Tolvajok hajnala

5.| A sötétkék bross

- Azért nekünk is hagyhatnál valamit, Blöki - szól rám Kael, miközben én nagyban tömöm a számba a különböző finomságokat.

- Ha gyorsabban ideérsz, akkor talán neked is jutott volna, Mokka - vonok vállat, és zavartalanul folytatom tovább az evést.

- Még mindig nem értem ezeket a buta beceneveket - csóvalja a fejét Xavér.

- Pedig szerintem Kalié elég egyértelmű. Egyrészt azért lett Blöki, mivel a haja ugyanolyan, mint a kölyök kutyák szőre. Rövid és kócos. Másrészt pedig általában olyan koszos, mint egy kóbor kutya - magyarázza nagy beleéléssel a barna hajú fiú, én pedig egy sóhaj kíséretében megforgatom a szemeimet - De, hogy én miért lettem Mokka, azt nem értem.

- Azért lettél Mokka, mert olyan vagy, mint az a macska, akit így hívtak, és mindig ott kéregetett ételt a Kétszárnyú sas mellett - jelentem ki teli szájjal - Na meg persze, azért, mert tudtam, hogy utálni fogod.

- Hogy érted azt, hogy olyan vagyok, mint az a macska? - értetlenkedik Kael, a mondandóm második felét figyelmen kívül hagyva.

- Nem tudom, hogy miért, egyszerűen csak olyan vagy, és kész - felelem tömören - Ugye Xavér?

- Most, hogy mondod, - méregeti a srácot - tényleg van benne valami.

- Ne húzzatok már! - háborodik fel a fiú - Bár, ha jobban belegondolok, a macskáknak rengeteg jó tulajdonságuk van. Kecsesek, mindig talpra esnek, aranyosak...

- Emellett éhenkórászok, sok esetben bolhásak, és mindenhova odahullajtják a szőrüket - sorolom vigyorogva, a másik szavába vágva.

- Ne felejtsd el, hogy amiket felsoroltál, azok mind igazak a kutyákra is - szúrja oda Kael.

- Touché - nevet fel Xavér jót szórakozva kettőnk civakodásán.

- Szerintem neki is kéne valami becenevet találnunk - nézek a barna hajú, barna szemű srácra, most először ellenszenv nélkül egészen két hetes ismeretségünk során.

- Most az egyszer egyet értünk, Blöki - mosolyog vissza rám az említett cinkos mosollyal, és szemében játékos fény csillan.

- Úgy vélem, hogy ez teljesen felesleges... - kezdett tiltakozni társaságunk harmadik tagja.

- Talán legyen az, hogy Okoska? - gondolkodik Kael.

- Nem, az túlzottan hétköznapi. - húzom el a számat - Mit szólnál a Kószához?

- Kósza? - elmélkedik a fiú - Ez nem is rossz.

- Hát, lehetne rosszabb is - dünnyögi Xavér.

- Na, látod! - veregetem meg a vállát - Ez a jó hozzállás.

- Csak egy kérdésem van: miért pont az, hogy Kósza? - kérdezi kis csapatunk legidősebb tagja.

- Nem tudom - vonok vállat - Ez jutott először az eszembe.

Erre Kósza csak egy hümmögéssel válaszol, és ezután csendben fogyasztjuk el a maradék ebédünket. Éppen a koszos tányérjainkat rakodjuk el, mikor egy hangos kiáltást hallunk.

- Xavér, Kael, Kali! - hallatszik vélhetően a szalon irányából a hang - Gyertek ide!
Abbahagyjuk az evés utáni elpakolásra tett kísérletünket és a kérésnek eleget téve mind hárman az üvöltés irányába indulunk.

- Igen uram? - néz Xavér tiszteletteljesen Arvidra - Hívott minket.

- Valóban - biccent a férfi - Úgy gondolom, hogy itt az ideje annak, hogy többet is megtudjatok az eventyri betörés részleteiről. Üljetek le!
Engedelmesen helyet foglalunk a munkaadómmal szemben, és várakozva vizslatjuk kíváncsi tekintetünkkel.

- Nos, - köszörüli meg a torkát a férfi - térjünk is a lényegre. Azt bizonyára már tudjátok, hogy a szomszéd város, Eventyr egyik legőrzötebb épületébe, a Kalmen villába kell behatolnotok. Csakhogy azt még nem mondtam el, hogy mit kell ellopnotok. Tudjátok pár évvel ezelőtt, Antos Kalmen, a Kalmen villa tulajdonosa, elvett tőlem valamit, ami nagyon sokat jelentett számomra. Ez pedig nem más volt, mint egy gyönyörű, mély kék színű bross.

- De hát uram! Ez a bross nagyon értékes lehet, ha még tolvajokat is képes felbérelni miatta - vágok közbe - Miből van? Tán gyémántból, vagy esetleg zafírból?

- Nem - csóválja a fejét a férfi, kifejezéstelen arckifejezéssel - Szó sincs semmi ilyesmiről. A brossban csupán egyszerű festett üveg van, fém foglalatban.

- De, akkor miért ilyen fontos? - értetlenkedek.

- Az ékszerének eszmei értéke van számomra - mondja kimérten Arvid.

- Eszmei? Ezt meg, hogy érti? - kérdezem.

- A bross sokat jelent nekem, és kész. - csap az asztalra a férfi, mire én, és a két fiú, is hátrahőkölünk - Úgy vélem, akkor ezt a beszélgetést lezárhatjuk.

Ezzel a velünk szemben ülő felállt, majd méltóságteljesen elhagyta a termet.

- Ez meg mi volt? - fakadok ki.

- Ez annak az eredménye, ha mások magánéletében akarsz vájkálni - szól oda nekem Kael hidegen, és hangjában már nyoma sincs a nem sokkal ezelőtti játékosságnak.

- Nem gondoltam, hogy ennyire kiakad attól, hogy megkérdezem, hogy miért olyan fontos az a nyavályás kitűző! - csattanok fel.

Erre a barna hajú fiú csak küld felém egy szúrós pillantást, és magában szitkozódva ő is elmegy.

Én csak tanácstalanul meredek Xavérra, és gondolatban fejbecsapom önmagamat. Ezt már megint jól elszúrtam!