Kali egész életében egyedül volt. Se család, se barátok, se vezetéknév. Békésen élte a csavargó tolvajok mozgalmas életét, és várta, hogy a rendőrség megtalálja, és megtorolja rajta az egy évvel ezelőtt elkövetett bűntettét. Csakhogy ez utóbbi nem k...
Sziasztok! Szeretném megköszönni ezt a gyönyörű rajzot KaelrőlEmese_0101 - nek. Csodás lett!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Kósza! Itt vagy? - kopogtatok Xavér ajtaján.
- Igen! Gyere! - hallom a választ, és rögtön be is nyitok.
- Mi szél hozott? - pillant rám kíváncsían a vöröshajú.
- Meg szeretnélek kérni arra, hogy mutasd meg nekem, hogy hol van a könyvtár. - közlöm kedvesen.
Erre Xavér úgy kezd el méregetni, mintha abba sem lenne biztos, hogy egyátalán tudok-e olvasni.
- Na, akkor megmutatod, vagy nem? - forgatom meg a szememet.
- Meg, persze. - áll fel az ágyáról, majd mikor kiérünk becsukja az ajtót. - Erre! A társalgó és a bálterem között van. Nyugodtan sétálunk úticélom felé, én pedig azon töröm a fejem, hogy hogy lehet egy ház ilyen hatalmas. Értem én, hogy ez egy villa meg minden, de akkor is! Úgy döntök, hogy később megkérem Xavért, hogy rajzoljon hozzá egy térképet nekem.
- Itt is vagyunk! - tárja szét a karjait férfiú - Ha szabad megkérdezem, mi dolgod van neked a könyvtárban?
- Tán tiéd a könyvtár, és nem engedélyezed, hogy olvassak benne? Vagy csak ilyen műveletlennek nézel? - húzom fel az orrom sértődötten.
- Félreértés ne essék, én nem gondolom, hogy te buta, vagy műveletlen vagy! - szabadkozik Xavér, és látszik rajta, hogy megbánta, amit mondott - Csak hát tudom, hogy nincs családod, és nem gondoltam, hogy bárki megtanított olvasni.
- Családom tényleg nincs, de Adala, a Hétszárnyú sas fogadósnője megtanított írni, és olvasni egyaránt. - mesélem, és visszaemlékszem Adala kedves, kerekded arcára, kékeszöld szemeire melyek gyakran fáradtan csillogtak, fényes, derékig érő szőke hajára és a bűntudatos arckifejezésére, melyet minden egyes alkalommal magára öltött, mikor kevéske pénzemet átnyújtottam neki a szobáért cserébe.
- Hahó! Figyelsz te rám? - lengeti a kezét barátom a szemem előtt, ezzel kirángatva engem elmélkedésemből - Azt kérdeztem, hogy segítsek-e valamiben? Úgy ismerem a könyvtárat, mint a tenyeremet.
- Köszönöm, az jó lenne. - fogadom el az ajánlatot.
- Tehát, akkor mit is keresünk? - érdeklődik a vöröske, és körbepillant a könyvtár poros, szinte végtelen hosszúnak tűnő polcain.
- Bármit, amiben lehet valami érdekes Arvid múltjáról, vagy családjáról, vagy valami ilyesmiről. - sorolom.
- Még mindig meg van az a rögeszméd, miszerint Arvid egy nagyon veszélyes gazfickó? - vonja fel a szemöldökét.
- Hát persze, hogy megvan! Valld be, hogy szerinted is gyanús! - durcáskodok.
- Na jó, tegyük fel, hogy kiderül, hogy igazad van. Mégis mit fogsz tenni? - kérdezi.
- Őszintén? Fogalmam sincs. - ismerem el - Majd kitalálok valamit. Szóval akkor segítesz, vagy nem?
- Segítek. - sóhajt nagyot, majd neki is kezd a könyvek átnyálazásának.
Már órák óta kutakodunk a sok régi és vaskos kötet között, de eredményt, azonkívűl a púpon kívül, amit egy könyv homlokomra esése okozott, sajnos nem tudunk felmutatni. Már idegességemben éppen arra készülök, hogy egy jó nagyot rúgjak a hozzám legközelebb eső polcba, mikor is a szemem megakad az egyik könyv címén. A Vorden család történelme.
- Kósza! - kiáltok át a terem másik végébe barátomnak - Azt hiszem találtam valamit!
- Máris megyek! - kiált vissza, és pár másodperccel később már a vállam felett átlesve tanulmányozta az általam talált olvasmányt.
- Nézd! Itt van Arvid családfája! - mutat Xavér a kötet egyik díszes oldalála.
- Várjunk csak... - motyogom - Neked nem ismerős a Kian Vorden név? Elvileg ő Arvid öccse.
- Kian Vorden? - pillant rám ijedten - Biztos jól olvastad?
- Igen, itt van. - bökök az Arvid neve mellett elhelyezkedő névre.
- Nem, az nem lehet! - rázza a fejét hitetlenkedve a vöröshajú - Hisz azt mondta, hogy csak névrokonok!
- Xavér, mi a lótúróról beszélsz? - bámulok kérdőn a másikra.
- Te nem tudod, hogy ki az a Kian Vorden? - kerekednek el a szemei.
- Hát, a név nagyon ismerős, de konkrétan nem. - csóválom meg a kobakomat.
- Kian Vorden Karnik egyik leghíresebb és legveszélyesebb bűnözője volt. - kezdi - Miután a feleségét, Aira Korent elvitte a láz, először az alkoholba fojtotta a bánatát, majd később teljesen megőrült. Az éjszaka leple alatt a feleségével egykorú, házas nőket kezdett el mészárolni. Úgy érezte, hogyha a feleségének ilyen fiatalon meg kellett halnia, ezzel ilyen szenvedést okozva neki, akkor más se lehet boldog. Tizenkilenc áldozata volt, mielőtt elkapták, és felakasztották.
- Ez szörnyű! - nyögöm ki nehezen, a döbbenettől.
- De Arvid azt mondta nekem, hogy nem rokonok! Hogy csak a nevük egyezik meg! - hül el Xavér.
- Úgy tűnik, hogy hazudott. - állapítom meg.
- Lehet, hogy csak azért hazudott, mert nem akarta, hogy elítéljük a testvére miatt. - találgat reménykedve.
- Lehet. - bólintok - De az is lehet, hogy azért hazudott, mert ő is egy bűnöző. Lássuk be, Arvid egyre gyanúsabb lesz.
- Talán igazad van. - feleli vonakodva.
- Mindegy is. Úgy vélem mára ennyi elég lesz, le kéne pihennünk. - pillantok az enyhén sokkos állapotban lévő férfiúra - Holnap visszajöhetnénk, és megpróbálhatnánk utána nézni a brossnak is. Mit gondolsz?
- Benne vagyok. - egyezik bele.
- Szerinted vonjuk be Kaelt is? - kérdezem.
- Csak akkor ha többet megtudtunk, és biztosak vagyunk. Hisz Kaelnek Arvid mégiscsak olyan, mintha az apja lenne. - mondja.
- Igazad van. - értek egyet, majd jó éjszakát kívánok, és egy gyors fürdés után be is dőlök az ágyba.
