A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fővárosi törvényszéken hemzsegtek az emberek. Ügyvédek és más jogi személyek futkároztak össze-vissza, emberek álltak minden tárgyalóterem ajtajában idegesen várva az eljárást. Mind a négyen együtt siettünk be, próbálva nem elveszteni a másikat, hisz csak ketten tudtuk a megfelelő tárgyalóterem számát. Kornél teljes meglepetésemre kicsit sem volt ideges, egész úton engem próbált nyugtatni, de sajnos nem sok mindenen változtatott a próbálkozása. Gyomrom apró méreteket öltött és a félelemmel kavart idegesség elárasztotta testem egészét. A tárgyalóterembe belépve észrevettem, hogy sajnos vagy nem sajnos, de több ember volt itt a kelleténél. Újságíróktól és tévés riporterektől hemzsegett a terem hátulja, a székek mögött. Az emberek közül akik az ülőhelyeken ültek több egyetemista jegyzetelő is észrevehető volt. Az utolsó előtti sorbon Lítia helyezkedett el, mellette két testőrrel, akik sokkal brutálisabban és félelmetesebben néztek ki mint Tamás. A terem mély fa színekben pompázott, néhol fellelhető volt a bordó pár árnyalata is. Az ajtóval szemben a bíró asztala és széke terült el, mellette a jegyzőével. Oldalasan volt elfektetve a két faasztal -egy felperes, egy alperes-, hogy az mindenki számára jól látható legyen. Az ítélethozóval szemben pedig a tanúk padja állt, az elkerített rész közepén. Tamás és Gergő középen kerestek maguknak helyet, míg mi előresiettünk elfoglalni az asztalkát, azonban az első sorból egy férfi állta utunkat. Bár már beléptünk az elkerített részre, mely csak a tárgyaláson szereplő személyeknek szólt, valaki áthajolt a fa korláton és finoman megfogta a kezem -Örülök, hogy látlak-Mosolyodott el a fiatal férfi, mikor éreztem, hogy Kornél is megáll mellettem -Én kevésbé. Mit keresel itt?-Kíváncsiskodtam, míg leráztam magamról érdes tenyerét -Szerettem volna megnézni ezt a tárgyalást, biztos jó muri lesz-Kacsintott egy vigyor keretében -Ki ez?-Kérdezte kevésbé jó hangulattal Kornél, szemeit le sem véve a férfiról -Ő itt Kaszkavitch Norbert. Norbert ő itt Ringhoffer Kornél, a védencem-Sóhajtottam nagyot bemutatásuk közben, de a két férfi messziről kerülte a kézfogást. Kornél szóra nyitotta a száját, azonban én gyorsan közbevágtam-Igen, ő a bíró fia -Micsoda nem várt fordulat-Horkantott fel, majd egy utolsó szúrós pillantás után kettesben hagyott minket Norbival -Nem akarok balhét-Figyelmeztetett előre, majd kissé közelebb hajolt hozzám a nagyobb diszkréció érdekében-Nem tudom, hogy miért haragszol rám ennyire még mindig-Kezdett volna bele, de gyorsan a szavába vágtam -Mondjuk, mert megütöttél!-Csattantam fel. Idegességem amúgy is a tetőfokára hágott, ő volt az utolsó akit ebben a teremben látni szerettem volna -Még gyerekek voltunk!-Tette szét karjait tehetetlenül -Egyetem alatt történt, kettőnk közül maximum te voltál gyerek!-Közöltem vele feldúltan -Ezt már megbeszéltük, nem is egyszer. Lépjünk túl ezen. Nálad vannak a gyógyszereid?-Nézett kék szemeivel a táskámra, melybe az asztma sprém lapult. Nem igazán volt rá szükség, egy egy stresszelős esetben befulladtam, de máskor soha -Aham-Biccentettem egy aprót. Norbi egyébként nem volt rossz vágású pasas a barna hajával és tengerkék szemeivel. Pénze és modora is volt bőven, minden ami csak egy lánynak kellhet -Minden megvan fejben?-Faggatott továbbra is, de tekintetem időközben már a velünk szemben elterülő asztalra vándorolt, melynél még senki sem ült -A fejem per pillanat üres, de tényleg-Húztam el a számat kissé -Ülj te a padsorhoz közelebbi széken, ha gáz van ott leszek alig egy karnyújtásnyira tőled-Mutatott a már előre lefoglalt helyére, majd kisietett a helyiségből. Noha már messze nem ápoltunk olyan jó viszonyt egymással mint régen, azért néha-néha -mint kollégák- kihúztuk egymást a vészes helyzetekből. Sokkomból felébredve sétáltam Kornél mellé, majd pakoltam elő a papírokat a táskámból. Miután mellé ültem nem kellett sokat várnom, hogy rákérdezzen az előbb történtekre -Szóvak ezért pikkel rád a bíró? Mert néhányszor elhappoltál pár ügyet a fia elől?-Ráncolta homlokát, ezzel mutatva, hogy nagyon nem tiszta neki a dolog -Norbival jártunk az egyetemen alatt-Számoltam be neki a magánéletem kis részéről -Van amikor egy pár szakít, ez ilyen. Hülye dolog emiatt haragudni valakire-Rántotta meg vállait -Nos, nem egészem ennyi a sztori-Csóváltam a fejem lassan-Míg Norbival egy párt alkottunk többször is megütött engem. Fiatal volt még, tele indulatokkal. Amolyan se veled se nélküled kapcsolat volt a miénk. Azt hittem megoldódik majd a helyzet, azonban méginkább eldurvult, mint javult volna, így tehát végelegesen szakítottam vele. Azonban az apja már fejben tervezte a közös unokákat és miután meghallotta, hogy én elmondtam pár embernek, hogy a drága egyetlen fiacskája nőket ver teljesen kibukott. Rágalom miatt beperelt, hisz azt gondolta az ő fia tényleg nem tesz ilyet. Norbi az én pártomat fogta végig, sőt még mellettem is tanúskodott. Az apja szerint egy hárpia vagyok, mert képes voltam ellene fordítani a saját fiát-Meséltem neki egy-egy mondatnál mély levegőt véve. Életem ezen szakaszáról nagyon kedvesen tudnak, nehéz elmondani bárkinek is -És te miért nem perelted be őt?-Zavart tekintetével egyfolytában a szóban forgó férfit kutatta -Mert tiszteletben tartotta, hogy én többet nem akarok tőle. Tudta nagyon jól, hogy mekkora butaságot csinált, én pedig azt, hogy a bűntudat néha a legjobb ítélet-Mosolyogtam rá kedvesen, majd a papírjaiba mélyedtem. Percről percre közeledett a kezdés időpontja, így a maradék ember is beszállingózott a terembe, kivétel a jogász és a tanúi -már ha van neki. Amikor egészet ütött az óra, az mellékajtóban felállt a rendőr és már épp bejelenteni akarta a bíró érkezését, de a nagy bejárati ajtót a jogász csapta ki, nyomában a két tanúval. Amint olyan közelségbe jöttek, hogy láthassam valójukat arcom fehér színt öntött fel. Hallottam, hogy mellettem Kornél is mély levegőt vett hitetlenségében -Mit fogunk most csinálni?-Suttogta mellettem halkan a férfi -Ötletem sincs. Még hogy ő nem, mi?-Kérdeztem vissza, hisz a tanúk padjába a mezőgazdász mellé Gyula, Kornél eredetileg megbízható jobbkeze és egy idegen férfi huppant le. -Debóra! Mi van, nem számítottál rá?-Hallottam jobbomról a Norbitól származó kérdést, mire én csak könnyben úszó szemeimet rávezettem és nemlegesen intettem a fejemmel. Innen már tudtam, hogy elvesztettem a tárgyalást, hisz Gyulának képi vagy videóanyagja biztos, hogy van, illetve a mellette ülő férfi nagy valószínűséggel a könyvelő akit Kornél felbérelt. A könnyeket észrevétlenül, félelmemben hullajtottam-Na bazdmeg-Temette arcát kezeibe-Ne sírj, attól jobb biztos nem lesz. Gondolkodj, mély levegő-Utasított a férfi, de gondolataim tömkelege már rég elnyelte épp elgondolásaimat, majd helyére megannyi aggódást és pánikot tett-Na jó, ez így nem lesz okés-Rázta a fejét nemlegesen, de ahogy befejezte mondatát bejelentették a bíróúr érkezését is. A teremben széknyikorgás hangja hallatszódott, ahogy mindenki felállt tisztelete jeleként, én azonban az asztalra és Kornélra támaszkodtam. Lábaim remegtek alattam és nem láttam ki kicsorduló könnyeim sokasága mögül. -Ügyvédnő jól van?-Szúrta ki azonnal Miklós az állapotomat, mire fia előttem válaszolt -Az ügyvédnő valamicskét rosszul érzi magát, adna neki pár percet, hogy összeszedje magát?-Kérdezte Norbert, mikor felpattant a helyéről -3 percet kapnak-Intett, mire mindenki leült, Miklós pedig tekintetét az ügy papírjaiba vetette. Norbert azonban nem ült le, hanem átugrotta az aprócska fakorlátot és hozzánk sietett. Letérdelt elém, kezét a combomra tette és úgy nézett könnyekben úszó szemeimbe -Fejezd be a krokodilkönnyek hullatását!-Szólt rám, míg egyik kezével letöröltem a sós cseppeket az arcomról-El fogják ítélni-Pillantott Kornélra, de hamar újra íriszeimbe nézett-De semmi vész, van négy mentőöved. Elsősorban most felebezel és ráfogod a hibád a jogászra. Apám nem hülye, engedni fog. A következő tárgyaláson nyert ügyed lesz. Az első érved az önkéntes katonasága lesz, a második, hogy kérsz egy átkutatási parancsot. A harmadik lépésed az lesz, hogy szerzel magad mellé egy legalább 2-3 tanút. Negyedik érved pedig a magabiztossággal fűszerezett hangnemed lesz, világos?-Közölte a dolgokat sokkalta jobban átgondolva az eseményeket, mint én. Valójában akármennyire is akartam rühellni ittlétét nem tudtam. Mélyen, legbelül örültem, hogy itt van mellettem és támogatott Kérdésére aprót bólintottam, de a levegőt még akkor is szörnyen kapkodtam és noha a sírás elállt a, a fullasztó érzés mi vele járt nem szűnt meg létezni. Norbi pár pillanatig nézte szenvedésem, majd hamar kapcsolt és kutakodni kezdett a táskámba. Ahogy a szemem sarkából láttam Kornél is furcsán kezdett rám nézni és finoman elkezdte ütögetni a hátamat a javulás érdekében. A táskámban kutakodó férfi feldúltan pár cifra káromkodást engedett ki a száján, majd dühösen fogta és a fekete táskámat teljes tartalmát a fa asztalra borította. Kis keresgélés után megtalálta a pasztell színű kézi pipát és a számba nyomta. Pillanatokon belül kaptam normálisan levegőt és a láthatatlan kéz, mely vaskos kezeivel szorította a nyakamat is elpárolgott. Kellette még egy kis idő, hogy észhez kapjak. Norbert reménykedő kék szemével engem, Kornél pedig éjfekete íriszével kettőnket nézett. Láthatóan nem értette a helyzetet -Ennek már mindegy, oké? Hozd ki a legjobbat, de ennek jó vége már nem lesz, ellenben a felebezettel-Biccentett egy apró és visszasietett a helyére -Ezt mikor akartad velem tudatni?-Morrant rám halkan ügyfelem -Kellett volna?-Hitetlenkedtem és a bíró elkezdte a tárgyalást Ahogy arra számítottunk nehéz volt és izzasztó. Mint mókusok próbáltunk kiszabadulni a folytonosan pörgő kerékből, de a lendület vitt minket előre. Kornél és én is reménytelenek voltunk ezzel a tárgyalással kapcsolatban, de teljesen egyikünk sem volt képes elengedni. A jogász, Bertalan amennyire volt kedves és tisztelettudó a telefonban annyira volt tahó és nagyképű a valóságban. Miklós nem kedvelte az ilyet, soha nem is tűrte el még a saját fiától sem, így Bertalantól sokszor megfosztotta a szót. Még ennél is többször tiltakoztam a folyamat alatt, de szint úgy mint Bertalan, néha lett hagyva, néha nem. Ahogy azt gondoltam Gyulának képei voltak azonban a doktor úr elfogadta a tiltakozásom és szerkeszthető bizonyítéknak találta, ahogy viszont az általunk kikiáltott papírokat is. Az esélyünk kevés volt, szint egyenlő a nullával. A tárgyalás sokáig tartott, azonban túl gyorsan elillant a fejünk felett. Lassan, de biztosan haladtunk a végéhez, mikor is az esküdtszék és a bíró eltűnt a színfalak mögött, mi pedig csak idegesen néztünk utánuk, mint a mókusok...
