My other SIDE [Park Jimin | Kim TaeHyung]

11. - Család - barát koncepció

TaeHyung:

- Menj, nyugtasd meg – javasolta anya.
Éjfél körül lehetett és én baromira fáradt voltam, mégsem tudtam aludni. Kala az egyik szobában fel s alá járkált szüntelenül, valamint idegesítő karácsonyi dalokat dudorászott, amivel az őrületbe kergetett. Azon agyaltam, hazaküldőm a francba. Hülye voltam, amikor ragaszkodtam hozzá, aludjon nálunk és reggel majd elviszem a suliba. Felemeltem fejem, idegesen pislogva anyára.
- Direkt csinálja. Esküszöm, direkt – morogtam.
- Tae – mosolygott lágyan – Idegen számára a hely. Nem érzi magát biztonságban – simította meg arcomat. 
Kelletlenül felmordultam. Egyébként is szarul éreztem magam amiatt, ahogyan viselkedtem Kalaval és anya csak tetézte ezt. Felmarkoltam egy csomag csokis sütit és anyukám által készített szendvicseket, majd mezítláb kitrappoltam a konyhából. Nagyon elcsesztem ez az egészet. Túlságosan is keményen bántam a lánnyal, amiért okkal dühödt be rám. Nagyon nem így terveztem. Élveztem a vele lefolytatott szópárbajokat és a ma délutáni csendessége bűntudatot keltett bennem. Nagy lendülettel nyitottam be a vendégszobába. Meglátva Kala csüggedten ténfergő alakját nagyot dobbant a szívem és kellemes melegség költözött mellkasomba.
- Gyere – mondtam neki sóhajtva.
Engedelmesen bólintott, majd követett egész a szobámig, melynek ajtaját be is csuktam mögötte.
- Egyél! – nyomtam kezébe a tányért, a sütivel együtt, aztán visszamásztam az ágyamba, kényelmesen elhelyezkedve a matracon.
Kala csendben falatozott, leülve az ágy szélére. Veszettül édesen és sebezhetően festett az én pólómban, ami mosolyt csalt arcomra.
- Van kedved filmezni? – fordult hátra, egyenesen rám nézve.
Biccentettem, mire félrerakta a tányért és odamászott hozzám. Befészkelte magát mellém és önkiszolgáló üzemmódba kapcsolva feloldotta számkódos billentyűzárat a telefonomon, majd kikeresett egy filmet.
- A boncolás? – grimaszoltam a címre.
- Jó lesz, ne fossál – nyugtatgatott.
Mint azt sejteni lehetett, horrort választott. Nem is a videó kötötte le figyelmemet, sokkal inkább Kala. Frusztráltan ficánkoltam mellette, fogaim csikorogtak az egyre erotikusabb fantáziálásokra, mennyi mindent tehetnék most vele. Oldalamba bökve könyökével elérte, hogy nyugton maradjak és végre a kijelzőre koncentráljak. Az első fél óra nem kifejezetten volt izgalmas és legszívesebben bele tekertem volna. Viszont, utána azon kaptam magam, igenis érdekel a film. Tudni akartam, miért halt meg a csaj? Mi ez a sok furcsaság körülötte? Minél inkább haladt a boncolás, annál zavartabbá váltam és egyre jobban izgultam. Olykor felnevettem Kala reakción. Le sem tudta tagadni vérfarkas mivoltát. Az ijesztőbb részeknél gyakorta felmordult, esetleg vicsorgott. Mentálisan feljegyeztem: horrorfilmezés a moziban kizárt. Lebuktatna, vagy őrültnek néznék. Egyik sem kedvező opció. A zárójelenetnél totális felháborodással hördültem fel. Rühelltem a szar befejezéseket, márpedig ez határozottan az volt. Megrökönyödve bámultam a kijelzőre és hirtelen ültem fel.
- Ez mi? Ez mi ez?! – kiáltottam.
Kala nevetett ingerültségemen, ami miatt csúnyán néztem rá.
- Ez volt a leggecibb befejezés. Föláldozta magát a pasas! Minek? A semmiért – hanyatlottam vissza a matracra – Kell, hogy legyen második része. Így nem érhet véget – puffogtam.
- Komolyan kicsinál egy film? – kuncogott a lány.
- A szar filmek csinálnak ki – morogtam.
Lezárta a készüléket és az éjjeliszekrényre tette. Szelíd mosollyal ajkain gördült az oldalára, velem szembe kerülve.
- Sajnálom Kala. Őszintén – bukott ki belőlem – Nem kellett volna ilyen stílusban beszélnem és viselkednem veled, de dühös voltam rád. Féltékeny vagyok az embersrácra, akármekkora baromság is. Azt hiszem, az imponál neked benne, hogy ő velem ellentétben egyenrangú félként kezel téged és ez frusztrál – vallottam be.
- Megütöttél TaeHyung – közölte.
- Elvesztettem a fejem – sóhajtottam – Többet nem fordul elő. Igyekszem... toleránsabbnak lenni. Én csak... nem tudom, hogyan kell... szeretni. Úgy igazán és emiatt feszélyez ez az egész – mutattam kettőnkre.
- Kezdhetnéd azzal, hogy nem úgy kezelsz, mint valami veszett csivavát – tanácsolta.
A hasonlatra felnevettem. Kalat inkább tituláltam volna egy ingatag természetű, nagy pofájú huskynak, aki sosem fogad szót a gazdájának.
- És lehetnél többször csak Tae, nem pedig a szorulásos Alfa, akinek fáj az élet – tette hozzá.

&*&*&*

Elég nehezen ébredek, Kala mellett valahogy azonban ez is gördülékenyebben ment. A lány még halkan szuszogott, beleépülve oldalamba, amin mosolyogtam. Megdörgöltem szemeimet, majd óvatosan átnyúlva Kala felett megnéztem az időt. Homlokom ráncoltam a kijelzőn virító számokra. Jócskán elmúlt fél tíz, amiből adódóan ő megúszta a sulit, én meg az unalmas tárgyalásokat. Visszadőltem mellé és levakarhatatlan mosollyal sepertem ki néhány arcába hulló sötét tincset. Annyira furcsa volt ez az egész, hiába volt ott a kötelék. Az én szüleim nem igazán voltak normális pár. Faterom agyára ment a lóvé, aztán elkezdett piálni, később drogozni is. Kissrácként számtalanszor szemtanúja voltam annak, miként veri véresre anyát. Gyűlöltem ezekre visszaemlékezni és gyűlöltem azt is, hogy az előző napi viselkedésemmel pontosan olyan lettem, mint ő. Egy nőverő seggfej, akit csak a rang és a pénz érdekel. Önmagam megnyugtatása és Kala kiengesztelése érdekében, kimásztam mellőle és csendben a konyhába vonultam. Nem szívleltem a cipőket. Jobb szerettem mezítláb közlekedni, mert úgy nesztelenül jöhettem – mehettem. A helyiségben anya már az ebéden ügyködött, meglepődve ottlétemen.
- Tae, hát te? Azt hittem, elmentél itthonról – puszilt arcomra, miután lehajoltam hozzá.
- Elaludtunk – vontam vállat a kávéfőzőhöz lépve.
- Kala még itt van? – döbbent meg.
- Alszik – bólintottam.
- Hülyegyerek! – csapott tarkón.
- Aúcs! – pislogtam rá megrökönyödve – Ezt most miért?!
- Készíts neki reggelit. Nem csak a nő dolga ám gondoskodni a férfiról – grimaszolt.
- Tudom – motyogtam.
Megfogadva anya tanácsát hozzáfogtam a reggeli csinálásának. Egyszerű szendvicseket kreáltam, hozzá teát és kávét, majd mindent egy tálcára pakoltam és elindultam vele felfelé. Egyébként is valami hasonlóra gondoltam, bár, eredeti tervem kimerült egy bögre koffeines löttyben. Felhorkantam a nyilvánvalóra, hogy Alfaként máris behódoltam a nőstényemnek és a kívánságait lesem. Azonban  nem tehettem róla. Kötődtem hozzá, fontos volt nekem. Kala már ébren volt. Törökülésben nyomkodta a telefonját, jöttömre felkapta fejét és elmosolyodott. Gyanítottam, ébredést követően sokkal kedvesebb és szelídebb, mint általában.
- Nekem csináltad? – pislogott aranyosan, enyhén kusza tincseit hatra igazítva.
- Hmm – bólintottam.
- Köszönöm Tae ez igazán figyelmes. Bevezeted a család -barát koncepciót és kevésbé leszel paraszt? – kortyolt bele kávéjába.
- Talán. Megéri ez nekem? – vontam össze szemöldökeimet.
- Azt csak te tudhatod – vont vállat.