My other SIDE [Park Jimin | Kim TaeHyung]

3. - Testvéri kötelezettségek

Jimin:

Sötétedés után érkeztem haza, vidámabb hangulatban, mint ahogyan a napom indult. Mosolyogva léptem be a házba, rögtön beleütközve a vigyorgó öcsémbe. Nagyon nem tetszett a sunyi feje, valamint anya magabiztos mosolya. Ők nyilvánvalóan tudtak valamit, amit én nem. JiHyunnal egyébként egész jó kapcsolatot ápoltam, már ha nem éppen a nem létező szerelmi életemmel cseszegetett. Bár egy 16 évestől mit várhatna az ember? Kibújtam cipőimből és kabátomból, majd nehéz sóhajt eresztve kiböktem.
- Nincs pénzem.
- Hyung, hát mikor kértem én tőled kölcsön? – kezdte JiHyun a behízelgést.
- Ma reggel – vágtam rá, mire anya rosszallón ingatta fejét – Mit akarsz?
- Bulizni akar menni – közölte anyu.
- Jó szórakozást! – paskoltam meg vállát és indultam is volna tovább, ám szülőm hangja megállított.
- Csak akkor engedem el, ha te is vele mész.
Megemelt szemöldökkel fordultam vissza, megrökönyödve pislogva rájuk. Anya értelemszerűen azért ragaszkodott ehhez az opcióhoz, mert tisztában volt azzal, mennyire nem vagyok egy partiarc.
- Esélytelen – jelentettem ki, majd folytattam utamat a szobám felé.
- Ne már Hyung! Nem lehetsz ennyire béna – nyafogott JiHyun – Azért, mert neked nincs életed, másnak még lehet.
- Van életem – morogtam.
- Van a francokat! Lassan ott tartasz, személyes levelet fog küldeni a Pornhub, hogy szerezz végre magadnak egy csajt, mert már az összes pornót végignézted, ami létezik – háborgott.
- Te hülye vagy – világosítottam fel grimaszolva – Nem nézek pornót.
- Ezek szerint, megengeded, hogy belekukkoljunk anyával a böngészési előzményeidbe? – mosolygott gonoszul.
- Nem! – vágtam rá – Nézd JiHyun, ha te szórakozni szeretnél menni, menj nyugodtan, de engem hagyj lógva. Semmi kedvem nincs egy rakás gusztustalanul lerészegedett, vonagló csajjal mulatni az időmet, akiknek kedvenc zenészük, DJ Töltöttcigi – tártam szét karjaimat lezárva a vitát.
- Kala is ott lesz – tette hozzá a srác.
- Anya – néztem komolyan a nőre – Mint idősebb testvér számíthatsz rám, elkísérem JiHyunt és szemmel tartom. Bízd ide! – bólogattam.
Még anyu is felnevetett a hirtelen pálforduláson, öcsém pedig boldog vigyorral húzta fel cipőit. Tényleg nem szerettem a bulikat, de ha Kala valóban ott lesz, muszáj mennem. Nem mintha bárminemű esélyem is nyílt volna rá, hogy szóba elegyedjünk, de legalább, láthatom iskolán kívül is, ami nekem elég.

*&*&*&*

JiHyun kivételesen igazat mondott. Kala valóban ott volt. Rengeteg ember vett körül, akiket életemben nem láttam még, de különösképp nem is érdekelt. Egyedül Kalara koncentrálódott figyelmem. A Piha parton tartott tábortüzes összejövetel tényleg hangulatos volt. Nem üvöltött irritálóan hangosan a zene, nem tántorogtak részeg csajok sehol, hanem kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgettek a fiatalok. Néhányan kaját sütögettek, páran társasoztak, vagy kártyáztak. Kezdtem úgy érezni, az ilyen „partikhoz” talán többször is lenne kedvem. Egy farönkön ülve néztem a majdnem velem szemben álló lányt, akinek a tábortűz fényében arany árnyalatban tetszelgett bőre. A telihold elég világosságot adott ahhoz, hogy kényelmesen és gond nélkül tájékozódjunk a homokos partszakaszon. JiHyun oldalba bökött, elvonva figyelmemet Kalaról, ami miatt kicsit morcosan pislogtam rá. Ujjaim közé nyomott egy kis flaskát, amiben feltehetően alkohol volt. Általában nem ittam, de most szükségesnek véltem. Pulcsim ujjával megtörölgettem a flaska száját, amit öcsém egy „baromi gáz vagy” kijelentéssel kommentált, majd belekortyoltam. A whisky égette torkomat, felmelegítve gyomrom, enyhe bizsergést küldve bőrömre. Tovább adtam a tárgyat és visszanéztem a lányra. Meglepődtem, amikor tekintetünk találkozott, aztán Kala leszegte fejét, ami miatt mosolyognom kellett és egyszeriben vidámabban szemléltem mindent. Tisztán látszott, ő is mosolyog, ezzel boldogságot árasztva szét bensőmben. Szerettem a mosolyát, mert az egész arca megváltozott tőle és kevésbé tűnt komornak. A flaska ismét hozzám került és én végig Kalat szuggerálva ittam bele. Átadtam a mellettem ülőnek, egy Peter nevű srácnak, aki közben társalgást kezdeményezett velem. Átdumáltuk ki- melyik focicsapatnak szurkol, kinek- mi a véleménye a legújabb horrorfilmről, amit a moziban adnak és egész idő alatt a lánnyal szemeztem. Ám egyik pillanatról a másikra eltűnt, zavart okozva egyébként is kótyagos agyamban. Felálltam a rönkről, fejemmel körbe kémlelve a partot, Kala után kutatva. Megkönnyebbült sóhaj szakadt föl tüdőmből, mikor kiszúrtam kissé távolabb, amint az erdő szélén, egy kidőlt fa törzsén ülve cigizett. Magam sem tudom, mi adott elég bátorságot ahhoz, hogy elinduljak felé. Lábaim automatikusan vittek előre, néha botladozva a homokban megbúvó sziklákban. Veszettül bénának éreztem a helyzetet. Nagyot nyeltem elérve a fatörzset, kezeimet zavartan rejtettem farmerem zsebeibe.
- Szia Kala – hadartam.
Hangom nem egészen csengett olyan határozottam, mint ahogyan azt elképzeltem. Sokkal inkább hangzott ijedtnek.
- Szia Jimin – mosolygott.
Kellemes hangjától libabőröztem, ajkaim felfelé kunkorodtak. Tudta a nevemet és ez mérhetetlenül boldoggá tett. JiHyun bizonyára bevágott volna erre egy tökéletesen kivitelezett oltást, miszerint ebből tuti házasság lesz, de elűztem hülye öcsém megjegyzéseit a fejemből. Lehuppantam Kala mellé, lábaimat kinyújtóztatva. Esetleges beszédtémák után keresgéltem gondolatban, azonban egy sem jutott eszembe. Ügyetlenül fordultam felé és még kótyagos fejjel is kiszúrtam, eltűnt a délelőtt még nyakát takaró kötés. Ostoba módon rögtön a farkasomra asszociáltam.
- Sokszor jársz ilyen tábortüzes bulikra? – bukott ki belőlem a kérdés.
- Időnként – bólintott mosolyogva és kioltotta a cigicsikket, majd egy műanyag palackba dobta.
Tetszett, hogy óvja a környezetét és odafigyel ilyen apróságokra is, miszerint ne dobálja el a nikotinos bűzrudat.
- Te nem jársz ilyen összejövetelekre. Hogy-hogy most itt vagy? – fordult felém félig testével, tenyereit a fa törzsén nyugtatva.
Homlokom ráncba szaladt. Kala most teljesen másnak tűnt. Sokkal nyíltabban, kedvesebben viselkedett és szemei érdekesen csillogtak, nem egyszer ajkaimra tévedve. Furcsa volt, ám egyáltalán nem bántam.
- Az öcsémet kísértem el. Anya megzsarolta, hogy csak akkor engedi el, ha vele jövök – meséltem.
- Én is Moana miatt vagyok itt.
- Ő a...? – vontam össze szemöldökömet.
- A húgom. Ott – mutatott egy másik csajjal beszélgető, körülbelül JiHyunnal egy idős leányzóra – ő az.
- Nem is tudtam, hogy van testvéred.
- Sok mindent nem tudsz rólam – mosolygott kitartóan.
- Hát, a suliban nem igazán kommunikálunk és őszintén szólva, eddig szentül hittem, hogy utálsz – nyögtem kínlódva.
- Nem utállak – közölte.
- Tényleg? – mosolyodtam el, mire bólintott.