My other SIDE [Park Jimin | Kim TaeHyung]

20. - Felülírhatatlan kötelék

Kala:

Jiminnek igaza volt. A forró zuhany és a ruhái, melyek az ő illatát árasztották, sokkal jobb közérzetet biztosított. Szégyelltem magam azért, ahogyan viselkedtem vele. Túlságosan kihívó és rámenős voltam. Pont, mint azok a lányok, akiket mindketten elítélünk. Azonban, rettegtem attól, hogy kifutok az időből és nem tapasztalhatom meg érintéseit mielőtt meghalok.
Szelíden mosolygott rám, miközben pólóját eligazgatta rajtam.
- Jimin – sóhajtottam – sajnálom.
- Mit? – ráncolta homlokát.
- Az előbbit.
- Kala – suttogta nevemet tenyereibe fogva arcomat – Nekem ég most a képemről a bőr. Képes lettem volna egy zuhanyzóban elvenni a szüzességedet. Pontosan úgy tettem, mint azok a beképzelt focista srácok, akiknek csak az számít, megkapják, amit akarnak. Ne haragudj – cirógatta bőröm ujjaival – Elvesztettem a fejem.
Csuklóiba kapaszkodva pislogtam fel rá. Imádtam minden egyes porcikáját, de leginkább azt, mennyire jó és rendes fiú volt.
- Legközelebb megtesszük – hazudtam.
Tisztában voltam azzal, nem lesz következő alkalom, ami mérhetetlen fájdalmat okozott mellkasomban.
- De... de ha esetleg, mégsem így lenne és történne velem valami... Ígérd meg, hogy nem fordulsz be és keresel egy rendes lányt. Egy olyat, aki megérdemel téged és boldoggá tesz – néztem könyörögve rá.
Jimin összevonta szemöldökét, dús ajkait egymáshoz préselte. Hallottam, miként fogai csikorognak frusztrációjában.
- Nem fog semmi sem történni Kala – jelentette ki határozottan – Rühellem TaeHyungot, de a módszere beválhat.
- Feltételes mód Jimin. Egyáltalán nem biztos a siker – ingattam fejem.
Megugrottam, szemeim döbbenten tágultak ki, ahogyan dühös ábrázattal nagyot csapott tenyerével az ajtóra, vállam felett. Jimin sosem volt agresszív, vagy vehemens. Mindig nyugodt volt. Most mégis veszedelmesen festett.
- Minden rendben lesz – sziszegte – Megkapod az infúziót, eszel valamennyit és meggyógyulsz. Ha felépültél, együtt megyünk be a suliba, közösen tanulunk, levizsgázunk és utána nem foglalkozva senkivel és semmivel, elhúzunk innen a francba. Miért van olyan érzésem Kala, hogy te nem is akarod ezt? Nem is akarsz felépülni és beletörődtél? Itt vagyok. Bármire képes lennék érted, neked ez mégsem elég? – beszélt egyre indulatosabban.
- Dehogyis. Akarom, csak reálisan gondolkodom – védekeztem.
- Én pedig, bízom benned – közölte, majd finoman arrébb tessékelve kinyitotta az ajtót.
Alig léptünk ki a kis helyiségből, TaeHyung máris Jimin előtt termett, aztán hosszú ujjait nyakára fonva a falhoz szegezte. Jimin feje hangosan koppant a falon, arca fájdalmas grimaszba torzult.
- Mondtam, hogy ne érj hozzá! – hörögte az Alfa magából kikelve – Ő az enyém! Semmi jogod sincs megérinteni, mégcsak rá nézni sem! – ordította.
- Kala nem egy tárgy, amit birtokolhatsz – nyögte a másik srác.
Gyengeségem és betegségem ellenére is engedtem a Jimin iránt táplált védelmező ösztönömnek és először életem során nem törődve a falkai hierarchiával, Tae rangjával, rátámadtam. Megragadtam ingje hátulját, annál fogva elrántva Jimintől, majd a földre löktem. Pislogni sem volt ideje, máris felette termettem, markommal torkát szorítva, erősen. Nyakán kidagadtak az erek, levegője elakadt, teste görcsösen megfeszült alattam. Közel hajoltam hozzá, fenyegetően morogva, fogaim villogtatva. Íriszeiben őszinte félelem ült, ami elégedettséggel töltött el.
- Ne érj hozzá! – morogtam sokkal mélyebb hanggal a szokottnál.
- Engedj el! – nyögte.
- NE ÉRJ HOZZÁ!!! – üvöltöttem.
- Az Alfád vagyok Kala! Engedelmeskedned kell nekem. Megparancsolom, hogy eressz el – zihálta TaeHyung.
Mellkasomból veszedelmes morgás zendült fel és lélekjelenlétem utolsó morzsáinak köszönhette csupán, hogy nem martam fogaimmal a nyakába és téptem fel a torkát.
- Szállj le rólam – préselte ki szavait.
- Ha még egyszer megpróbálsz ártani neki, megöllek – fenyegetőztem.
- Engedj el! – mondta valamelyest határozottabban.
Kapkodtam az oxigént a dühtől és farkasom tisztán érzékelhető jelenlététől, mely ki akart törni és csillapítva vérszomját, revánsot venni az Alfán. Olyannyira TaeHyungra koncentráltam, figyelmetlenné váltam a körülöttem zajló történésekre, így nem vettem észre, mikor a doki mögém lépett és nyakamba döfött egy tűt. Fogalmam sincs, mit adhatott be nekem. Arra tippeltem, egy veszettül erős nyugtató lehetett. Pilláim összeszorítottam a bennem egyre szét terjedő zsibbadásra. Szorításom gyengült, ezért TaeHyungnak sikerült lefeszegetni magáról ujjaimat, majd immáron elernyedt testemet felnyalábolta és az üveges szobába cipelt. Erőtlennek és gyengének éreztem magam, valamint képtelen voltam megmozdítani végtagjaimat. Tompán mégis felsínylett a hasamnál feszülő vastag pánt, amivel az ágyhoz szegeztek. A doktor mellém lépett és hozzálátott az infúzió bekötéséhez.
- Képes volt figyelmen kívül hagyni a parancsaimat – mondta fennhangon és Jiminhez fordult – Hányszor csókolt meg? – faggatta.
- Többször, mint az neked tetszene – feleselt felbátorodva a srác.
Tae fogait csikorgatta a válasz hallattán, kezeit farmerja zsebeibe rejtette. Fájdalmasan és csalódottan tekintett rám, én pedig bágyadtan pislogtam vissza rá.
- Hozzád ért? – folytatta a faggatást.
- Semmi közöd hozzá – vágta rá Jimin.
- A csókon kívül történt más is? – emelte fel hangerejét dühösen.
Jimin hezitált. Zavartan nézett rám, majd TaeHyungra, végül bólintott.
- Miért fontos ez? – kérdezett vissza.
- Minél több a testi kontaktus, annál erősebb a kötelék. Egy csókkal létrejön, egy újabbal fokozod a már létrejött kötődést, még egy csókkal megint, ha... ha intenzívebb az érintkezés, intenzívebb a kötelék – magyarázta meg.
- És a szex? – billentette oldalra fejét Jimin kíváncsian.
- Az nem fog megtörténni köztetek – sziszegte az Alfa.
- Ha szeretkeztek. A ti fajtátoknál – sétált közelebb Jimin kitartóan feszegetve a témát – mit jelent? Ha Kala lefekszik velem, mi lesz azután?
TaeHyung nagyot nyelt, pilláit egy másodpercre lehunyta, felelet előtt. Állkapcsa élesen kirajzolódott, miként fogait fájdalmasan csikorgatta ingerültségében.
- Nem leszek képes neki parancsolni. A beteljesedett kötelék felülírja az Alfai parancsot is. Teljes mértékben függeni fog tőled és minden porcikájával arra törekszik majd, hogy téged boldoggá tegyen és szolgáljon. A... Tiéd lesz akkor. Téged fog megilletni – fejtette ki hadarva – De mint azt mondtam, erre nem lesz esélyed.
Jimin arcán tisztán látszott, eltöprengett valamin. Bíztam benne, ugyanarra gondolunk. Végre lett egy kiskapunk és lett egy okom arra, miért érdemes leküzdenem ezt a hülye betegséget.