My other SIDE [Park Jimin | Kim TaeHyung]

23. - "Hazaviszlek"

Kala:

Még alkoholtól kásás aggyal is alig bírtam felfogni, hogy TaeHyung ott sétálgat mellettem, ügyesen szlalomozva a fák és kisebb bokrok közt. A jelenléte által okozott gyomorliftezésem, reszketésem és erőteljesen kalapáló szívverésem nem csillapodott. Csodáltam őt. Nem a lehetetlenül helyes arca, az utánozhatatlanul dögös és egyben magabiztos járása miatt. Hanem, Őt magát, a puszta létezéséért. Tényleg nem ismertem úgy, mint mondjuk Scottot az osztálytársamat, de ettől függetlenül szerelmes voltam még a legapróbb rezdülésébe is. Néhányszor szem és fültanúja voltam annak, hogyan veszekedik Jiminnel. Imádtam ahogyan felsorolja az érveit, a logikáját, amikor beszéd közben megrándul a szemöldöke, ahogyan gesztikulál, ahogyan beharapja az ajkát. Csodálatából fakadó jókedvem rögtön meg is csappant, miként kiérve az erdőből megpillantottam a kocsiját és az annak támaszkodó személyt.
Pepsi.
Óh, édes faszom!
Nagyon nem repestem az örömtől a tetves, üdítő nevű buta picsa miatt. Filóztam rajta, hogy köszönés helyett azzal indítok, elégítsen ki orálisan, mélyen megszipkázva nem létező falloszomat, de inkább kussoltam. Ám Pepsi azonnal fel is cseszte egyébként is felzargatott lelkivilágomat azzal, hogy végigmérve hab testemet gunyoros fintorra húzta száját és ugyanilyen lekezelő stílusban megszólalt.
- Már megint ez a kiscsaj?
Pepsi drága nem tudta, hogy józanul sem a türelmemről voltam híres, bepiálva meg szartam én magasról az önuralomra, meg a béketűrésre, így egy tökéletesen kivitelezett mozdulattal előre vetődtem és olyat behúztam neki, hogy még a kezem is belereccsent. TaeHyung természetesen kitartott márka nevű nője mellett és azon nyomban derekam köré fonva karjait pár lépést hátrébb araszolt velem.
- Kala mi a franc? Nem üthetsz meg váratlanul másokat! – korholt.
- Nem váratlan volt. Régóta terveztem – világosítottam fel.
- Miranda jól vagy? – kérdezte aggodalmasan a csajtól.
A szőke iránti féltése durván deprimálttá tett, így abba hagytam a ficánkolást szorításában és elernyedt izmokkal fújtattam nagyot. TaeHyung eleresztett, majd Mirindához lépett, azaz Mirandához, tök mindegy. A csaj a kocsi tetején kapaszkodva egyik kezével fogta orrát, eltakarva előlem arcát.
- Eltörte az orrom! Hogy a faszba törhette el az orromat?! – sipákolta Pepsi totális felháborodással.
- Pilates – magyaráztam meg kiváló kondíciómat váll vonogatások közepette.
Tae hitetlenkedve pislogott rám, végül összepréselte állkapcsát és előzékenyen betámogatta Mirindát az anyósülésre. Szemeim forgatva horkantottam a kurvára romantikus megnyilvánulásra.
- Ülj be! Hazaviszlek – morogta a srác nekem.
Pufogva huppantam be hátulra, fogaimat csikorgatva frusztrációmban. Rohadtul nem erre asszociáltam, amikor Tae felajánlotta, hogy elfuvaroz. Azt hittem, végre kettesben lehetek vele, erre ez a Pepsi ribanc szabotálta TaeHyung foglyul ejtéséről szőtt ábrándjaimat. Mégis feléledt bennem a remény halovány szikrája, amikor lelassított egy nagy, modern lakóház előtt, ami határozottan nem a mi házunk volt. Pepsi puszit nyomott a srác arcára, amit lereagáltam egy öklendező hangeffekttel, majd megvárta, míg a ribanc bőszen ringatva csípőjét bevonul az épületbe. Hirtelen csak akkor realizáltam, hogy teperhetek, ahogyan tudok, amilyen keményen akarok, sosem lesz esélyem nála, hiszen együtt élnek. Minden jókedvem tovaszállt és magamba roskadva csúsztam lejjebb az ülésben, míg TaeHyung kigördült otthona elől és megfordulva elindult, feltehetően hozzánk.
Egy darabig csendben forgolódtunk az utakon, aztán mikor ismerős lett a környék hasított belém a fájdalmas gyomorrúgáshoz hasonló felismerés.
- Te honnan tudod merre lakok? - néztem rá még mindig kótyagosan.
- Sok mindent tudok rólad Kala. Meglepődnél mennyi mindent. - halkult el mondandója végére.
- Én meg csak azt tudom rólad, hogy bandázol az isteni testű Park gyerekkel, meg az az idióta cukros lötty a csajod. Egyáltalán hogy bírod elviselni? Én már rég beledobtam volna egy adag Menthost. Mondjuk így is elég hülyeség ömlik ki a száján, nem kell neki segítség. - Tae aranyosan kuncogni kezdett, aminél vonzóbbat aligha hallottam. - De most komolyan, miért vagy vele? Nem tudod, hogy annyi cukor, mesterséges színezék meg tartósítószer van bennük? Simán tönkre vágja az életed. Amúgy én csak csendes gyilkosnak hívom az ilyet. Olyan, mint a sunyi fing. Nincs hangja, de a szaga rögtön kinyír a picsába. - magyaráztam teljes beleéléssel és hála az alkoholnak nem fogtam vissza magam. Tae hangosan kacagott a hülyeségeimen, ami egy kis mosolyt csajt az én arcomra is. Jó volt őt így látni, de sokkal jobb lett volna más szituációban. Észre sem vettem és már a házunk előtt voltunk. Nem volt sűrűn lakott környék, ami adott egy sajátos bájt a helynek. - Hát, kösz a fuvart meg minden egyéb, de vár Pepsi csajod, szóval eriggyé vissza. - akartam kiszállni a kocsiból, de Tae megragadta a karom, szabad kezével pedig a kormányt szorongatta.
- Nem maradnál még egy kicsit? Mondjuk kíváncsi vagyok a rajzaidra. Megmutatnád? - nézett rám hatalmas kiskutya szemekkel. Kábán bólintottam és még attól is letekintettem, hogy tisztában van vele, tudok rajzolni. Szédelegve ugyan, de besasszéztam a házba és próbáltam nem felverni anyámékat, különben megint szétszedett volna valamit a hátamon. Büszke voltam magamra, amiéért senki nem kelt fel rám, így felmarkoltam a rajzmappám és vissza siettem. Meglepett, hogy Tae autója még mindig ott állt, mégis boldogan szedtem a lábaim. Kinyitottam az ajtót és beülte, de csak akkor vettem észre, hogy az a hátsó ülés volt.
- Te neked milyen elbaszott kocsid van? Ford Szarréra? Én előre akartam ülni. - hangos nevetés ismét, majd a következő pillanatban Tae elkezdett hátra mászni mellém. Miután elhelyezkedett vette ki a kezemből a mappát és kezdte nézegetni az alkotásaimat.

- Szóval engem szoktál lerajzolni? - fordult felém pimasz mosollyal. Hatalmas puffanással esett le, hogy nem a jó mappát markoltam fel és próbáltam elvenni a sráctól.
- Ezt nem szabad látnod! Senki nem tudhatja! - kántáltam és nyúlkáltam a tulajdonom után, de Tae mindig elhúzta előlem, aminek az lett a következménye, hogy egyenesen az ölébe szédültem. Megdermedve lestem a srácra, aki megbabonázva figyelt engem. Nagyot nyelt, majd kinézett az ablakon, egyenesen rá a holdra mely teljes pompájában világított, aztán visszafordult hozzám. Lehet, hogy sokat ittam, de azt tisztán láttam, hogy szemei szinte világított, amitől sokkal dögösebb lett és késztetést éreztem arra, hogy leteperjem. Kezét a combomra simította, hogy erősen belemarkoljon.
- Lehet inkább bent kellett volna maradnod. - suttogta erőtlenül, aztán másik kezével a tarkómra fogott és magához rántott egy intenzív, szenvedélyes csókra.

encourageing_words Köszi a segítséget 😊❤