoz méltó. Bár való igaz, az a kecsesség, amivel harc közben mozog, igen ritka az olyan csőcselék között, mint én vagyok.

- Akkor mehetek? - érdeklődik Xavér.

- Igen, persze - válaszolom, majd mikor elhagyná a szobát, még utána szólok. - Várj! Hogy tervezel bejutni? Berúgod az ajtaját?

- A fenébe, tényleg! - kap a fejéhez.

- És még te vagy az okos, mi? - horkanok fel.

Felülök az ágyban, ami Xavér sok takarója miatt, egy igen nehéz folyamat, és az éjjeliszekrényem fiókja felé nyúlók. Kiveszek belőle egy vékony, hajtűre hajazó fémdarabot, és átnyújtom a fiúnak.

- Tessék.

- Sosem hittem volna, hogy egyszer még örülni fogok egy ilyennek, de el kell ismernem a zár feltöréshez, igen hasznos - sóhajt fel, majd halványan rám mosolyog. - Köszönöm.

- Nincs mit - felelem. - Most pedig siess, Arvid hamarosan visszaér!

Ezzel Xavér elhagyja a helyiséget, én pedig egyedül maradok. Fellélegezve lököm le magamról a három gyapjú pokrócot. Felpattanok, és az ablakhoz rohanok. Már elkezdett sötétedni, de még így is látszik, hogy már elkezdték díszíteni a várost fesztiválra.

Holnap ünnepeljük a királyunk, Erlan Rodithas trónra kerülésének a harmincadik évfordulóját. Személy szerint én nem sokat tudok az öregről. Klamoris uralkodója sosem volt túl hivalkodó, egy évben csak egyszer mutatkozik a nyilvánosság előtt, ez az alkalom pedig a fővárosban, Karnikban tartott karnevál. A férfi nem érdekel túlzottan, viszont az ünnepséget nagyon szeretem.