A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Reggel kisebb fejfájással ébredtem a krém színű kanapén. Nyújtózkodásom után kissé komásan ugyan de körbevezettem tekintetemet a szobában lévőkön. A nagyszobában hatalmas rendetlenség uralkodott az esti ünneplésnek köszönhetően. Az asztalon tányérok maradtak, a borosüvegek és poharak össze-vissza voltak a szoba valamely pontjába, míg a többiek a kanapé valamelyik részén feküdtek vagy ültek. Hogy fejfájásomat enyhítsem megdörzsöltem a halántékomat, majd megnéztem az órámat és azonnal Gergő irányába nyúltam. -Gergő! Gergő! Elaludtunk, hallja?-Ébresztgettem őt lökődve, mire ő aprókat pislogva ébredezett, viszont amikor meghallotta amit mondok már teljes figyelmét irányomba terelte. Zavartan megvakarta a homlokát, míg próbálta értelmezni azt amit mondok, majd nagy nehezen felcsapta a karóráját és szemét kidüllesztve nézte a másodpercek múlását -Menjen, öltözzön fel, én addig felhívom őket!-Utasított finoman, mire én rohanva indultam meg a szobám irányába. Gyorsan belenéztem a tükörbe, hogy hogyan is nézek ki. Szemeim alatt mély, sötét lila karikák ültek a kialvatlanságnak köszönhetően. A fejem hasogatott, a torkomban száraz érzés mámorozott. Szemeim véreresek voltak és sokkal duzzadtabbak a megszokottnál. Hosszú, dús hajam hatalmas kócban állt a nyakhajlatomnál, míg öltözékem sem épségéről árulkodott, de legalább megvolt mind. Fejen csapva magam siettem vissza ki az asszisztensemhez, akit a konyhába találtam meg, azonban immáron a többiekkel együtt. Gergő az ablakon kinézve, percenként órájára pillantva telefonált. Tamás éppen összeszedegette az elhagyott poharakat és üvegeket, míg Norbi is intézett valamit a telefonján a szoba másik sarkába, gyanítom hogy a ma délután esedékes tárgyalást az apjával. Kornélt kerestem szemeimmel, a társaság utolsó tagját, kit meg is találtam. Haláli nyugodtsággal kémlelt a pultnak támaszkodva, míg csészét szorongatott a kezében, melyből kávé illata szivárgott. Haja rendetlenül állt a feje tetején, mégis fantasztikusan illeszkedett hozzá. Ruhája még a tegnapé volt, csak az inge volt lazábbra engedve ezzel megvillantva kidolgozott mellkasa egy részét. Féloldalas mosolyt villantott rám mikor tekintetemet ismét arcára vezettem. A poharával felém köszöntött, míg éjfekete szemei vidámságról árulkodtak. Kíváncsi leszek milyen vidám lesz akkor, mikor ma délután lecsukatom a hűen imádott testvérét. Gergő felé intettem kezemmel, hogy figyeljen rám, majd mikor ez megtörtént számmal halkan, suttogva kérdeztem tőle: -Adnak ruhát vagy nekem kell vinni? -Adnak-Fogta le a telefon mikrofonját, de amint válaszolt vissza is tért a másik félhez. Tudomásul véve amit mondott indultam meg a szobám irányába. A szekrényemből kikerestem egy fekete alapon fehér kockás egybe szoknyát, majd párosítottam hozzá egy fekete dzsekit, míg lábaimra egy fényezett magassarkú került. Hajamat szabadon hagytam lógni a fenekemig, csak átfésültem, hisz a fotózáson majd úgy is átrendezik. Arcomat is csak megmostam, illetve kentem fel egy kis hidratálót, de semmi több. Vissza kiléptem a szobámból, hogy becsatlakozzam a többiekhez, azonban még az ajtóban elkapott Kornél. Kezemnél fogva tartott magánál, míg meleg tekintettel nézett le rám -Holnap délután 15 órára jövök érted!-Jelentette ki mély hangon, majd aranyosan homlokon csókolt. Elragadó mosolyt villantott és elengedve a kezemet elsietett a bejárati ajtó felé. Norbi sem tartózkodott már a házban, valószínűleg neki is fontos elintéznivalója akadt. Gergő még telefonált viszont fejével az ajtó irányába biccentett, miszerint indulnunk kéne. Még kértem tőle pár pillanatot, míg a konyha irányába indultam. Felvettem onnan a tegnap szétdobált tárgyalási papírokat és a táskám mélyére süllyesztettem azokat, majd a hűtőből kiszenvedtem két fél literes vizet és azokat is bedobáltam mellé. Tamás felé pillantottam ki alsónadrágban ült a kanapén és nyugodtan nézte a szenvedésünket. Látszólag nem volt ideges amiatt, hogy lekéssük Lítia tárgyalását, ami által teljesen megnyugodtam, hisz eszerint Tomi teljesen megbízható. Összeszedve a cókmókomat siettünk az ajtó felé, miközben Tomi is kikísért minket. -Tudod a dolgod!-Búgtam meztelen felsőteste irányába. A férfi komoran bólintott, majd kezével egy telefont formált és azt odarakva a füléhez próbálta jelezni, hogy majd hív. Biccentettem neki, majd lesiettünk a mélygarázsba, hogy onnan száguldhassunk az ügynökségre. Gergő kivételesen átengedte a vezetést, mivel véleménye szerint én már sokkalta gyorsabban kezelem a járművet. Mindez büszkeséggel töltött el, így még jobban belehúztam. Az épület mely elé a GPS vitt igazán modern volt, mindenhol üveggel ellátva, hogy beengedje a fényt. Az autót letettem az annak kiszabott parkolóban és Gergővel karöltve igyekeztünk a portára, ahol már vártak bennünket. A dolog nem vett el sok időt, sokkalta kevesebbet mint gondoltam volna. Félelmem, mely szerint idióta ruhákba bujtatnak majd és úgy tesznek ki a főlapra, teljesen alaptalan volt. A hölgyek kik kiválasztották a ruhámat és megcsinálták a sminkemet nagyszerű precizitással és szakértelemmel tették mindezt. Miután velük végeztem be lettem állítva egy púder rózsaszín háttér elé, majd kezdődhetett is a vakuk sokasága. "Pózolj így, pózolj úgy!". Nem is bánom, hogy hamar lerendeződött a dolog az őszintét megvallva. Még vethettem egy utolsó pillantást a még meg nem szerkesztett képekre és mikor rábólintottam szabad útra engedtek. Gergővel egyből az iroda felé siettünk, hisz Lítia tárgyalása kevesebb mint 2 órán belül esedezett megtartandóvá válni. A liftből kiszállva egyből a saját szobámba siettem és két dolgot intéztem el elsősorban: az egyik az volt, hogy kinyomtattam a tárgyaláshoz szükséges papírokat és írtam sms-ben Kornélnak. Semmi extra nem szerepelt az üzenetben csak annyi: Sajnálom. Nem értette, ami teljesen normális volt, viszont az én szívemről, mintha tonnás kövek potyogtak volna le. Majd később megérti... -Betud tanulni 15 sort 20 perc alatt?-Tettem le egy papírt a márványpultra Gergő elé, mely az ő vallomását tartalmazta. Féltem, hogy megszeppenve fog majd rám nézni, mikor kihívatom a tanuk padjába, hisz szegény még a tárgyalási félről sem tud -Szóról szóra?-Kérdezett vissza, míg elkapta a nyomtatott irományt és beleolvasott abba. Homloka erős és értetlen ráncokba futott össze, majd tekintetét ismét felvezette rám mikor végzett-Mi ez?-Kérdezte komoran, láthatólag a legkevésbé sem bízva bennem -A halálos végítéletem. Csak tanulja meg, 30 perc múlva indulunk!-Adtam ki utasításként ezzel is elkerülve a felesleges időhúzást. Visszasétáltam a helyiségbe, majd nekiálltam megenni a rendelt salátát, míg idegeimet próbáltam lenyugtatni. Ez az egy lehetőségem van elfogni Lítiát, hisz ha ezen a tárgyaláson nem ítélik el akkor viszont őrizetbe fogják venni amit már nem fogok tudni eltusolni. A kezeim remegtek, majdhogynem annyira, hogy még a villa is kiesett belőle. A saláta lassacskán csúszott le a torkomon, maga mögött keserű szájízt hagyva. Utáltam ezt a félelmet. Rühelltem, hogy Lítia szimpla gondolatától is átjárja a testem minden porcikáját az aggodalom. Egyszerűen csak azt akartam, hogy mielőbb vége legyen ennek, anélkül hogy Kornél túl hamar tudomást szerezne róla. Ebédelésem közben a vezetékes telefon kezdett hangoskodásba, ezzel megrémisztve engem. Lenyeltem az utolsó falatot, majd felkaptam a fehér kagylót. -Dorner Debóra!-Szóltam bele. A túloldalról egy ideig semmi sem hallatszott, majd egy kisebb ajtócsapódás után végre beleszólt valaki -Kimegy a városból. Dél-keletnek tart-Diktálta le Tamás az információt kisebb lihegések közben. Bele sem merek gondolni, hogy mekkora veszélyben van most a kémkedés miatt -Hányra ér vissza?-Kérdeztem tőle csendesen. Várt pár másodpercet, majd egy kis suttogás után válaszolt: -Úgy három körül, a többit küldöm SMS-ben!-Tette le hirtelen. Nagyot sóhajtottam, majd kezeimmel óvatosan megdörzsöltem arcomat, figyelve arra, hogy ne kenjek el semmit. Csak legyen vége ennek a napnak! Az idő múlásával Gergővel elindultunk a fővárosi törvényszékre. Fehér épülete kopárnak tűnt, mindazok ellenére, hogy meg sem tudnám számlálni, hogy hányszor voltam már itt. Titkárom leparkolta az autót, míg én Norbihoz siettem ki ránk várt az ajtóban -Izgulsz?-Kérdezte azonnal, miközben a tárgyalóterem felé haladtunk. Öltönye hanyagul lógott a testén, mégis képes volt átadni értékének látszatát. -Rettegek-Vallottam be neki őszintén. A folyosó maradék részén csend uralkodott, egyes termekből kihallatszódott egy kis zaj, de semmi több. Körmöm melletti bőrfelületet kapirgáltam, amíg be nem léptünk a szobába. Legmélyebben imádkoztam, hogy ne legyen bent senki és kéréseim meghallgatásra nyertek. Az esküdtszéken kívül senki nem volt a helyiségben. Mély levegőt vettem, majd megkönnyebbülten fújtam ki azt. Papírjaimat a bírói szék előtt elhelyezkedő faasztalra szórtam ki teljesen feleslegesen, mivel már a sok olvasgatástól kívülről is tudtam. Norbi és Gergő is a tanuk padjába lett száműzve, így a mellettem elhelyezkedő székben senki sem foglalt helyet. Kezeimet magam elé helyeztem, pont úgy, ahogy tegnap Kornél fogta meg a tárgyalás alatt. Be kellett látnom: jó lett volna ha itt van és támogat. -Dr. Kaszkavitch Miklós bíró úr!-Jelentette be a bejáratnál álló rendőr. A tárgyalóban lévő emberek mindegyike felkelt a székéből, hogy tiszteletet mutasson a beérkező felé. Miklós helyet foglalt, majd rideg tekintetét körbevezette a teremben. -Hol van a vádlott?-Kérdezte mogorván- míg az elé elhelyezett lapokat kezdte tanulmányozni -Nem jelent meg bíró úr!-Álltam fel, hogy jelentsem a dolgot. A férfi kicsit furcsán nézett rám, de csak megnyalta ajkait és legnagyobb meglepetésemre azt mondta: -Ez esetben jöjjön ki, bizonyítsa be, hogy a vádlott bűnös és menjünk haza! Nagy szemekkel néztem meglepődve Norbira, aki feltette kezeit, hogy ő sem tudja mi folyik itt. Fejemet kissé megcsóválva ugyan, de kimentem a Miklós előtt elterülő hatalmas üres térre. -Dorner Menodórát 2019. Január 10-én találták meg egy budapesti lakásban. A halottkém jelentése szerint mosószert találtak a gyomrában, ami akár lehetne öngyilkosság jele is azonban ezt két dolog is cáfolja. Az egyik-Mutattam a kezeimmel a sorszámot, míg a fényképeket, melyek szeretett húgomról készültek a bíró és az esküdtszék elé helyeztem-Ha valaki megfog valamit annak ott lesz az ujjlenyomata az üveg fogantyúján, azonban Menodóra ujjlenyomatait csak a doboz alján mutatták ki. Tehát valaki csak odatette azokat, hogy az öngyilkosság látszatát keltse. És ki is lehetett ez a személy? A tegnapi ügyfelem, Ringhoffer Kornél testvére, Ringhoffer Lítia. Megfenyegetett, hogy elsőre ki kell hoznom a fivérét különben elveszi a húgom életét. Érdekes mód pont aznap halt meg, mikor a tárgyalás is lefolyt, majd a tárgyalás után találtam rá. Gergő, reggel még élt vagy sem?-Fordultam az egyes számú tanúhoz, ki szívére tett kézzel felállva válaszolt: -Reggel a főnök miatta késett. Őt vitte iskolába, amiről még vallomásunk is van a tanárai és a volt barátja által-Mutatott fel egy papírhalmot, melyet átadott a jegyzőnek átnézésre -A második, hogy Lítia a tárgyalás után azonnal ezt mondta-Indítottam el a hangfelvételt, mely a tárgyalás utáni beszélgetést tartalmazta. Az ügyészség figyelmesen hallgatta azt, míg mindent lejegyzetelt amit érdekesnek tartott. -Ennek valóságát Kaszkavitch Norbert is alá tudja támasztani, aki szintén hallotta ezt!-Mutattam a férfi felé. Norbi közönyösen biccentett egyet igazolás képen-Illetve van még itt egy hangfelvétel, mely a tárgyalás előtt készült-Hallgattuk meg a hangfelvételt, melyet már az ügyészség sem jegyzetelt le. Innen már tudtam, hogy nyert ügyem van. -Köszönjük ügyvédnő és sajnáljuk az önt ért veszteséget!-Ültetett le a bíró, majd az esküdtszék felé vezette a tekintetét kik nagy tanácskozásokba kezdtek. Miklós türelmesen várta a végkifejlettett, úgy látszott ő sem kívánta elküldeni őket tanácskozási szünetre. Pár perccel később az esküdtszéktől felállt egy fiatal lány, alig lehetett harmadéves joghallgató. Fekete szemüvegét az orrára csúsztatta és olvasni kezdte a leírtakat -Az esküdtszék teljes egészében bűnösnek ítéli a vádlottat előre kitervelt gyilkosság vádjával szemben. Az ajánlott ítélet 17 évnyi szabadságvesztés, mely később jó magaviselettel csökkenthető 15 évre -Az ítélet megszületett. Ringhoffer Lítiát 20 évnyi szabadságvesztésre ítélem, amely jó magaviselettel sem módosítható. A vádak a Btk. 160. §-a ellen irányultak. Minden cselekedetem a törvény és az ország érdekében történik és vallom, hogy bármely vétkem melyet ezen a tárgyaláson esetlegesen hoztam az nem tudatosan történt. Köszönöm!-Ütött egyet barna kalapácsával, mire én boldogságtól duzzadva elsírtam magam. El sem hittem, hogy az a kígyó végre megkapja a méltó büntetését.
Könnyeimet egy zsebkendővel itattam fel, mikor odajött hozzám Miklós. -A nyomozónak azt mondtam, hogy te akarod letartóztatni és megengedte. Várnak rád a bejáratnál!-Jelentette ki nyugodtan, mire én csak még jobban meglepődtem. Ha nő lenne, most biztos lennék benne hogy menstruálna. Nem tudtam mi üthetett belé, de nem győztem neki elég hálás lenni. Felkaptam a cuccaimat és minden szó nélkül sietettem ki a rám váró idősebb nyomozóhoz. A nyomokban már őszülő férfi csak kedvesen mosolygott, míg kinyitotta a kocsijának ajtaját. Mögöttünk két rendőrautó haladt erősen szirénázva, míg az autó belterében halk zene töltötte be a csendet. Tamástól SMS-ben már rég megkaptam a tartózkodási címét, így azt lediktálva a mellettem vezető férfinek Lítia háza elé érkeztünk. Tamás lelépett a helyszínről nehogy gyanút keltsen. A három autó leparkolt a nekik kiszabott helyen, majd az egyik rendőrtiszt berúgta a gyönyörű kerítést, melyet azonban abban a minutumban egy pillanatig sem bántam. Arcomra kárörvendő mosolyt rajzoltam, míg beljebb lépkedtem a kertben. Lítia nekünk háttal állt, de amint meghallotta maga mögött a lépteket felé fordult. Arcmimikájából ítélve azonnal leesett neki, hogy vége van. Mögötte négy nagyobb darab fickó értetlenül nézte ahogy nyomomban 4 rendőrrel közelítek feléjük. Kihúzva magamat Lítia előtt álltam meg két lépéssel. Karjaimat keresztbe fontam, míg élveztem, hogy ő esetlenül állt előttem. -Mit keresel itt?-Kérdezte, míg nyelt egy nagyot. Arca mintha 10 évet öregedett volna ezalatt az 5 perc alatt. Látod Mel? Mondtam hogy megbosszulom a halálodat! -Ringhoffer Lítia, le van tartóztatva előre kitervelt emberölésért! Az ítélet 20 év szabadságvesztés!-Közöltem, míg két rendőr közrefogta és megbilincselte őt. Lítia kapálózva ellenkezett, mindazok ellenére, hogy ő is tudta: itt a vége -Ilyen nincs! Tárgyalást akarok!-Követelőzött, míg beültették őt a rendőrautóba -Volt. Csak te nem vettél részt rajta!-Kacsintottam rá még így utoljára, majd becsapták a jármű ajtaját, ezzel 20 évre elválasztva Lítiát a valóságtól.
