My other SIDE [Park Jimin | Kim TaeHyung]

27. - Kilátástalan

Kala:

Indokokat akartam felsorolni, miért is kellene gyűlölnem TaeHyungot, azonban egy sem jutott eszembe. Tudtam, mindez a hülye kötelék miatt van, azonban furcsa mód nem bántam, amit szintén a kötelékre fogtam. A régi Kala Tane rühellte az önfejű Alfáját, aki mindig uralkodni akart feletette és hibás döntéseket halmoz fel, mégsem ment a harag produkálása. El kellett ismernem, Tae okosan rászedett a szaros kötelék kártya kijátszásával. Ám sehogy sem tudtam utálni emiatt és haragudni rá. A farkasom ragaszkodott hozzá a kötöttség miatt, én pedig kénytelen voltam beletörődni.
Érdekes volt az egész és talán egy kissé frusztráló is. Az egyedüli, akire dühös voltam, az önmagam a naivságom okán. Hogyan hagyhattam, hogy megcsókoljon?  Mindig harcoltam ellene, kiskapukat kerestem, most mégis elcsesztem az egészet egy pillanat alatt.
Az oldalamon feküdtem, csodálva TaeHyung irracionálisan helyes vonásait. Egyszeriben tökéletesnek véltem és mérhetetlenül lehengerlőnek, ami nonszensz, hisz’ még csak nem is kedveltem azelőtt. Mégis megnyugtatott szívverésének nyugodt ritmusa, egyenletes légvételei, valamint maga a puszta lénye. Teljesen más volt, mint Jiminnel. Az ember srácot szerettem, míg Taenél ez az egész inkább hatott valamiféle erőszakos ösztönnek, mintsem valódi gyengéd érzelemnek. Akartam is és nem is és ez teljesen összezavart.
- Miért nem alszol? – dörmögte sokkalta karcosabb baritonján, mint amilyenen egyébként beszélt.
- Nem tudok – motyogtam.
Az Alfa álmosan megdörgölte szemeit, majd megemelve kezét órájára lesett. Helytelenítőn mordult fel, mint amikor nem tetszik neki valami.
- Baszki Kala, hajnali négy van – bosszankodott nagyot fújtatva.
Érzékeltem a kötelék okán, hogy igazából nem dühös rám, mindössze fáradt volt. Enyhe bűntudat száguldott rajtam végig, amiért miattam nem képes rendesen kipihenni magát. Nyelvemre harapva fojtottam el kikívánkozó bocsánatkérésemet. Nem akarództam ennyire átadni magam a kötelék hatásának. Normális esetben sem döntene nyomorba TaeHyung pizsipartijának az elnapolása.
- Ideges vagy. Beszéljünk róla? – fordult felém, így egymással szemben helyezkedtünk el.
- A kötelék – pusmogtam – Összekuszál – vallottam be.
- Ez ezzel jár. Mindkettőnket szétzilál – hunyta le pilláit, majd visszagördült a hátára – Faszom az egészbe – sziszegte orrnyergét masszírozva.
- Azt hittem, ez a célod. Hogy elszakíts Jimintől és...
- Egyáltalán nem. Kala, mikor fogod fel végre, hogy ha nem is kérlek meg arra, legyél a társam, akkor sem lehetnél vele. Szabályaink vannak és törvényeink, melyeket be kell tartanunk. Példát statuálni és ebbe a Ti... kapcsolatotok nem fér bele. A falka így is hanyatlóban van. Korcsokkal még inkább végünk lenne – nézett rám ingerülten.
Valahol tisztában voltam azzal, igaza van. Törvényeink voltak, miszerint nem keveredhettünk emberekkel. Nem létesíthettünk velük intim kapcsolatot, nem is barátkozhattunk. Az alapvető társadalmi korrelációkat fenntartottuk, de semmi több. Ez mindig is így működött, amióta az eszemet tudtam. Farkas csak farkassal lehet együtt. Pont. Nincsenek kivételek, pláne nem kiskapuk. Az én esetemben végképp. Mégis én voltam az anarchista, ki mindezt meg szándékozta törni, magasról köpve a szabályokra.
- Száműznél? – vetettem fel a bennem kibontakozó kérdést.
- Hmm? – tekintett zavarodottan.
- Ha... valamelyikünk megszegné a törvényt. Száműznéd innen és kirekesztenéd a falkából? – fejtettem ki.
Az Alfa olyan hirtelenséggel ült fel, összerezzentem. Hátrébb hajtottam fejem, hogy továbbra is rendesen láthassam, míg ő megvilágosodva, dühösen pislogott le személyemre. Állkapcsát erőteljesen préselte egymásnak, szinte csikorgatva fogait.
- Remélem tudod, hogy a kötelék miatt most pontosan tisztában vagyok vele, mire gondolsz és a válaszom az, felejtsd el. Eszedbe se jusson Kala! – morogta.
- Száműznél? – kardoskodtam.
- Tudod mit tennék, ha lennél annyira ostoba, hogy az ember sráccal fetrengj, felülírva minden létező falka törvényt és a kötelékünket? – hajolt közelebb fenyegetőn – Megölném Kala. Esküszöm, átharapnám a kibaszott torkát és hagynám megdögleni a saját tetves vérében – fenyegetőzött indulatosan, amitől pánikba esve ziháltam.
A feltételezése annak, Jiminnek bárminemű bántódása essen miattam, darabjaimra szedett és fájdalmasan szorította mellkasomat. Ajkaim megremegtek a szörnyűséges jövőképre, melyben Jimin holtan fekszik. Kapkodtam az oxigént és minél távolabb akarództam kerülni az Alfától.
- Már így is jócskán túlmerészkedtetek a határainkon – közölte – Más a helyemben réges rég kinyírta volna – ingatta fejét.
- Szeretem őt – rebegtem sírva.
- Majd elmúlik. Időbe telik, de túl leszel rajta. Ő ember, hamarabb felejt és talál mást – mondta kegyetlenül őszintén – Nem akarlak elveszíteni. Te pedig az emberedet. Ördögi kör ez – sóhajtott jóval nyugodtabban – Komolyan hajnali négykor kell megvitatnunk ezt? – kelletlenkedett.
- És ha elmennénk innen? – tudakoltam kétségbeesve.
- Nem lennél képes a falkádtól távol élni. Belehalnál – mondta megenyhülve.
- Tae ne csináld ezt, kérlek. Rendes srác vagy, biztosan van más lány a farkasok közül, aki veled szeretne lenni – ültem fel nehézkesen mozogva – Ott van Aubrey, Heather és Courtney... – soroltam a lehetőségeket.
- Ők nem Te – vágta rá.
- Nem akarhatsz ennyire engem. Miért van épp rám szükséged? Ennyire idegesítelek? Ilyen módon tervezel megzabolázni? Ígérem, szót fogadok ezután, csak hagyj szabadon – találgattam és ígérgettem.
- Kala – sóhajtotta nevem – Gyűlölöm, amikor miattam sírsz.
- Kérlek TaeHyung! Talán... – hadartam.
- Hanyatlóban vagyunk – jelentette ki, megdöbbentve – A farkasok képességei egyre gyermetegebbek és az átváltozás is generációkat ugrik át. A nagyszüleim farkasok voltak, a szüleim nem, én igen. Mindenkinél így történik a falkában... kivéve a Te családodat. Te más vagy. Talán, ha egy pár leszünk, a mi gyerekink is farkasok lesznek. Nyolcvan százalék a doki szerint ennek a lehetősége.
- A fajfenntartás miatt kellek? – rökönyödtem meg elakadó lélegzettel.
- Egy ideig valóban ez lebegett a szemem előtt, de azóta megváltoztak a dolgok.
- Semmi sem változott – ingattam fejem – A kötelék a baj forrása. Ha megszüntetjük...
- Szeretlek Kala! – bődült el, mire ledermedtem – Legalább annyira elcseszettül szeretlek téged, mint ahogyan te az emberedet. Eljutottam oda, hogy magasról leszarom a falka fennmaradását és jövőjét, mert rohadtul nem izgat már. Ha a szabadságodat kívánod, az olyan nekem, mintha nem érezhetnék irántad többé semmit. Mintha neked parancsolnák azt, ne szeresd többé azt a hülye Jimint. Mégis sokkal elbaszottabb a Te helyzeted, mert te nem lehetsz vele. Semmilyen módon. Én egy lehetőséget kínáltam neked Kala. Arra, hogy boldog lehess és rangod, hatalmad legyen. Talán, nem ilyen formában képzelted el a jövődet, de ez az egyetlen opció, mely kevésbe rossz. Jimin biztonságban lesz, Moana és Jennie pedig békében lehet egy pár. Többször is elmagyaráztam már, ám túlontúl makacs vagy és lázadó. Nem vagy képes felnőtt fejjel átgondolni a dolgokat.