My other SIDE [Park Jimin | Kim TaeHyung]

8. - Csók

Kala:

TaeHyung megcsillogtatta kreativitását és tekintettel megjegyzésemre, nem drága helyre vitt. Egy egyszerű gyorskajáldát választott, melynek parkolójában tábort vertünk és a meleg autó utasterében falatoztunk. Furcsa volt így lenni vele. Kettesben, kivételesen nyugodtan. Persze, elvétve beugattam neki, de egész jól tűrte. Akárhányszor görgettem át a lehetőségeimet, mindig ugyanoda lyukadtam ki. Megszívom. Jimin ember, sosem lehetnék vele. Amennyiben elutasítom az Alfa ajánlatát, nemcsak én leszek boldogtalan életem végéig, hanem Moana és Jennie is. A várost nem hagyhatom el huzamosabb időre. Ez az otthonom és farkasom komfortzónája, ösztönösen ragaszkodtam Waitakerehez. Itt születtem, itt nőttem fel és ismertem minden szegletét, akárcsak az erdőnek. Egyedül Mo boldogsága tartotta bennem a lelket és, hogy az áldozatom megéri, mert szabadon lehet azzal, akivel akar. Mindazonáltal akárhányszor eszembe jutott Jimin és a feltevés, hogy végig kell néznem miként megismerkedik majd valaki mással és beleszeret, darabjaimra szedett. A kiskapuim semmivé lettek és az utolsó reményem is tovaszállt. Nem volt több opcióm és ez végtelenül elkeserített. Bár, kétségkívül attraktív külsővel rendelkezett TaeHyung és másképp is viselkedett, az addig táplált ellenszenvem irányában nem foszlott köddé egyszeriben.
- Ízlik a hamburger? – érdeklődte a hátsóülésről.
Jobbnak láttam távolságot tartani tőle. Nem akartam, hogy megcsókoljon, nem akartam igazán vonzódni hozzá és érzelmeket táplálni iránta. Nem Jimin volt és ez eleve hátrányára vált. Félretoltam az ételt és felhúzott térdemre könyököltem, tenyerembe támasztva állam.
- Tetszik amikor ilyen nyugodt vagy – jegyezte meg.
- Elkeseredett vagyok, nem nyugodt – helyesbítettem.
A srác hozzám hasonlóan a bőrülésre rakta a kivégzett hamburgere dobozát és az ablakhoz könyökölve nézett.
- Fogalmam sincs, milyen érzések kavaroghatnak benned. Talán düh, reményvesztettség és gyűlölet, de azt hiszem, ha mindketten teszünk azért, hogy ez működjön, menni fog – mondta.
- Miért hiszed ezt ennyire elszántan?
- Egyetlen dolgot sem tudnál említeni, ami tetszik bennem?
- A szemöldököd.
- A szemöldököm? – visszhangozta megemelve mindkettőt.
- Amikor beszélsz, sokszor felvonod közben, de csak az egyiket és ez aranyos. Emberivé tesz. Hozzám hasonlóvá – fejtettem ki.
- Megfigyeled a részleteket – állapította meg – A rajzolás miatt?
- Azt hiszem, igen – bólintottam – Az apróságok is fontosak. A falka... Szándékosan vagy most ilyen más velem és a terved része, vagy egyéb oka is van?
- Alfa vagyok Kala. Ha ugyanígy viselkednék a falka tagjaival, elveszíteném a tiszteletet. Föléjük kell kerekednem. Keménynek, határozottnak és stabilnak kell lennem. Olyannak, akit akaratlanul is tisztelnek.
- Szóval a seggfejség a ranggal jár. Értem én.
- Nem vagyok seggfej – nevetett mély hangján.
- De. Egy érzéketlen bunkó vagy, aki tiszteletlen másokkal – csaptam össze tenyereimet.
- Ez kezd átmenni randiból verekedős showműsorba – kacagott.
- Tehát tagadod, hogy geci vagy? – szűkítettem résnyire szemeimet.
TaeHyung hátradőlt az ülésen, hosszasan tanulmányozva arcomat, végül kibökte.
- Alfa vagyok.
- Gyúrsz is néha, vagy ez nálad egyfajta életérzés? – ráncoltam homlokomat – Most komolyan azokra a buzis hajú, anorexiás takonypolc kissrácokra emlékeztetsz, akik nagy arccal az ember elé állnak „most megdöglesz tesó. Frankón kinyírlak csávókám!”. Aztán melléjük pislogsz és lefossák az hamisítvány Michael Jordan csukájukat és otthon előadják, hogy leszerződtette őket a WWE pankrátornak – kislitániáztam.
Az Alfa hátravetett fejjel röhögött, amit megmosolyogtam. TaeHyung hirtelen bonyolultabbnak tűnt, mint azt addig gondoltam róla. Sosem hallottam azelőtt nevetni, most mégis kiderült, van humorérzéke és a nevetése is egész kellemes. A mobilja csörgése élesen hasította ketté a kibontakozó normális hangulatot. TaeHyung megemelte csípőjét, előkotorva farzsebében rejlő telefonját, majd szemöldökeit összevonva pislogott a kijelzőre, melyen a húgom neve villogott. Megköszörülte torkát és fogadta a hívást. Mo ideges hangját tökéletesen hallhattam.
- TaeHyung, reggel óta nem találjuk Kalat sehol. A telefonját itthon hagyta és fingunk sincs, hol lehet – hadarta a lány.
- Velem van – közölte az Alfa.
- Él még?
A srác tekintete rám siklott, nyelvét kidugva nedvesítette meg ajkait, aztán ráérősen válaszolt.
- Igen.
- Megmondanád neki légyszíves, hogy húzza haza a seggét? Összejövetel lesz a parton és nélküle nem mehetek.