A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A reggelem nyögve nyelősen telt. Kikelni az ágyból akkor, mikor még a nap sem örvendezett világítani, nehéz volt, főként az utóbbi napokhoz képest, azonban tudtam, hogy kötelességeim további halasztást nem bírnak. Épphogy ugyan, de kimásztam az ágyból és elsiettem a gardróbomig, melyben a korcsolyázás után kisebb káosz uralkodott, majd kivettem belőle valami egyszínűt. Fekete nadrágkosztümömet halásztam elő, majd nem túl nőiesen szaglásztam meg, hogy nem szennyesbe való-e. Miután rájöttem, hogy egy kis parfümmel elmegy, besiettem a fürdőbe és lezuhanyoztam, majd magamra öltöttem a kiválasztott darabot, mely testem felsőbb részénél feszült, a ruhában lévő övtől pedig szárai egyre szélesedtek lefelé. Hajamat mint mindig, most is egy alsó kontyba tettem. Sminkem sem lett valami extrém, csak egy egyszerű alapot tettem fel, hogy a sírástól keletkező sötét karikáimat valamivel elhomályosítsam. Lábamra egy fényes hatású fekete körömcipő került, melynek alja pirosan villogott. Mellkasomra, ahova ünnepekkor kokárda szokott kerülni, most egy fehér szalagot tűztem gyászom jeléül. Miután megvoltam mindennel kisiettem Tamáshoz aki már készen várt rám az étkezőasztalnál. Órámra pillantva próbáltam beazonosítani, hogy van e még időm reggelit csinálni testőrömnek, de inkább mindketten úgy véltük, hogy veszünk valamit út közben. Fehér autómban immáron ismét én ültem a kormány mögött. A mellettem helyet foglaló férfi elirányított a legközelebbi gyorsétteremhez, melynél volt autós kiszolgálás és megvettük a reggelinket. Mivel Gergő nem valószínű, hogy számít rám ma így magamnak két kávét kértem, hogy meglepjem titkáromat ezzel az apró kedvességgel, majd gőzerővel hajtottunk az irodaház felé. Tamás csendesen majszolta mellettem a kikért szendvicsét, persze csak is azután, hogy illedelmesen megkérdezte megeheti-e az autóban. A nagy, modern épület alá hajtottam az autóval, hogy leparkoljam azt, onnan pedig felsiettünk a létesítmény tetejére, ahol a saját dolgozószobám terült el. A lift egy hangos, éles hangú kattanással jelezte, hogy felértünk a kiválasztott emeletre. Tekintettel arra, hogy elég korán van egy normális dolgozó számára, így Gergő asztala mögül a hang hallatára azonnal felpattant és felénk nézett -Főnök?-Kérdezte úgy, mintha nem hinne saját szemének -Jó reggelt! Hoztam magának kávét-Tettem le asztalára a fehér papírpoharat, melyben a barna gőzölgő folyadék volt. Titkárom meglepődő és kémlelő tekintettel nézett végig rajtam, keresve bármi jelet arra, hogy a gyász jobban úrrá lett rajtam, mint kellett volna. És bár így volt, erről neki nem kellett tudnia -Köszönöm! Minek köszönhetem a látogatását?-Vonta fel kérdően szemöldökét -Tudtommal ez még mindig az én irodám. Minden visszaáll a rendes kerékvágásba-Biccentettem, majd megvártam, hogy kikászálódjon asztala mögül és együtt sétáltunk az üveggel elválasztott tér felé -Elnézését kérem, hogy nem mentem ön elé. Nem számítottunk még az érkezésére egy jó darabig-Mondta, majd kinyitotta határidőnaplóját szokása szerint -Semmi gond, ez magától értetendő-Nyitottam be a szobába, azonban szemem hamar megakadt valamin. A meglepetés, hát hogyne. Teljesen kiment a fejemből. A kényelmes szék felé siettem és az anno kötött megállapodásunk eredményét vettem szemügyre-Hagyjanak magamra!-Szóltam fennkölten a két férfira kik azonnal kisiettek a helyiségből. Leültem asztalom mögé és onnan figyeltem meg Ádám gyilkosát. Kornél elém hozta azt az embert akiről megegyeztünk a bizonyíték eltusolása érdekében. A kopasz, kigyúrt férfi arcára nem volt semmi sem írva, valószínűleg beletörődött helyzetében -Üdvözlöm! Dorner Debóra vagyok. Felteszek pár kérdést. Ismeri ezt az embert?-Vettem elő egy képet Ádámról, mikor még életben volt. A férfi vetett rá egy pillantást, majd visszanézett rám és hátradőlt. Erőteljesen bólintott-Kérem igennel vagy nemmel válaszoljon!-Szóltam rá, de ő továbbra sem képzett hangokat. Kis ideig fürkészett tekintetével, majd mintha filózott volna valamin. Végül mély levegőt vett és kinyitotta a száját -Te jó Isten!-Hűltem el egy pillanat alatt-Ha megbocsát, csak egy pillanat-Tettem fel neki mutatóujjamat, mire ő kedvesen biccentett egyet. Kisétáltam a férfi mellől és a mosdóba siettem, majd minden reménnyel aziránt, hogy Kornél gépe nem szállt fel, tárcsázni kezdtem őt -Szerintem nem így állapodtunk meg!-Kezdtem köszönés nélkül mérgesen, de Kornél azonnal tudta, hogy mire értem -Nos, valójában az alku úgy szólt, hogy te törlöd a hangfájlt én pedig átadom neked a gyilkost-Hallottam érdes hangját, melyben szórakozás lapult. Hát ez nagyszerű, legalább ő élvezi a helyzetet -De így nem tudok semmit sem kezdeni vele! Ez te sem gondolhatod komolyan-Értetlenkedtem tovább -Átadtam neked, erről volt szó. Megbízható ember, de féltem, hogy köpni fog a szervezetről. Nem kockáztatok-Mondta immáron kissé komolyabban -És ezért kivágtad a nyelvét? Normális vagy?-Csattantam fel és noha ő nem láthatta, mérgemben a combomra csaptam -Nem fájt neki! Ne okolj már, így volt a legjobb mindenkinek -Kivéve nekem, ugye-Közöltem logikusan és a tükörben ellenőriztem a kontyomat, mely tökéletesen állt reggel óta -Megoldod, ügyes kislány vagy-Mondta, majd egy óvatlan, kíváncsiskodó kérdés kicsúszott a számon -Mikor mész? -Már itt vagyok-Vett egy mély sóhajt, majd egy kisebb csend után ismét megszólalt-Hé, jól vagy? -Aha, megbirkózok vele. Jobb itt, mint otthon egyedül-Rántottam meg vállaimat -Mennem kell. Légy résen és találja rá megoldást!-Szólt bele utoljára, majd letette anélkül, hogy én bármit is tudtam volna mondani neki Hát ezzel messze nem könnyítette meg a dolgomat. Hogyan vehetnék vallomást egy olyan embertől aki nem tud beszélni? Végül úgy döntöttem, hogy így ahogy van lepasszolom annak az ügyvédnek akinek az egész ügyet leadtam, azzal az ürüggyel a szerv hiányosságára, hogy anno nyelvdaganata volt. Nem aggódtam afelől, hogy a férfi által Kornél lelepleződik, két okból sem. Az egyik a szerződés volt, mely szerint mindent feláldoznak a maffiáért, a másik pedig, hogy tudtam a másik ügyvéd szándékairól, akit Kornél a férfi mellé fogadott. Simán legyőzi az általam kiválasztott első éves gyakornokot. Megnyugodva huppantam le székembe, immáron ismét Gergő társaságát élvezve. -Rengeteg teendője van. Mind elhalasztott megbeszélések és események-Tudatta velem sietősen, mire én csak keresztbe tettem lábaimat és türelmesen vártam a férfira -Nekem pedig rengeteg időm és tervem van az elkövetkezendő évtizedre -Akkor mondja ön elsőként, hátha módosítanom kell az időbeosztásán-Sóhajtott mélyet, majd letéve tollát, melybe neve volt gravírozva, szemeit az enyémekbe fúrva várt szavaimra -Nos, szeretnék létrehozni egy alapítványt. Kérem ezt ne vegye nagyzolásnak, de rengeteg pénzem van és szeretném ezt jó célba fektetni-Közöltem vele, mire kissé meglepődött, de meleg mosollyal nézett vissza rám -Ez egy kiváló ötlet. És milyen alapítványt szeretne?-Kezdett azonnal jegyzetelni -Még nem tudom. Ha önnek van valami ötlete kérem jegyezze fel, erről majd később tárgyalunk. Szeretnék mindenképp egy felmérést végezni a dolgozók közt, hogy mennyire vannak megelégedve az általunk nyújtott szolgáltatásokkal. Van-e olyan amit hiányolnak, elég-e a fizetés és társai. Megtenné, hogy összeállít ehhez mérten egy kérdőívet? Persze ez is ráér, halassza akkora amikor lesz rá ideje-Gondolkodtam el egy pillanatra, de terveim már készen voltak. Szimplán már csak úgy kellett előadnom, hogy az mindenkinek tetsszen -Rendben-Bólintott rá azonnal, míg keze sebesen mozgott a papír felett -Szeretnék ellátogatni valamikor Debrecenbe és megnézni, hogy hogyan megy a munka és milyen lett az irodaház. Természetesen oda csak egyedül mennék, azonban előre kellene jelezni az ott dolgozók számára hétvégi érkezésem -Odatelefonálok majd-Jegyezte fel ismét -Szeretnék egy személyes megbeszélést Kaszkavitch Norberttel mielőbb-Támasztottam államat összekulcsolt kezeimre, hisz terveim kezdtek még jobban összeállni, noha sosem voltam valami ravasz ember -Amin befejeztük leszervezem önnek. Szükséges a jelenlétem?-Nézett fel egy pillanatra zöld szemeivel -Nem, nem szeretném, ha kettőnkön kívül bárki is részt venne rajta. Mindemellett szeretném letenni a doktorimat is-Közöltem vele lazán, mire rám meresztette csodálkozó íriszeit, majd benne lakozó kétségei felől azonnal értesített -Pont most akarja befejezni? -Mikor máskor? Már nincs más hátra csak a levizsgázás-Mosolyogtam rá kedvesen és kissé hátrébb dőltem székemben -Hát én nem tudom. Nem lesz ez sok? -Legalább elfoglalom magam, jó lesz újra visszamenni egy kicsit-Rántottam meg a vállaimat, ezzel pedig Gergő nem kételkedett bennem tovább, hanem elfogadta a tényt és feljegyezte magának ezt is a többi teendője mellé -Hát ez vicces, mert pont tegnap kérték fel önt, hogy tartson előadásokat ismét-Lapozott előrébb a naplójában -Tessék?-Kérdeztem vissza azonnal -Jól hallotta. Az ELTE szeretné felkérni újbóli óratartásra-Mondta, mintha egy kisgyerekkel közölte volna. Bár tartottam már előadást, de sosem volt ez rendszerezve, egyszer sem voltam leszerződtetve. Csak alkalmi előadások voltak ezek, így meglepődve véltem felfedezni meghívásukat immáron állandósult megállapodással -De úgy nem fogom tudni megcsinálni a doktori disszertációmat-Vontam össze mérgemben a szemöldökeimet, ezzel ráncba húzva homlokomat is -Beszéljen az egyetem elnökével, biztos van rá valami megoldás-Elmélkedett kicsit, elnézve mellette ki az ablakon -Ez esetben kérem szervezzen le egy megbeszélést vele is. Más valami? -Egy csomó más megjelenés. Kértek öntől riportot az ELLE-be és a Nők lapjába is. Az ELLE fotózást is kíván önnel folytatni-Nézett vissza öreg és agyonhasznált határidőnaplójában. Karácsonyra kapott tőlem egy új, csoda szép kék bőrkötésű noteszt azonban kedvesen visszautasította a használatát erre az évre, mondva, hogy még van hely a jelenlegiben -Ez meglepő, soha nem kérek még ilyet-Emlékeztem vissza, de a múltban ilyenre nem volt még példa -Valahol mindig el kell kezdeni, de természetesen én nem bólintottam rá. A Nők lapja témája a gyász lenne, a másiké a munkája -A Nők lapját mondja vissza, nem kívánom, hogy szóbeszéd legyen a húgomból. Az ELLE rendben van-Bólintottam rá azonnal -Rendben akkor őket is visszahívom. Emlékszik még Tóth Benedekre?-Kérdezett azonnal mást, mikor leírta feladatait -A fiúra aki graffitizett illegálisan?-Hogyne emlékeztem volna, valójában szerettem a munkáit, láttam bennük a szenvedélyt és a kreativitást -Pontosan. Meghívta önt a most nyíló galériájának nyitóestjére, ezt elfogadtam a nevében, ha nem probléma -Nem, dehogy. Nagyon szívesen nézem meg az ifjú fiú festményeit, sok reményt látok benne, tehetséges-Mosolyogtam rá elbűvölően -Két jegyet adott-Tudatta, csak azt nem tudom miért. Megszokás volt, hogy együtt megyünk minden ilyen eseményre, hisz ezt a sajtó nem tudta kétségbe vonni. Gergő házas volt és a kezdetektől az alkalmazottam, nem volt benne semmi izgalmas -Akkor öltözzön ki aznap estére-Mondtam észszerűen -Nem tehetem, a lányom szülőértekezlete van aznap-Húzta el a száját bánatában, de számomra nem volt kétség mi következik ezek után -Oh, ez esetben egyedül megyek -Kornél már visszajelzett, hogy örömest elkíséri kegyedet-Közölte, immáron egy ördögi, mégis ártatlan vigyorral ajkain -Tessék?-Húztam fel szemöldökeimet hitetlenségemben -Ne nézzem így, kérem. Még a végén bűntudatom lesz. Szerette volna, ha végre elmennek egy randira és most, hogy itt a lehetőség élt vele-Magyarázta egyszerűen, csak hogy mindez csak számára volt könnyű. Számomra pedig egyszerre ért fel a boldogság édes felhőivel és a pokol égető tüzével. Egyszóval pedig arcomra fagyott a mosoly (vagy épp vicsor, ez már csak részletkérdés) -Tele lesz fotósokkal az egész-Nyögtem ki nagy nehezen egy kis idő után. Gergő csak rám nézett és mosolyogva megrántotta a vállait -Ez már nem az én gondom. Továbbá hivatott egy bálra-Sokkolt le újból -Bálra?-Kérdeztem vissza zsigerből, hisz hihetetlennek tűnt számomra -Igen -A 21. században? Bálra? Én?-Vontam kérdőre tátott szájjal -Igen. A felsőbb rétegnek szervezik, és tekintve, hogy tavaly még nem esett bele a magas rendűek osztályába, így nem látott bele ebbe. Azonban most, hogy benne van az 50. leggazdagabb magyarban, így meghívót kapott rá-Nyújtott át egy kisebb méretű kihajthatós képeslapot. Kívülről matt fehér volt, alján átkötve egy világos levendula színű szalaggal. Belülre csodálatosan kalligrafált betűkkel a következő volt belevésve:
Szeretettel meghívjuk önt a következő téli bálunkra, mely január 27-én, vasárnap lesz esedékes. Örülnénk, ha megtisztelne a részvételével!
Üdvözlettel: A Ringeisen család
-Hű, de gyönyörű-Ámuldoztam -És az ott az alján igazi arany-Mutatott az alárirásra, mely valóban fényesen csillogott -Hol állok pontosan ebben a ranglétrában?-Húzta össze szemöldökömet, míg a meghívót asztalom felső fiókjába süllyesztettem -Ön per pillanat a 22. helyet foglalja el-időzött el egy kicsit azon a listán, melyet a naplója hátuljából szedett elő -Hol van ebben a listában Kornél?-Kérdeztem rá azonnal, hisz sosem titkolta mennyi pénze is van -Hát ez ismét csak vicces lesz, de Ringhoffer Kornél a 10. helyet kapta-Fürkészte a neveket -10?-Lepődtem meg. Noha nyilvánvaló volt, hogy gazdagabb nálam, de nem gondoltam, hogy ennyivel -Pontosan, bár könnyen lehet holtverseny közte és az előtte lévők közt. Ott már igazán kevés a pénzbeli eltérés-Tudatta velem az apró, bennfentes részleteket -Számítsak politikusokra is? -Ne, ez nem olyan fajta parti. Itt csak az ország nemesei lesznek jelen, nem a vezetői-Rázta fejét kissé nemlegesen -Ide nem kell visszajelezni, ugye?-Kíváncsiskodtam továbbra is, bár tudtam, hogy Gergő lassan kifogy a válaszokból, hisz ő sem fordult még meg ilyen helyeken -Nem, de visszautasítani sem illik-Húzta el a száját -És egy ilyen helyre milyen ruhát szoktak felvenni? -Kérdezze Kornélt, ne engem. Soha nem voltam még ilyenen. Nincs belelátásom-Tette fel védekezően kezeit -Túl sok minden zuhant a nyakamba-Temettem kezembe arcomat és egy nagy sóhajtás keretében hallottam amint titkárom feláll a székéből -Magára is hagyom, hogy feldolgozza a hallottakat. Gergő kisietett a szobából ezzel magamra hagyva kétségbeesésemmel. A papírokra próbáltam fókuszálni, melyeket a debreceni irodával kapcsolatban kellett volna átnéznem, azonban nem meglepő mód gondolataim újból úrrá lettek rajtam. Filóztam azon, hogy vajon Kornél segítőkész lesz e a későbbiekben és elkísér e ruhát venni arra a nyamvadt bálra. És persze mindezek után idegszálaimat egy sokkal közelebb lévő program kezdte lefoglalni: a galéria megnyitó. Noha Gergő állítása szerint Kornél ezt egy randevúnak szánta, én nem voltam benne olyan biztos. Kétség sem fért ahhoz, hogy mindketten vonzódunk a másikhoz és ezt tudtuk is. Efelől egyikünknek sem voltak aggályai. Azonban amiket tegnap Kornél mondott mikor beszélgettünk az arról tanúskodott, hogy az általa élt világba engem bevezetni nem kívánt. És hogy ez rosszul érintett engem? Magam sem vagyok benne biztos. Egy részem már-már könyörgött azért, hogy a férfi bármit is tegyen csak velem tegye azt, de egy másik részem, aki épp ésszel gondolkodott jól tudta, hogy az a világ, amely ellen mindig is vallottam és tanultam, nem nekem való. Életem során -már amikor volt rá időm és energiám- mindig azon elméletet tartottam helyesnek, miszerint bármit is fogok tenni, az élet úgyis menni fog tovább és ugyan oda fog kilyukadni, ahol mindegyik út. És ha ez az út egy Kornéllal közös jövőhöz vezet, akkor azt hiszem minden szenvedés árán fogok keresztül menni azon az ösvényen. Itt már csak az az egyetlen kérdés, hogy Kornél szeretné-e ezen közös jövőt.
A papírok tömkelegét szépen lassan átnyálaztam és aláírtam, ha helyesnek tartottam. Titkárom távozása után nem sokan köszöntöttek be hozzám, szimplán pár alkalmazott akik részvétet jöttek nyilvánítani. Bár semmi kedvem nem volt ehhez -és láthatólag nekik sem nagyon, csak az illem tettette velük- mégis kedvesen megköszöntem nekik. Időközben Gergő átküldte a heti beosztásom, mely rémesen telt volt. Holnapra, azaz szerdára nem került semmi égbekiáltó szimplán eljönnek a magazintól felvenni az újságrészbe való interjút. Ehhez a fotózás péntek délelőttre esett. Noha már nem én vagyok Kornél ügyvédje, de csütörtökön a tárgyalóterembe fogok látogatni ahol az ügye felszínre kerül ismét. Szerettem volna bepillantást nyerni a beosztottamra, és ha netalántán valami balul sülne el, akkor közbe tudjak lépni. Szombat estére volt betervezve a megnyitó, vasárnap pedig Debrecenbe látogatok el. Ahogy olvastam az emailt feltűnt, hogy holnapra Gergő mégiscsak betudta szervezni a beszélgetést Norbival, aminek én szörnyen örvendtem. Ahogy beszéltük tegnap Kornéllal egyenlőre nem érdekel semmi más, míg nem tudom rács mögé juttatni Lítiát amihez természetesen kell egy tökéletes terv. Ehhez a tervhez kell nekem Norbert és a világ legkegyetlenebb bírója, az apja.
