Tolvajok hajnala

9.| A terv

- Ébresztő! - hallok egy hangos kiáltást a jobb oldalam felől, mire ijedten nyitom ki a szemeimet.

- Meg vagy te húzatva? - kérdezem álmos, de dühös hangon az ágyam mellett álló barna hajú fiútól, majd a takarót a fejemre húzva próbálom védeni magamat a nap fénytől.

- Nem. Én csak szólni akartam, hogy ha nem kelsz fel most, akkor neked nem jut reggeli. - mosolyog rám ártatlanul, én pedig erre a mondatára, egyből felélénkülve ugrok ki kényelmes alvóhelyemről.

- Tűnés kifelé! - kiáltok a fiúra, és amint becsukódik mögötte az ajtó, azonnyomban levetem a hálóingemet, és elkezdek magamra cibálni egy puha anyagú nadrágot és blúzt.

Ahogy ezzel megvagyok, gyors pillantást vetek a tükörbe, és arra jutok, hogy a hajamat jobb, ha meg sem próbálom kigereblyézni, mivel biztos, hogy beletörne a fésű.

Ezzel hát elkészülök a reggeli teendőimmel, feltépem az ajtómat, és villámsebességgel rohanok az ebédlő irányába.

- Hát a kisasszonyba meg mi ütött? - pillant fel a tányérjából érkezésemre Arvid.

- Nem is fogyott el a reggeli? - rökönyödök meg az ételtől roskadozó asztal láttán.

- Nem, nem fogyott el. - feleli furcsállón Xavér - Miért fogyott volna el?

- Gonosz vagy! - nézek a vörös hajú mellett helyet foglaló Kaelre.

- Én mondtam, hogy készülj fel Blöki! - húzza kaján mosolyra a száját.

Ezután az étkezés hátralévő része csendben és nyugodtan telik. Mikor az utolsó falat sült szalonnát is bekapom, egyből felpattanok a székemből, és meg sem várva, hogy befejezze az evést, egészen a könyvtárig magammal rángatom Xavért is.

- Tudod, én még ettem volna. - jegyzi meg az előbb említett epésen.

- Enni később is tudsz. - közlöm - Most viszont utána kell néznünk a brossnak.

- Nem tudnánk esetleg evés után, utána nézni a brossnak? - kérdezi reménykedve a vöröske.

- Én már ettem. - felelem.

- De én még nem fejeztem be! - tiltakozik.

- Az részlet kérdés. - legyintek, és az alkarjánál fogva újfent húzni kezdem a könyvespolcok felé - Gyere!

- Miért is állok szóba veled? - zsörtölődik a másik.

- Azért, mert kedves és okos vagyok. - válaszolok a kérdésre egyszerűen.

- A szerényt elfelejtetted. - morogja.

- Mondták már neked, hogy nagyon goromba vagy éhesen?- kíváncsiskodok, és tényleg érdekel a válasz - Na, lássunk is hozzá!

A nyomozás kezdetekor még valamilyen különös izgatottság jár át, de ahogy telnek-múlnak az órák, az a bizonyos izgatottság átcsap idegességgé. Nem tudom eldönteni, hogy Xavér és én vagyunk-e nagyon balgák, vagy hogy a brossról nem is található semmiféle feljegyzés a könyvtárban.

- Kali, kérlek had menjek enni! - néz rám esdeklőn - Nem fejeztem be a reggelimet, és az ebédet is ki kellett hagynom.

- Nem, tovább kell... - hagyom félbe a mondatomat, mivel új terv rajzolódik ki elmémben - Tudod mit? Elmehetsz enni, ha segítesz nekem még valamiben.

- Ugye tudod, hogy simán itt hagyhatnálak, és elmehetnék enni? - vonja fel a szemöldökét.

- Tisztában vagyok vele, hogy megtehetnéd. - bólintok - Csakhogy te ahhoz túlzottan is kedves vagy.

- Na jó. - sóhajt - Miről lenne szó?

- Segíts betörni Arvid szobájába. - adom meg a választ határozottan.

- Nem. - ejti ki a szavakat a vörös hajú habozás nélkül - Ez egy szörnyű ötlet.

- Nem az. - erősködök - Hisz gondolj csak bele! Egyértelmű, hogy ha tényleg van valami veszélyes abban a brossban, akkor nem fog csak úgy szanaszét elől hagyni róla íratokat a könyvtárban! Nyilván való, hogy a szobájában rejtette el őket. Egyébként is, Arvid éppen a városban van, és azt mondta, hogy estig nem is ér vissza, szóval itt a tökéletes lehetőség!

- Őrült vagy. - jelenti ki barátom.

- Az egy jó tulajdonság, nem? - vigyorodok el.

- Egészen biztosan nem. - csóválja a fejét lemondón.

- Akkor benne vagy? - kérdezem vidáman, majd meglátva Xavér bizonytalan arckifejezését, folytatom - Tudom, hogy a te oldaladat is furdalja a kíváncsiság. Csak gyorsan bemegyünk, fogunk pár iratot, aztán holnap, mikor Arvid újra elmegy, visszacsempésszük őket. Hidd el, nem lesz semmi baj!

- Legyen. - egyezik bele feszengve.

- Ez a beszéd! - veregettem vállba - Mindjárt jövök, te addig várj meg az ajtónál, jó?

- Jó - forgatja meg a szemeit, majd mikor már azt hiszi, hogy hallótávolságon kívül értem, morogva hozzáteszi - Azt hiszem jobb barátokat kell szereznem.

- Hallottam ám. - kiáltom neki.

- Remélem is! - hangzik a hátam mögül, mire én hangosan felkacagok.

Kezdődjön hát az igazi nyomozás!