My other SIDE [Park Jimin | Kim TaeHyung]

21. - Álmok

Helló!
Egy kis magyarázat a következő részekhez. ☝🏻
Kala mindezt álmodja. Ez egy alternatív valóság, melyben Jimin a dögös Alfa, míg Kala ember.
Jó olvasást! 😏

Kala:

Rühelltem az egész sleppet úgy, ahogy van. Számomra teljesen átlagos baráti társaságnak tűntek, mégis fenn hordták az orrukat. Látványosan elszeparálódtak mindenki mástól. Inkább tippeltem volna őket valami elhivatott szektának, mintsem barátoknak. És mindig figyeltek cseszd meg! Ott voltak mindenhol, akár egy titkos biztonsági gárda. Két hónapja költöztünk Waitakerere, mégis roppantmód irritált a dolog. Mindennap megvártam Moanat suli után, a parkolóban lebzselve. Azt mondta, nem érzi magát biztonságban, én pedig jó testvérhez mérten, pesztráltam. Mo lassan két éve felhagyott az erőltetett lányos öltözködést és tomboy stílusra váltott. Meglepődtem, mennyi -állítólagosan- heteró beállítottságú csaj bukott a pasikat is megszégyenítően dögös húgomra. Apa gyakorta hangoztatta még texasi lakhatásunk alatt, hogy olyanok vagyunk, mint a kutyák. Mo ugat, míg én harapok. Bár, mindkettőnket nagy pofával áldott meg az ég, általában én voltam az, aki előszeretettel verekedett is.
Egy padnak támasztva csípőmet gyújtottam rá várakozás közben, majd lustán fújtam ki a nikotinos füstöt. A szekta – avagy Halálfalók másnéven- a parkoló túlvégében bandázott. Igazából, nem csináltak balhét. Sőt, kifejezetten csendesek voltak, mégis volt valami furcsa mindegyikükben. De talán, a legérdekesebb közölük, a vezérnek tippelt Jimin Park volt. A gimi összes csaja rá volt cuppanva, ám ő tudomást sem vett róluk. Rendelkezett egyfajta sötét, ellenállhatatlan szexualitással, ami egyszerre taszított és vonzott.
- Adj már egy szálat! – csapódott mellém Moana.
Húgom felült a faszerkezet tetejére, aztán önkiszolgáló üzemmódba kapcsolva kivette a zsebemben rejlő dobozkát, szájába helyezett egyet és meggyújtotta. Lazán eresztette ki a füstöt és farmerjébe süllyesztve jobb kezét ő is a klikkre lesett.
- Feláll ezektől a szőr a hátamon – morogta.
- Ja. Furák – helyeseltem bólintva.
- Egy osztályba járok azzal a sráccal. Jimin öccsével – jegyezte meg – Ma odajött hozzám.
- Mit akart? – sandítottam rá kíváncsian.
- Rólad kérdezett és arról, melyik törzsből származunk. Ki a faszt érdekel ilyesmi? – grimaszolt.
- Hmmm.
- Ennyi? Nem is érdekel az oka? – háborodott fel.
- Engem valahogy jobban izgat, hogy Jimin épp most veszi le a bőrkabátját – sóhajtottam.
Valahogy képtelenségnek tűnt elszakadnom a srác mellkasának látványától. A fehér, hosszúujjú felső még inkább kiemelte kidolgozott, szálkás izomzatát és veszettül dögösen festett.
- Mi a picsa?! – kiáltott fel Mo – Nem gerjedhetsz rá! Fúj! – borzongott meg.
- Nem gerjedek rá. Viszont, kétségtelenül megtámaszkodnék azon a mellkason. Mondjuk, lovaglás közben – haraptam be alsó ajkam – Szerinted, hány évet kapnék nemierőszakért?
- Te beteg vagy! Amióta elvesztetted a szüzességedet, szenteltvizet kéne innod non-stop – vakkantotta.
- Majd kérek a nagyitól – húztam el számat.
Érdekes módon beszélgetésünk tárgya egyenesen ránk nézett, még testével is felénk fordulva, mintha titkon azt jelezné: hallottam ám. Homlokom sűrű ráncba szaladt, majd testvéremre pillantottam.
- Szerinted...? – suttogtam.
- Kizárt! A parkoló másik végében van, nem hallhatta, miről dumálunk – csóválta fejét húgom – Nonszensz – horkantott.
- Ha mégis, remélem, feláldozza azt a szexi mellkasát és hagyja, hogy megrontsam. Mo, nem kaphatom meg őt karácsonyra? – pislogtam könyörögve a lányra.
- Inkább, kapsz egy lovat részletekben. Először csak a faszát, aztán... Áu! Te köcsög! – masszírozta vállát, ahová ütést mértem.
Ismét a bagázsra tekintettem. Jimin mindentudó, önelégült mosolyától forró borzongás kúszott föl gerincemen és még a hideg is kirázott. Teljes mértékben megértettem az érte haldokló csajokat, valamint, gyűlöltem is őket, amiért hasonlóan éreznek, mint én. Moana karomnál fogva elkormányozott onnan, a buszmegállóba indulva, mire nyüszítettem, ellenkezve.
- Az normális, hogy akárhányszor a közelébe kerülök, a bugyim teljesen átázik? – nyafogtam.
- Fúj! – eresztett el rögtön, aztán hirtelen elcsendesedett.
Válla felett megláttam Jenniet, a lányt, aki baromira bejött Moananak. Persze, Mo gyáva nyúlként nem mert kezdeményezni, így nem is nagyon kommunikáltak. Pedig, aranyos csajnak tűnt.
- Miért nem szólítod le? – susogtam testvéremnek.
- Tegnap a rötyiben azt mondta egy másik bigének, aki rólam áradozott, hogy ő határozottan a férfiakhoz vonzódik – vált csalódottá arca.
- Én is azt mondtam a nagyinak, hogy még szűz vagyok – vontam vállat.
- Fél órával később meg beleültél egy lavór szenteltvízbe. Szerintem, sejti az igazságot – morogta gúnyolódva.
- Hát most na. Arra kért, mossam le magamról a tisztátalan érintéseket. Tehetek én róla? – tártam szét karjaimat.
- Mondjuk, az poén volt, mikor anya meg elkezdett gargalizálni. Hogy kigúvadtak a nagyi szemei – nevetett fel az emlékképre – Bár, az is lehet, hogy rád már akkor nem figyelt, mert annyira belemerült a Biblia felolvasásába anyunak – röhögött hangosabban.
- Szegény nagyi sosem kefélhetett még egy kiadósat – ingattam kobakom.
- Vagy azóta tért meg – ötletelt.
Jókedvünk alább hagyott, mikor észlelve egy felénk közeledő egyént sokkot kaptunk. Én legalábbis, biztosan. Moana feszes izmokkal, ugrásra készen tartotta szemeit Jiminen. Elképzelésem sem volt, mit akarhat éppen tőlünk? Engem fixírozott kitartóan, szürke íriszeivel egy másodpercre sem eresztve enyéimet. A szívem ki akart robbanni mellkasomból, gyomrom dió méretűre zsugorodott és az oxigénem is zavarosan kapkodtam. Egy kicseszett félisten volt, evidens, hogy haldokoltam miatta.
- Helló Lányok! – üdvözölt angyali hangján, melytől azon nyomban megnyugodtam.
Mosolya mintha odaragadt volna irreálisan helyes arcára, még csábítóbbá téve egyébként is dús ajkait. Automatikusan nedvesítettem meg saját számat, miközben az övét bámultam.
- Tegnap ugyebár hiányoztam az órákról és arra gondoltam, esetleg segíthetnél behozni a lemaradást...
- Hmm...
Moana könyöke a bordáim közt térített vissza valóságba és döbbentett rá arra, Jimin hozzám beszél. Összeszorítottam pilláimat, rendszerezve kusza elmém tekervényeit, majd bólintottam.
- Nem vagyok egy Einstein, de talán segíthetek – egyeztem bele.
- Ráérsz most? – bökött ujjával a tőlünk nem messze parkoló kocsija irányába.
- Hát...
- Ráér! – vágta rá Moana Jimin felé löködve – Ötven? – vigyorgott tündérien.
- Harminc és ne trollkodj a szobámban! – szegeztem neki fenyegetően ujjamat.
- Jó tanulást! – integetett negédes mosollyal.
Jimin a kocsihoz indult, mire kábán követtem őt. Egyszeriben nem értettem semmit. A legjobb tanuló volt az évfolyamban. Miért éppen tőlem kér segítséget? Egy aprócska hang a fejemben azt súgta, igenis hallotta minden egyes szavunkat, ami kissé megrémített. Úriember módjára kitárta nekem az anyósülés felöli ajtót. Behuppanva a puha ülésre mélyet lélegeztem a finom pézsmás-férfias illatból, ami az utastérben terjengett. Nagyot nyeltem, amikor beszállt ő is, majd halk zajjal becsukta az ajtót, kirekesztve a külvilágot. Azt hittem, rögtön felzendíti a motort, ehelyett megint teljes testével hozzám fordult, amitől én az ülésbe préselődtem. Túl sok volt nekem ez így egyszerre.
- Telihold van Kala – közölte halk, rekedtes hangon.
- Wow – nyögtem, mivel többre nem futotta és nem is értettem a téma jellegét.
- Bármikor máskor képes vagyok elsiklani afelett, miket mondasz rólam, de ma nem – beszélt furcsán perzselően.
- Miért fosok attól, hogy tanulás helyett kinyírsz a francba a nagy pofám miatt? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem öllek meg Kala – mosolygott féloldalasan.
- Megversz? – tippeltem.
- Oh, dehogy – dugta ki nyelvét megnedvesítve ajkait – Megtámaszkodhatsz a mellkasomon- vált szélesebbé mosolya.