A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jó reggelt, főnök!-Köszöntött az ajtóban Gergő, mint általában. Az öregedő férfi barna haját ízlésesen beállította, testét pedig egy öltönybe csomagolt. Kezeiben kopott határidőnaplója kapott helyet, melyből ontotta rám az információkat -Jobbat!-Kívántam neki, majd ketten indultunk az irodám irányába. Magassarkúm hangosan kopogott a márványon, tekintve, hogy az épületben nem sok alkalmazott tartózkodott, hisz a rendes munkaideje mindenkinek csak 8 órakor kezdődött-Mai tervek?-Kérdeztem őt, míg beléptünk a liftbe -Csupa papírmunka. Főleg a holnapi Ringhofferes ügyre való készülés lenne a legfontosabb-Tudatta velem, mire én hirtelen hátrafordultam a mögöttünk álló testőrömhöz -Hallja? Már csak két napig leszek a nyakán-Vigyorogtam rá kedvesen, Tamás pedig végre megengedett magának egy apróbb mosolyt -Szeretek önnel dolgozni. Annyira nem örülök neki-Biccentett egy aprót, majd kisietett a liftből ellenőrizni az irodám minden kicsi szegletét a biztonságom érdekében -Szereti leadni rólam a drótot a főnökének?-Horkantottam egyet halkan, míg letettem a táskámat üvegasztalomra és levettem magamról a kabátomat -Nos, ez nem teljesen igaz. Vannak külön dolgok amiket le kell jelentenem, azon kívül nem sok mindent kell kiadnom önről-Rántotta meg vállait, miközben az asztalom előtt állt feszülten -És mik azok?-Kérdeztem rá kedvesen, majd államat az összekulcsolt kezeimre fektettem -További jó munkát!-Fordult ki kínos beszélgetésünk kerete közül és megállt az irodám ajtaja előtt, figyelve az embereket. Tudva, hogy bár sehova sem megyünk ma, mégis rengeteg dolgom van, neki is álltam. Elsőként elvégeztem a piti ügyek leigazolását és az elintéznivaló matekos részét, miszerint kiszámoltam az ügyek összes lehetséges költségeit. A későbbi ügyeket tartalmazó mappákat is összerendeztem és eltettem az egyik fiókos polc tárolójába. Időközben pecsétem a papírok alatt szörnyen kiszáradt, szinte alig jött tinta a gépezetből, így Gergőt elküldtem csináltatni egy másikat. Míg asszisztensem távol volt elővettem a holnapi ügyet, mely mind közül a legfontosabb volt, két okból is. Az egyik az volt, hogy Kornél testvére, Lítia a húgom életével fenyegetőzött, aki a világot jelentette számomra. A másik ok pedig az volt, hogy akarva vagy akaratlanul ugyan, de valamilyen érzelmet kezdtem táplálni a férfi iránt. Messze nem volt ez betervezve, sem pedig akarva, de így alakult. Nem szerettem volt Kornélt rossz helyzetbe hozni, illetve még egy felesleges púp sem kellett a hátára, szóval inkább visszautasítottam a randiajánlatát. Persze az is szerepet játszott a dologban, hogy per pillanat nem igazán tudom behatárolni ezeket az érzelmeket, csak tudom, hogy ott lappangnak bennem. Bennem lappangó gyengéd érzelmeimet félretéve próbáltam fókuszálni az ügyre, majd megvártam, míg tízet üt az óra és elkezdtem tárcsázni a védencem által megadott telefonszámot -Igen, tessék!-Hallottam egy érdes hangot a telefon másik oldaláról, minden bizonnyal Kornélét -Dorner Debóra vagyok, Kornélt keresném-Szóltam bele én is, mire egy kis motoszkálás után az előbb hallott hang ismét felszólalt -Üdvözlöm, miben segíthetek? -Sikerült a raktárat kiüríteni tegnap?-Kíváncsiskodtam, majd székemből felállva az ablak felé sétáltam. A lábam messze nem fájt annyira, mint tegnap, azonban a nyilalló fájdalom nem szűnt meg. Minden reményem szerint a holnapi tárgyalásra kutya baja sem lesz vagy csak nem kell vele foglalkoznom, hisz gondolataimat, majd eltereli más -Természetesen. Csak nem aggódsz miattam?-Kérdezett vissza azonnal, mire az épp beszívott levegő a tüdőmben rekedt, majd egy gondterhes sóhaj keretében kiengedtem magam -Én a húgomért aggódom, ha téged még le is csuknak, te akkor is megtalálod a módját, hogy kigyere onnan. Téged nem féltelek, Mellel ellentétben-Közöltem vele hevesen -Nincs mitől félned, emlékszel? Lítiának csak a szája nagy-Mondta lassan, hogy megbizonyosodjon időben lenyugszom e kedélyemet illetően -Térjünk el a témától, nem ezért kerestelek elsősorban. Emlékszel a tegnapi vallomásra? -Igen, miért?-A telefonból ismét halk motoszkálódás hallatszott ki -Azt mondtuk vannak papírok a cégről, pedig mindketten tudjuk, hogy nincsenek. Mekkora a hatalmad? -Kellően nagy. Más dologra nem vagy kíváncsi, hogy mekkora?-Bár a készüléken keresztül nem láthattam, de pontosan előttem volt a nagyképű mosolya -Nem, nem igazán, köszönöm. Van embere aki elintézze ezeket a papírokat? -Nincs, de szerezhetek-Mondta lazán -Küldök át hozzá egy minta példányt. Csináltasd meg vele, minimum 3 évvel ezelőttire és onnantól minden apró elszámolást halmozzatok fel. Az adóbevallással úgyszintén, tekintve, hogy eddig nem nagyon töltötted ki. Nem érdekel hogyan, felőlem pisztolyt is foghatsz a feje felé, de azt akarom, hogy holnapig meglegyen-Adtam ki neki az utasításaimat, miket a hallottak alapján le is körmölt -És ezt mind egy nap alatt?-Kérdezett vissza hitetlenségében -Keress olyan embert akinek fontos az élete. Az majd megcsinálja egy nap alatt-Biccentettem egy aprót mindazok ellenére, hogy ő ezt nem láthatta -Mégis mióta lettél te ilyen szívtelen?-Kérdéséből bár kihangzott a jókedv, de bennem megrekedt a levegő. Észre sem vettem, de eszméletlenül gyorsan változott önzőre a személyiségem. Vajon ez jó vagy rossz ebben a helyzetben? -Meglesz amit kértem, ugye? Ha igen -amit nagyon remélek- akkor a viszont látásra holnap reggel!-Köszöntem el, majd meg sem várva, hogy ő válaszoljon letettem a telefont.
Gergő lassacskán visszaérkezett, majd összeültünk megbeszélni a holnapi tárgyalás teljes menetét. Bár alkalmazottam nem feltétlenül értett a jogi dolgokhoz, mégis kiváló logikával rendelkezett, így kiszúrta azokat a lehetséges buktatókat, amiket én soha. Kedveltem átbeszélni vele a legtöbb ember esetét, mindazok ellenére, hogy semmi köze nem volt hozzá. A legfőbb bizalmasom volt, ha kellett volna az életemet is rábíznám, noha az érzelmeimmel és magánügyeimmel soha nem terheltem. Javaslatára két órával előbb hazaindultam, hogy lenyugodjak a holnapi nap előtt és pihenjek egy kicsit. Ha minden úgy van, ahogy arra Kornéllal számítunk, akkor nyert ügyünk van, talán túl könnyű is. Mel ismét lakásomban várt, ahogy hazaértem. A tv előtt találtam meg fagylaltot majszolva és spongyabobot nézve -Ki fogsz enni a vagyonomból-Közöltem vele, majd úgy ahogy voltam lehuppantam mellé a kanapéra -Há' de ha finom?-Nézett rám édes szemeivel, de tekintetét hamar visszavezette a mozgó képernyőre -Ha vége ennek a résznek elmegyünk bevásárolni? Üres a hűtő, úgyhogy kéne bele pár dolog-Húztam el a számat -Veszünk még fagyit?-Kanalazta az édességet, melyről beszélsz -Tele van vele a fagyasztó-Pillantottam rá értetlenül, majd a beépített szekrény felé vettem az irányt -Már nincs-Rántotta meg vállait, mire én csak hitetlenül néztem rá -Megetted az összeset? Menodóra akkora lesz a segged, hogy nem fog beférni a bejárati ajtón!-Közöltem vele röhögve, mindazok ellenére, hogy a lány teljesen normális testalkatú volt -És akkor? Veszel majd egy furgont és abban furikázol-Mondta, de tekintetét még most sem vette le a meséről -Na jó, ebből elég. Öltözz fel és indulunk!-Vettem ki kezei közül a bödön fagyit, miután felmértem, hogy mi kell a közeli bevásárlóközpontból. Mel kicsit húzva a száját ugyan, de elkészülődött, majd együtt -és persze Tamással- indultunk el.
