A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Halihó! Megjöttem!-Kiáltottam nagyot a lakásban, hisz az ajtót nyitva találva következtettem arra, hogy a húgom itthon van -Debóra?-Sételt ki kezes-lábasában és kócos hajával Mel -Menodóra!-Raktam le kezemből a táskáimat, majd szoros ölelésbe vontam a testvéremet-Hogy érzed magad?-Toltam el egy picit magamtól, kezemet le sem véve róla -Hogyan kéne?-Nevetett fel, de kicsorduló sós könnyei elárulták őt -Pontosan úgy, mint akit pofára ejtettek-Mosolyodtam el, míg letöröltem arcán végig futó cseppeket -Annak örülök-Nevetett tovább, de ez még mindig szörnyen messze volt az igazi, szívből jövő kacagásától-Merre van a fagyi?-Indult volna el a pulton heverésző szatyrok fel, de kezénél fogva visszatartottam -Vacsi előtt?-Húztam fel egyik szemöldököm, majd megcsóváltam a fejem-Nem-nem. Ma bolognai lesz és te meg fogod várni -Rendben-Forgatta meg szemeit és leült a konyhában lévő szigetpulthoz -Jöjjön, megmutatom hol tud aludni-Intettem az ajtóban álló Tamásnak, aki jelzésem hatására utánam indult -Ez lesz az ideiglenes szobája-Nyitottam be a kellemes vendégszobába-Remélem megfelelő lesz -Teljesen, asszonyom-Tette le cuccait -Pakoljon ki és csináljon amit csak szeretne, addig én megfőzök. Majd csatlakozzon, ha szeretne-Hagytam magára és visszasiettem a konyhában lévő húgomhoz -Ki volt ez a jóképű pasas?-Vonogatta szemöldökeit -Még csak most szakítottatok nem?-Kuncogtam fel-Egyébként a testőröm vagy mi-Rántottam meg vállaimat, majd a bort előkeresve a szatyorból nyitottam ki azt -Na azt kapok vacsi előtt?-Dörzsölte össze tenyerét, majd lepattanva a székből előkereste a borospoharakat -Tessék-Toltam elé, mire ő jó nagyot kortyolt belőle -Anyáéknak egy szót se-Mondtam neki és nekiálltam az estebéd elkészítésének -És mesélj! Hogy és miért szakított az a görény? -Üzenetben-Forgatta meg íriszeit -Hah, annyira tipikus-Horkantottam fel -Azt írta, hogy már nem érzi köztünk a kémiát vagy mi-Kortyolt még egy hatalmasat, majd durván letörölte szemeiből kicsorduló cseppeket, ami után erős piros csík maradt szép arcának felületén -Hát ez nevetséges-Ráztam hitetlenségemben a fejem-Pedig rendes srácnak tűnt-Húztam el a számat, amíg megkevertem a húst -Hát ja, nekem ne is mond. Kaphatok még?-Billenti felém üres poharát, mire bár kicsit meglepődve, de intettem neki, hogy szolgálja ki magát -Oh, örülök, hogy kifáradt hozzánk-Pillantottam a megérkezett Tamásra, ki öltönyét időközben lecserélte egy nagyon kényelmesnek tűnő melegítőre, a kütyüt pedig kivette a füléből-Tamás, ő itt a húgom, Menodóra. Mel, ő itt Tamás az ideiglenes testőröm-Mutattam be őket egymásnak, míg illedelmesen kezet fogtak-Hamarosan kész lesz a vacsora, még úgy 15 perc. Üljön le, érezze otthon magát. Kér bort?-Vettem volna le neki is egy poharat, de megállított cselekedetembe -Szolgálatban nem iszom, de köszönöm. A főnök ki is nyírna-Ingatta fejét -Ha így kívánja-Vontam meg vállaimat, majd feltettem egy kis vizet a tésztának -Csörögsz!-Tájékoztatott Mel, mire a kezébe adtam a fakanalat és kisiettem a telefonomhoz -Dr. Dorner Debóra, az Athéné ügyvédiroda vezetője-Szóltam bele -Jó napot! Sipos Bertalan vagyok, a 219-es, Ringhoffer Kornél ellen szóló ügyhöz kirendelt jogász -Igen, tessék! -Szeretném közölni önnel, hogy a pénteken esedékes tárgyalást a bíró fontos és elhalaszthatatlan tárgyalása miatt, csütörtökre, azaz január 10-re módosították. Reményeink szerint egyik ügyének tárgyalása sem folyik bele ebbe az időpontba. Kérem, ha így van szíveskedjék jelezni. -Nem, ez rendben lesz. Kérem a részleteket küldje el emailben, illetve ha máskor adódna ilyen szíveskedjen a titkárom felé jelezni változtatási szándékát. Köszönöm -Szint úgy. Viszonthallásra-Motyogta, majd kinyomta a hívást Ez a beszélgetés a furcsánál is furcsább és indokolatlan volt, de inkább csak nem foglalkozva vele értesítettem a dologról Gergőt, aki száját húzva beírta a napirendbe. Miután titkárommal megbeszéltük az időpontokat visszasiettem a konyhába, azonban az ajtóban megtorpantam. Húgom nevetgélve kevergette a szószt, míg Tamás mellette állt, fenekét nekitámasztva a pultnak. Láthatóan jól szórakoztak együtt, mely bár kicsit bökte a szememet és furcsának tartottam, de inkább örültem a ténynek, hogy Mel nem vesztette el örökre a férfiak iránti érdeklődését egy balfasz miatt. -És mondja csak Tamás, mennyi idős is maga?-Ültem le a szigethez, hisz a húgom nagyszerűen eltudja kavargatni a spagetti alapját -27-Biccentett -Akkor a szemét is leveszi a húgomról-Kacsintottam felé és elkezdtem megtálalni a fehér tányérokkal -Ki volt az?-Kérdezte Mel majd lezárta a lángot az étel alatt -A jogász, aki megkapta a bandavezéres ügyet. Előrébb hozták a tárgyalást-Forgattam meg íriszeimet-Ki mennyit kér?-Kérdeztem, majd kiszedtem a két embernek a kért adag mennyiségét, majd én is leültem az asztalhoz. -Most sem eszik?-Nézett fel egy pillanatra Tamás -Nem-nem-Ráztam a fejemet -Debóra szinte sosem eszik vacsorát. Ha családi vacsora van inkább azt mondja anyuéknak, hogy neki nem jó, így átrakják délre-Magyarázta, villájával felém mutatva -Menodóra! Úgy volt, hogy ez kettőnk közt marad!-Néztem tátott szájjal -Kétlem, hogy Tamás elárulná bárkinek is-Bökött a férfi felé kissé paradicsomos ezüst evőeszközével -Khm-Köszörültem meg egy kissé a torkomat-Hogy megy a suli?-Húztam fel a szemöldökömet -Aláírod a matek kettesem?-Mosolygott rám kérlelően -Kettes?-Tátottam el a számát -Nem lesz rendszeres-Rántotta vállait-Eskü-Pillantott rám kiskutya szemeivel, mire megenyhült vaj szívem -Persze, legközelebb tanulj-Forgatom meg világos íriszemeit, mire ő gyorsan kisiet az aláírandó dolgozatért -Önnek van családja?-Fordultam a másik oldalon ülő Tamás felé -Nincs, a munkámba nem hiszem hogy beleférne -Nem is hiányzik?-Biccentettem oldalra kissé a fejem -Fiatal vagyok még, ki tudja mit hoz a jövő-Villantott felém egy gyengéd mosolyt, majd befejezte a vacsorájáf. Időközben Mel is kisietett szobájából vissza hozzánk, kezében az A4-es papír lappal. -Na nézzük mire fel ez a rossz jegy-Kaptam el frissen manikűrözött jobb mancsából a dolgozotatot és szemügyre vettem-Geometria. Nem kell segítség? Gergő anno matek emelt érettségit tett és azzal is tanult tovább. Ha gondolod megkérem és biztos szívesen segít majd-Pillantottam rá, mire ő kissé elgondolkozott -Asszem' még próbálkozom, aztán majd meglátjuk. Ha kell segítség, mert nem fog menni, akkor szólok-Jelentette ki magabiztosan, majd a kezembe nyomta rózsaszínen csillogó tollát, amivel egy aláírást firkantottam a lap aljára. -Tessék-Adtam neki vissza-De ugye tudod, hogy anyáék előbb vagy utóbb, de megtudják?-Húztam fel a bal szemöldökömet -Mégis honnan?-Zavarodott össze -Netes napló? -Na bazdmeg-Csapta fejbe magát -Menodóra! Hogy beszélsz!?-Szidtam meg testvériesen, míg felállva az asztaltól neki álltam összeszedni a tányérokat -Anya ki fog nyírni. Előre látom, ahogy épp ordít velem és szobafogságra ítél életem végéig!-Szörnyedt el egy pillanat alatt, maga elé kezelve a szituációt -Kérsz fagyit?-Kérdeztem röhögve, majd egy bólintás után a nappaliba mentünk, magunkkal vive az édességet -SpongyaBob?-Nyúltam a fekete távirányító felé -SpongyaBob-Bólintott hatalmasat, így a tévét oda kapcsolva néztük a mesét, míg Mel be nem aludt rajta. Fejét simogatva a vállamon, néztem ahogy szuszog. Tudtam, hogy szomorú és azt is, hogy a srác miatt lett kettes az a doga. És bár a szerelem ilyen -szörnyen fájdalmas- attól még kínzó látni, hogy a húgom mennyire próbálja leplezni ezt. Mindent megtett annak érdekében, hogy pótcselekvésekkel próbálja meg kitölteni a fiú által felszabadult időt. 16 évesen az ember sok mindenről álmodik, arról is aminek semmi köze a valósághoz. Noha ez a világ néha sokkal jobb, nem mindig jelenti azt, hogy az ember a földön is fellegvárban érzi magát. A valóság néha eszméletlenül gyötrelmes tud lenni, ezért remélem, hogy Mel meg tudja találni ezt az arany középútat a fellegvár és a föld közt. Ezt minden ember csak is maga tudja meg tenni, csak is akkor, ha akarja. Menodóra fejét egy párnára téve kelltem fel a kanapéról és kocogtattam meg az asztalnál elbóbiskolt Tamás vállát. -Menjen, feküdjön le. Későre jár-Mondtam neki suttogva, mire ő nagyokat pislogva ugyan, de elindult a szobája felé. Hallva az ajtó halk becsúkódását vettem elő egy takarót az alvó lány számára, melyet gyengéden ráterítettem. Miután ezzel végeztem gyorsan elmosogattam a tányérokat, illetve edényeket és rendet raktam a konyhában. A televíziót is kikapcsoltam, hogy ne ébressze fel feleslegesen a húgomat, majd besiettem a szobámba. -Na, akkor essünk neki-Suttogtam magamnak, míg felnyitottam a laptopom, majd neki álltam dolgozni az ügyeken.
