Tolvajok hajnala

3.| Kedvező ajánlat

- Szóval, akkor vállalja a munkát?

- Na várjunk csak... ha jól értem, akkor Ön azt akarja, hogy törjek be Eventyr legjobban őrzött épületének a legjobban őrzött szobájába? - nézek felhúzott szemöldökkel Arvidra, a villa tulajdonosára.

- Nos, ha így adja elő, akkor valóban roppant nehéznek hangzik - vallja be. - De tízezer suanért megéri, nemde? Mellesleg kapna segítséget. Önnel menne Xavér és Kael is.

- Egyátalán ki az a Kael? - értetlenkedek.

- Kael! Gyere le kérlek! - kiált fel az emeletre.

Ahogy ezt kimondja, a lépcső felől léptek dübörgése hallatszik, és nemsokára meglátok egy körülberül velem egy idős, barna hajú, barna szemű, átlagos magasságú fiút.

- Kali kisasszony, bemutatom Önnek Kael Kenberg úrfit - tolja elém a fiút, hogy kezet rázzunk.

- Ez meg kicsoda Arvid? - néz Kael kérdőn a férfira, aki még mindig azt próbálja elérni, hogy kezet fogjunk.

- Most mondta el, tán süket vagy? - felelek én a kérdésre ingerülten.

- Nem tőled kérdeztem - mordul rám.

- Nyugodjatok meg! - próbál csitítani minket Arvid. - Kael, Kali kisasszony a társad lesz az eventyri betörésben.

- Társ? - kerekednek el a fiú szemei. - Nekem nem kell semmiféle társ sem! Egyedül is menni fog!

- Azt hittem, hogy ezt már régen megbeszéltük. - sóhajt nagyot a férfi - Tudom, hogy nagyon tehetséges vagy, de hidd el, ezzel még te sem boldogulsz egyedül.

- Pedig kénytelen lesz, mert én ezt nem vállalom! - csattanok fel - Túl veszélyes! Ha elkapnak, akkor minimum egy akasztást rónak, majd ki rám büntetésül, de ha a katonák unatkoznak, akkor még jól meg is kínoznak előtte!

- Érdekes, egy évvel ezelőtt még nem voltál ilyen félős - jegyzi meg Arvid. - Nem értem, hogy Karnik legőrzötebb épülete, mitől különb Eventyr legőrzötebb épületétől. Végtére is az előbbiben már jártál.

- Minden nap átkozom magamat azért a tettemért, óriási hiba volt - komorul el a tekintetem. - Majdnem elkaptak, és végül semmi hasznom nem lett az egészből. Azóta a nap óta folyamatos félelemben kell élnem, attól, hogy mikor fognak rám törni a zsandárok. Nem vagyok olyan ostoba, hogy még egyszer beleessek ugyanabba a hibába!

- De nem eshet bele ugyanabba a hibába, hiszen akkor egyedül volt most meg kapna még két társat is. Higgye el nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy kap tízezer suant! Gondoljon arra, hogy milyen szép, új életet kezdhetne egy ekkora összeggel. Mellesleg azt is el tudom intézni, hogy lekerüljön a rendőrség fekete listásai közül. Annak mindennél jobban örülne, nemde Aril? - hangsúlyozza ki az álnevemet Arvid.

- Aril? Akkor most nem Kalinak hívják? - kérdezi Kael, kissé hosszúkás arcán értetlenség tükröződik.

- Hát... Aril a vezetéknevem - rögtönzök elég bénán, fájdalmas, kényszeredett mosollyal az arcomon. - A teljes nevem Kali Aril.

- Fura név, egy fura lánynak - motyogja a fiú.

- Mert a Kael Kenberg sokkal jobb! - horkanok fel - A személyiséged pedig...

Már éppen a legcsúnyább szitokszóval akarom illetni a mellettem álló srácot, ami csak eszembe jut, csakhogy hirtelen éles sípszó hasít a levegőbe.

Meglepve kapom a hang irányába a fejemet. Tőlünk jobbra Arvid álldogál olyan unott arckifejezéssel, mintha az imént nem sípolt volna, hogy hagyjuk abba a civakodást.

- Akkor vállalja a munkát? - néz rám kérdőn a férfi.

Nem tudom mit feleljek. Egyrészt a pénz tényleg nagyon jól jönne, és az hogy többé nem kéne álnévvel élnem, mert az igazi lekerülne a zsandárság listájáról nagyban megkönnyítené az életem. Másrészt viszont ez az akció nagyon veszélyes, és még azt az idióta Kaelt is el kéne viselnem.

Agyamban olyan gyorsan pörögnek a fogaskerekek, hogy kattogásukat szerintem még a két mellettem álló is hallja. Sokáig elmélkedek magamban, majd hosszas fontolgatás után végül döntésre jutok.

- Elvállalom - mondom ki határozottan azt a szócskát, amely megváltoztatja az egész hátralévő életemet.

- De hát ez nem ér! - kiált fel Kael - Én voltam itt előbb, az enyém a meló! Csak az enyém!

- Sajnálom fiam, de ez nem vita tárgya - jelenti ki Arvid ellentmondást nem tűrő hangon - Akkor áll az alku, Kali kisasszony?
- Áll.

- Rendben. A kiképzésük holnap reggel hatkor kezdődik, ne késsenek! Addig a kisasszonynak javaslom, hogy vegyen egy forró fürdőt, és aludjon egy nagyot. - adja ki a parancsot, majd rögtön ott is hagy minket.

- Ha szépen megkérlek, akkor megmutatod a szobám? - fordulok Kaelhez egy ragyogó műmosollyal az arcomon, de őt ez nem hatja meg, válaszul a kérdésemre, csak morog valamit, és visszamegy a szobájába.

Hát, úgy tűnik, hogy egyedül kell boldogulnom. Azt hiszem nehéz heteknek nézek elébe!