My other SIDE [Park Jimin | Kim TaeHyung]

26. - Alfai elhatározás

TaeHyung:

Ha Alfa vagy, az nem csupán egy rang. Pláne, ha régóta műveled ezt. A részeddé válik és igazi vezetőként viselkedsz minden helyzetben. Ez nálam is így történt. Kala ramaty állapota ellenére igyekeztem tartani a méltóságomat, ellátva feladataimat és gondoskodtam a falkáról. Noha, rosszabb napjaimon elveszítettem a reményt, hogy felépül, de olyankor mindig arra gondoltam, Kala erős, túljutunk ezen és minden rendben lesz. Nem hiába választottam őt társamul. Örökkévalóságnak éltem meg azt a három hetet míg kómában feküdt és a végére már teljesen magam alatt voltam. Aggasztott a kilátástalanság, valamint az ember srác szüntelen jelenléte. Sajnos nem tudtam eltántorítani, ami dühített. Tisztában voltam azzal, arra játszik, hogy megfektesse Kalat és ha megpecsételi a köteléket, félreállít. Azonban sokkal ravaszabb voltam annál, mintsem esélyt adjak neki erre. Azt hiszem, akkora már eljutottam arra a pontra, hogy valóban akarjam a lányt. Ostoba módon megszerettem és ezek a gyengéd érzelmek irányították a farkasomat. Bármit megadtam volna azért, felépüljön.
A negyedik hét végén azonban Hammings doki felhívott az éjszaka közepén azzal a hírrel, Kala magához tért. Hajnalban tudtam csak bemenni hozzá, mivel tisztában voltam vele, Kalanak szüksége lesz néhány alapvető holmira. Egy gyors zuhanyt követően elkocsikáztam a legközelebbi boltba, majd összevásároltam számára tipikusan lányos dolgokat. Új pizsama, fehérneműk, köntös, egy puha pléd, tusfürdő és egy plüss mackó, melyet meglátva automatikusan ő jutott eszembe. Ezt követően beugrottam a kedvenc gyorskajáldájába, ahol először randiztunk. Az emlékre mosoly kúszott arcomra és szinte reszkettem a tudattól, percek múltán láthatom és érinthetem. Abban a hitben voltam, drámai jelenet lesz, de nem egészen úgy zajlott, ahogyan azt elképzeltem.
A lépcsősoron lefelé baktatva hallottam meg az idegesítő ember és Kala beszélgetésének foszlányát. Ez alapjáraton nem dühített volna, Jimin azonban sokkalta sunyibb volt, mint azt feltételeztem volna. Megtorpantam az egyik fokon, megbújva a fal mögött, úgy hallgatódzva.
- ... miattam tényleg nem kell Jimin – mondta Kala bűntudatosan.
- De kell! El akarlak innen vinni érettségi után és ahhoz pénz kell, nekem pedig dolgoznom. Nem akarlak elveszíteni Kala. Szeretlek. Nem nagy dolog, más gimisek is vállalnak részmunkaidőt iskola mellett. Hé! – röpke csend állt be, majd folytatta – Értünk teszem. Veszek egy olcsó lakókocsit és nekivágunk. Szabadok leszünk. Csak te és én. Elmegyünk Montanába és az összes olyan helyre, ahová csak akarunk. Rendben?
Az ember jövőbeni tervének hallatán ujjaim ökölbe szorultak a haragtól. Fogaim csikorgatva fojtottam vissza a mellkasomból feltörni kívánkozó morgást, valamint a késztetést, hogy ott, helyben feltépjem a kibaszott torkát. Fel nem tudtam fogni, hogy lehet valaki ennyire sunyi rohadék? Alfai létem bőszen tiltakozott ez és Kala vesztesége ellen. Nem akartam és nem is tudtam beletörődni abba, el vehetik tőlem. Főleg nem egy ilyen jelentéktelen kis ember gyerek. Veszettül zabos voltam, tombolni tudtam volna a méregtől. Ám érdekes módon nem Kalara haragudtam, hanem Jiminre. Azt hiszi, ennyire egyszerű lesz? Hogy csak úgy feladom?
A szék megcsikordult, aztán hallottam amint búcsúzkodnak. Jimin megígérte, munka után visszasiet a lányhoz. Hátráltam pár lépést, mintha akkor érkeznék csak, majd színlelt meglepődéssel biccentettem köszönösképp neki, hogy tovább roboghassak le a lépcsőkön. Kala mámorító illatát jóval előbb éreztem, minthogy megpillantottam volna.
- TaeHyung! – mosolygott kedvesen, őszinte örömmel meglátva engem. 
Nem cseszekedtem felesleges szövegeléssel, a szatyrot a székre téve léptem hozzá, majd tenyereimbe fogva arcát, hajoltam szájára. Minél erőteljesebb köteléket akartam létrehozni. Szükségem volt valamire, míg likvidálom azt a hülyegyereket. A lány először megdöbbent vehemens megnyilvánulásomon, aztán elsődleges feszültsége enyhült és visszacsókolt. Ajkai mézédesnek hatottak sajátomon, valamint veszettül puhának. Tisztában voltam vele, több percbe is beletelik, mire a kötődés létrejön. Belemerültem a csókba, élvezettel ízlelgetve száját. Ám ahogyan nyelvem az övét érintette, kezdtem érezni a mellkasomban kibontakozó forróságot, mely végig cikázott gerincem mentén. Valóságos hurrikán sepert rajtam át, megbolygatva lelkem, összekuszálva értelmes gondolataimat. Egyedül Kalara tudtam koncentrálni, az érintéseire, kényeztető ajkaira, ujjaira a tarkómnál, amint hajamba túrnak, finom erőszakkal tépve a szálakat. Hirtelenjében úgy éreztem, Ő a minden. Ő a levegőm, a napfényem, a létezésem minden kibaszott oka. Egyszerre volt letaglózó és mindent leromboló érzés. Mintha egyszerre repülnél és zuhannál. Nyelveink kitatóan táncoltak egymás ellen, küzdve a dominanciáért, mégis lágyan cirógatva a másik ízlelőét. Akaratlanul is felmordultam, mikor Kala meghunyászkodva hagyott dominálni. Elégedetté tett eme jelentéktelen megnyilvánulásával is és ezzel biztos volt a kötelék az ő részéről is megvan. El szerettem volna húzódni tőle, de nem engedte. Ajkaim után kapva csókolt kitartóan, megrengetve határozottságomat, miszerint rábírom arra, egye meg a neki vett ételeket. Élveztem ajkai mámorító kényeztetésének minden egyes pillanatát, ám az ösztönöm, hogy gondoskodjak a társamról, erősebbnek bizonyult. Egy röpke búcsúcsókot követően hátrébb hajoltam. Íriszei élénkkék színben pompáztak, árulkodva kötelék megalakulásáról. Ismételten elégedett morgást hallattam, majd puszit nyomtam homlokára.
- Enned kell – közöltem vele sokkalta gyengédebb hanglejtéssel, mint azt terveztem.
- Már ettem – feküdt vissza a párnára, oldalra intve.
Követtem mozdulatát és elfintorodtam a gyros tál láttán.
- Utálod a gyrost – horkantottam bosszúsan.
- De Jimin szereti – vont vállat hanyagul.
Frusztrált sóhajjal távolodtam el tőle, felmarkolva a gyorséttermes papírszatyrot és helyeztem az ölébe. Gyenge volt még, ezért segítettem neki felülni, aztán kicsomagoltam az ételeket. Kala szinte rávetette magát a hamburgerre és sültkrumplira, habzsolva falatozott. Beteges késztetést éreztem arra, hogy hozzáérjek, így miközben evett, a haját simogattam, a vállát puszilgattam. Olykor jólesően lehunyta pilláit érintésemre, ami boldoggá tett. Sokkal intimebb viszonyt érzékeltem kettőnk között és ez marhára tetszett.
- Fefíteh lefufazohni? – motyogta tele szájjal, érthetetlenül.
- Mi? – nevettem hörcsögre emlékeztető ábrázatán.
A lány sürgetve megrágta az ételt, majd nagyot nyelve elismételte.
- Segítesz lezuhanyozni? Koszosnak és büdösnek érzem magam – húzta el száját 
- Persze bébi – pusziltam hajába, aminek valóban irritálóan kórház, valamint enyhe fertőtlenítő szaga volt – Vásároltam neked pár holmit. Gondoltam, hogy kelleni fog. Tusfürdő, pizsama, ilyesmi.
- Tényleg? – lepődött meg – Köszi – csókolta meg arcomat – A falkával mi a helyzet? Kiválasztottad már a párokat?
- Még nem. Szerettem volna, ha részt veszel benne – tűrtem hátra egy szemébe lógó tincset – Elfelejtettem hajgumit venni – motyogtam fennhangon, realizálva a hiányosságot.
- Komolyan beleszólhatok? – döbbent le – Kikéred a véleményemet a falkával kapcsolatban?
- Királylány – sóhajtottam – Mondtam már, az Alfanősténynek ez a dolga. Az Alfapár közösen hoz döntéseket és szeretném ezzel a gesztussal is bebizonyítani neked, partnerek vagyunk. Te magad papoltál arról, nem tisztelem a falkatagok akaratát, hát most tessék, megteszem, mert azt szeretnéd. Ez így fair. Sokkal jobban ismered őket.
- Köszönöm Tae. Ez igazán fontos nekem és a falkának is. Hidd el, jobban fognak tisztelni, ha engedményeket teszel nekik. Ez hasonló, mint a cserekereskedelem – rágta az utolsó darab sültkrumpliját.
- Annak nem egészen ez a tematikája, de igen, értem mire akarsz célozni – görbültek felfelé ajkaim.
Elpakoltam az immáron üres dobozokat és a másik csomagot raktam az ölébe. Kala kíváncsian szedegette ki belőle a cuccokat, mosolyogva a számára vett ruhaneműkön.
- Ez nagyon édes – hatódott meg a plüssön, megölelgetve a játékot.
Tudtam, hogy a sokszor zord viselkedése ellenére oda s vissza van a plüss állatokért, amit aranyosnak találtam. Kala tényleg egy elég összetett személyiséggel rendelkezett. Azt hiszem, ebben is hasonlítottunk. Bizonyosságot adva arról, jó páros vagyunk és a jövőben is az leszünk.
- Tetszik? – simogattam meg tincseit.
- Eszméletlen cuki – bújt a mackóhoz édes mosollyal.
- Nem szeretnél aludni? – cirógattam kitartóan.
- Hmm... egy kissé fáradt vagyok, de ez az ágy rohadt kényelmetlen.
Felkeltem mellőle, megcélozva a kanapét. Nem vettem biztosra, ezért alaposan megszemléltem a szerkezetét, aztán győzedelmesen felkiáltottam.
- Ki lehet nyitni – jelentettem be.
- Juhé – jött az álmos, lagymatag éljenzés.
Kapkodva nyitottam szét a bútort és már otthonosan mozogva a magánrendelőben szereztem tiszta lepedőt és készítettem el a fekhelyet. Kala alig pár perc alatt el is aludt, így a tőlem telhető legóvatosabb mozdulatokkal áttettem a kanapéra. Lerúgtam a cipőimet, lekattintottam a villanyokat és mellé feküdtem. Hihetetlen megnyugvás áradt szét bennem amikor átölelve a betegség miatt törékeny testét lehunytam szemeimet. Halk szuszogása, egyenletes szívverése megnyugtatott , lassan engem is elálmosítva. Elalvás előtt azonban megfogadtam magamnak: történjék bármi, Kala Tanét soha, senki sem veheti el tőlem, mert abba bele pusztulnék.