Tolvajok hajnala

10.| A smaragdzöld és a rubinvörös bross

- Biztos, hogy csináltál már ilyet? - figyeli kétkedőn a zárral való tevékenykedésemet Xavér.

- Szerinted honnét volt ruhám? - vetek rá egy szúrós pillantást - Tolvaj vagyok, hát persze, hogy törtem már fel zárat.

- Nem lenne egyszerűbb szerezni valahonnan egy kulcsot? - kérdezi.

- Mégis honnan akarsz kulcsot szerezni? - húzom fel a szemöldököm. - Egyébként is, ez így sokkal stílusosabb. Nem gondolod?

- Ha te mondod - csóválja meg a fejét.

- Na ugye! - ejtem ki büszkén a szavakat, mikor meghallom a zár kattanását.

- Nem hittem, hogy tényleg sikerülni fog - állapítja meg a mellettem álló.

- Jó tudni, hogy hiszel bennem - morgom enyhén sértődötten.

- Jó, sajnálom - tartja fel a kezeit. - De most inkább siessünk mielőtt még Arvid visszaér.

Ezzel a fiú gyorsan be is slisszol az immár nyitott ajtón, én pedig hangtalan léptekkel követem.

- Szóval, Arvid helyében te hova rejtenéd a fontos, titkos irataidat? - pillantok körbe tanácstalanul a szobában, és várom hogy Xavér megválaszolja a kérdésemet.

- Valószínűleg eldugnám az egyik fiókom aljára - ráncolja a homlokát. - Én átnézem az asztal fiókjait, te meg a ruhás fiókokat, jó? - bólintok - Csak arra vigyázz, hogy ne emelj el semmit se túlzottan a helyéről.

- Rendben - felelem, és neki is kezdek a kutatásnak.

Mikor végzünk az összes fiók átnézésével, jobb ötlet híján elkezdjük megkopogtatni a padló deszkáit, hátha találunk alattuk egy rejtett zugot, de sajnos ezzel sem jutunk előbbre.

- Hát, - kezdi Xavér - úgy tűnik még sincs semmi veszélyes abban a brossban, mivel nem találtunk semmit.

Csalódottságomban már éppen készülök beletörődve elhagyni a termet, csakhogy ekkor eszembe jut még valami.

- Kósza, felemelnéd az ágy matracát? - kérem a vörös hajút.

- Miért? - értetlenkedik.

- Légyszíves, ha a matrac alatt sem találjuk meg, akkor feladom - ígérem meg a szívemre tett kézzel.

- Na jó - sóhajt, majd az ágy mellé lép és engedelmesen megteszi amit mondtam.

- Tudtam! Úgy tudtam, hogy lesz ott valami! - kezdek örvendezni egyből, mikor meglátom az ágybetét alá rejtett kusza, kézzel írt jegyzeteket.

- Még egyátalán nem biztos, hogy ez az, amit...- Xavér mondatát a lépcső felől felhangzó, léptek szabályos koppanása töri meg.

- Majd később megnézzük, most pedig gyere! - húzom ki a matrac alá rejtett papírokat, majd kirángatom a másikat az alkarjánál fogva, mielőtt még a léptek tulajdonosa felér az emeletre.

- Pedig esküdni mertem volna, hogy bezártam - hallotszik fel egy hang a hátunk mögül, éppen mikor beugrunk Xavér szobájába.

- Ezt megúsztuk - fújom ki a benntartott levegőt.

- Csak a szerencsén múlott - néz rám szemrehányón.

- Igazad van - vágok merengő arcot. - Lehet, hogy nem is Kószának, hanem Mázlinak kéne hívni téged.

- Olyan gyerekes vagy, hogy azt szavakba önteni sem tudom. - csóválja a fejét megadón.

- Tudom, hogy az vagyok - legyintek, és az ágyra terítem az előbbi betörésünk eredményét. - Most pedig lássuk ezeket a titkos íratokat!

- Te el tudsz olvasni itt bármit is? - kérdezi.

- Nem, minden nagyon elmosódott és tintafoltos - felelem, és tovább fürkészem a lapokat. - Kivéve ezeket a rajzokat, itt. Ezek jól látszanak.

- Az ott nem a kék bross? - mutat az utolsó ábrára.

- De, igazad van! - lepődök meg. - Mi van mellé írva?

- Mintha az lenne, hogy "újjászületés" - mondja homlok ráncolva.

- És a másik kettő mellé? - kíváncsiskodok.

- A zöld mellé az, hogy "élet", a piros mellé pedig az, hogy "halál" - feleli.

- Akkor ezek szerint nem csak egy, hanem három bross is van? - bámulok magam elé összezavarodva.

- Nem tudom - válaszolja, a hangja bizonytalanul cseng.

- Hogyhogy nem tudod? Hisz te vagy az okos, neked tudnod kell! - fakadok ki.

Kínos csend áll be közénk. Xavér agya valószínűleg a nem rég kiderítetteken kattog, nekem viszont az okoz fejfájást, hogy bocsánatot kérjek-e az előbbi kirohanásomért.

- Bocsánat - motyogom.

- Semmi baj - fordítja felém az arcát hirtelen a másik, tekintetében mint mindig, most is értelem, tudásvágy és jóindulat csillan. - Szerinted mit csináljunk most ezekkel a papírokkal? Sok használható információ nincs rajta.

- Hogyne lenne rajta használható információ? - értetlenkedek. - Biztos, hogy van rajta valami, csak meg kell fejtenünk.

- És hogy tervezed megfejteni? - érdeklődik.

- Én sehogy - bazsalygok. - Mint már az előbb is mondtam, te vagy az okos. Ez egy hozzád illő feladat.

- Kizárt - közli unott hangon.

- Légyszíves! - kérlelem.

- Nem. - hangzik a tömör válasz.

- Nagyon-nagyon kérlek! - nézek rá könyörgőn. - Hiszen téged is érdekel!

- Nem - tartja magát makacsul álláspontjához.

- Mi lenne, ha fizetnék neked érte tíz suant? - próbálom lefizetni.

- De hát miből akarsz nekem fizetni? Nincs is pénzed! - csattan fel.

- De majd lesz! - mondom, és igazán restellem a hangom macskát megszégyenítő nyávogósságát.

- Legyen. De akkor nem tíz suant, hanem tizenötöt kérek - nyújta felém a kezét, és megkötjük az alkut.

- Csakhogy tudd, ha kell húsz suant is adtam volna - villantok felé egy kaján vigyort, majd jókedvűen elhagyom a szobát.