A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Üdvözlöm, Dorner Debóra vagyok-Ráztam vele kezet-Kérem foglaljon helyet-Intettem az asztalom előtt álló székek felé, majd én is leültem-Miben segíthetek?-Kulcsoltam össze kezeimet az asztalon -Először is örülnék neki, ha ezt aláírná-Kutakodott egy kis ideig barna táskájában, majd mikor megtalálta amit keresett átcsúsztatta felém az asztalon -Mi ez?-Lapoztam fel -Titoktartási szerződés-Mondta cseresznye vörös ajkaival, mire én visszacsúsztattam a papírhalmot felé -Van sajátom, köszönöm-Kutakodtam én is egy pillanatig a fehér fiókban, majd átadtam a lapot a hölgynek-Remélem megfelel-Mondtam és figyeltem, amint éjfekete szemei ide-oda mozognak az olvasás alatt, minek a végén tollat ragadott és aláírva visszaszolgáltatta számomra -Most már nyugodtan beszélgethetünk-Tette keresztbe karjait, majd előrébb dőlt-Örülnék neki, ha kijuttatná a testvéremet a dutyiból-Szavait bár formális keretbe tette mégis nyersek voltak, ami a legkevésbé sem volt ínyemre, mivel ez nem a legtöbb intelligenciát sugallta róla, ahogy durva megnyilvánulásai sem -Értem. Hogy hívják és mivel került be?-Körmöltem le gyorsan kérdéseimet a jegyzetfüzetembe helyet hagyva a válasznak -Ringhoffer Kornélnak hívják. Fegyver- és drogkereskedelem vádjával csukták le-Mesélte a kész tényeket, míg táskájából előhalászott egy fényképet. Ő és egy férfi állt rajta. Szemei sötétek voltak, bár lehet, hogy csak a fények miatt. Haja fekete volt, állkapcsa pedig felettébb ívelt. Szemöldökében egy vágott csík húzódott. Öltözete elegáns volt, pont annyira mint a mellette álló testvérének. -Sajnálom, de bandatagokat nem vállalok el-Csaptam be a füzetem-A viszont látásra-Álltam fel -Üljön vissza Debóra-Intett le, mire testőre -aki bent tartózkodott a beszélgetés alatt- tett egy lépést közelebb-Azt hiszem van még tárgyalni valónk. Először is: ő nem bandatag. Ő bandavezér. Így már hajlandó elvállalni?-Fordította fejét oldalra kíváncsian -Nem-Illegettem nemlegesen a fejem -Rendben akkor kezdjük újra más szempontból. Tessék-Nyújtott át egy másik képet, min jobban meglepődtem. Ez a kép rólam és a húgomról készült tegnap a kávézóban ücsörögve-Vállalja el és a húgának hosszú élete lesz-Mosolygott nyugodtan, mire én felpillantottam rá -Szeretné, hogy önt is lecsukják? Ha nem, akkor ajánlom ezt tekintsük meg sem történtnek-Tettem el a képet a fiókomba-Elvállalom a fivérét. Nem azért, mert szeretném és nem is azért, mert megfenyegetett. Azért vállalom el, mert látok benne kihívást. Legközelebb pedig meg se próbáljon a húgom közelébe kerülni, különben rendelkezem annyi hatalommal, hogy másnap már a börtönbe találja magát tárgyalás nélkül. Remélem világos voltam-Hajoltam én is közelebb hozzá, majd minden egyes szavamat halkan, de hangsúlyosan mondtam el neki. Blöfföltem, persze, hogy blöfföltem. Valósággal be voltam rezelve attól, hogy a húgomnak, annak az embernek akit a világon a legjobban szeretek, bármi baja lehet. -Most pedig-Dőltem vissza székembe-Beszéljük meg a részleteket. Mikor történt a letartóztatás?-Kérdeztem míg füzetembe tekintettem -Tegnap -Hol? -Az otthonában -Erőszakos behatolás és cselekvés volt?-Jegyzeteltem -Igen -Érte a vádlottat valamilyen sérülés? -Nem-Rázta fejét -Megtörtént a kihallgatás? -Igen, de nem mondott semmit. Élt a hallgatóság jogával és azt mondta: "Szerezd meg nekem a legjobb ügyvédet akit tudsz. Nem érdekel az ára csak az, hogy minél előbb kihozzon." Kár, hogy nem szép, de ez mellékes-Intett nem törődően, míg nekem beszólása miatt csappant egy kicsit az önbecsülésem. Pedig Gergő azt mondta jól nézek ki... -Értem. Kérem vallja be őszintén. Mi igaz a vádakból és mi nem?-Kulcsoltam össze kezeimet -Minden igaz. -Hát úgy nehéz lesz kihozni, ha a vádak jogosak, így maximum a büntetését tudom csökkenteni.-Húztam fel a szemöldököm meglepettségemben -Szerintem megoldja. A húgáért, természetesen. Minden bizonyítékot el tudok tüntetni csak mondja meg: mi az, amivel az jogász érvelni fog. -Bevisz a helyszínre? Ahol az átadás történik-Pontosítottam -Ha szükséges ahhoz, hogy kihozza a tesómat, akkor be-Bólintott nagyot -Gergő!-Kiáltottam ki, mire asszisztensem sietve betoppant-Kérem kérvényezze Ringhoffer Kornél ideiglenes szabadlábra helyezését -Mire fel? -A papírok szerint fegyver- és drogkereskedelem gyanújának vádjával csukták le. A jogásznak még nincs meg a megfelelő bizonyítéka ellene, így addig kell cselekednünk míg keres. Tegyenek rá nyomkövetőt és adjanak neki kijárási tilalmat az országból. Tegyél rá sürgősségi pecsétet és azonnal küld el, legyen ez mindenek előtt a feladatod. Holnap is ráér?-Fordultam a nőhöz, mire az bólintott egyet-Akkor a mai programokat tedd ár holnap délutánra és reggel nyolckor pedig várjuk önöket-Álltam fel, majd egy kézfogás keretében kikísértem őket és visszahuppantam a helyemre -Sosem szokott hétvégén dolgozni-Fordult felém értetlen tekintettel, miután becsukta az ajtót -De nem ám-Sóhajtottam hatalmasat-Ez csattant nemrég az asztalomon-Nyújtottam felé a fényképet -Megfenyegette?-Lepődött meg, mikor én biccentettem egyet-Ez durva-Hűlt el egy pillanatra -Kérem jöjjön be holnap, ha nem probléma. Kifizetem majd túlórában-Kértem szépen -Persze, ez csak természetes. Hogyan tovább? -Most elmegy és elküldi a kérelmemet amit nagy valószínűséggel el fognak fogadni holnap reggelig. Felkaroljuk az úriembert és vele együtt megyünk bizonyítékot szerezni, amit aztán eltüntetnek, így a jogász nem fog tudni semmivel érvelni, ha csak nincs pár tanúja-Rántottam meg vállaimat-Most pedig elmegyek edzeni-Álltam fel, hogy megkeressem a szekrényben lapuló edzőcuccomat -De hiszen ezért letartóztathatják önt is. Üljön le egy pillanatra, könyörgöm ne mászkáljon már. Beszéljük ezt meg! -Tudom, jó? A húgom élete forog kockán és ha kell én az életemet adom érte. Most pedig vagy kockáztatok vagy megszervezem a temetését. A nő világos volt: Vagy kihozom a testvérét vagy fejbe lövi a húgomat. Egyik jobb mint a másik-Hadartam el neki gyorsan, miközben megálltam egy pillanatra-Hova a fenébe tettem a kocsikulcsomat?-Kutakodtam ismét -Oké, értem én, de nehogy nekem túlerőltesse magát, mert a végén a tárgyalásra sem fog eljutni, nemhogy még ki is hozza. Tudja-Kezdett bele mire én csak félbeszakítottam, mikor kezembe akadt a keresett tárgy -Tudom, tudom, vegyek egy mély levegőt-Kaptam magamra kabátomat és imitáltam az általam kimondottakat-Most megyek. Holnap reggel hétkor jövök, ahogy szoktam. Legyen szép napja a továbbiakban. Viszlát-Intettem, majd kiléptem az ajtón, de gyorsan vissza is kukkantottam Gergőre-Ne felejtse el elkérni Ringhoffer Kornél mappáját a bíróságtól-Villantottam egy mosolyt és már rohantam is ki fehér autómhoz.
A sportcsarnokhoz igyekezve zenét hallgatva próbáltam elterelni a figyelmemet az imént történtekről. Ki másnak lehet ekkora szerencséje, hogy egy ilyen fenyegető nőt kifog, mint nekem? Ha pedig a minap tudtomon kívül lencsevégre kaptak akkor ügyelnem kell minden cselekedetemre amit csinálok, hisz ki tudja, hogy most nem követnek e. Beérve a parkolóba keresek üres helyet az autómnak, ahova betolatok. Hajamat lecsekkolom a tükörbe és lemosom a sminkemet, mivel edzés közben úgyis csak leizzadnám. Táskámat felkarolva zárom be az autót és indulok meg a bejárat felé, amit aztán egy kis erőfeszítés után sikerül kinyitnom. Az épületben csak úgy tolong a hideg, de az emberek nem, bár ahogy innen látszik a kinti pálya tele van. -Milyen jegyet adhatok?-Kérdezte unottan a nő és szívott még egyet a cigarettájából -Az épületben tilos a dohányzás. És bérletem van-Adtam át neki, hogy lepecsételjen még egy alkalmat, majd mikor visszaadta az öltözők irányába indultam. Szekrénykulcsomat előhalásztam táskám aljából, majd betettem a levett magas sarkú csizmámat és helyére a fehér élezett korcsolyám került. Mivel úgy láttam,hogy a kinti pálya tele van, így a benti felé igyekeztem. -Szia! Hát te?-Köszöntött Veronika aki csak fél szemmel látta jöttömet, hisz tekintetét egyfolytában a jégen gyakorló férfin tartotta -Holnap be kell mennem egy fontos ügy miatt, így csak ma lesz időm edzeni-Húztam el a számat, mire az ötvenes éveiben járó nő magához intette a hideg felületen lévő srácot, miközben szívott még egyet a ráncos ujjai közt tartó bűzrúdból -Már úgy is rég be akartalak mutatni titeket egymásnak-Mesélte ötleteit-Elek, ő itt Debóra akiről már meséltem neked. Debóra, ő itt Elek akivel szeretném, ha párban lennétek-Mutatott be minket egymásnak, mire mi csak szótlanul kezet fogtunk -Menj pár bemelegítőkört, addig Elek tud pihenni egy keveset-Mondta, majd el is intett, így én nekiindultam a csúszós jégnek. Először ugyan óvatosan szántottam korcsolyámmal a felszínét, de később már magabiztosan hasítottam rajta pár apró gyakorlatot végigvéve magamban, majd úgy 8-10 kör után az edző ismét intett, hogy lassan közeledjek feléjük -Nos, mint már az előbb említettem mindketten kiskorotok óta űzitek ezt a sportot-Mondta enyhén orosz akcentussal-Itt az ideje, hogy egymásra támaszkodva érjetek el nagyobb eredményeket, szóval ha nincs ellenvetésetek akkor ma el is kezdenénk összehangolni titeket-Vázolta fel a helyzetet, miközben András -aki a tartással foglalkozott- odasietett mellé-Nem fogunk semmi extrát csinálni. Először csak kitapasztaljátok egymás mozdulatait, próbálgatjátok egymás egyensúlyát. Lényegében megismeritek a másikat. Na, gyerünk!-Tapsolt kettőt ezzel a szőke hajú Eleket is betessékelve a jégre Kicsit vonakodva ugyan, de lassan hozzászokva kezdtünk el együtt körözni. Először ügyelve a saját és a másik lábára, míg egyre jobban kezdtünk közelebb kerülni egymáshoz. -Debóra, húzd ki magad! Olyan görnyedt vagy mint egy cseszett hód-Kiáltott be András elemezve mozgásunkat, mire természetesen én korrigáltam testtartásomat -És fordul!-Tapsolt egyet Veronika és mi vettünk egy 180 fokos fordulatot, így haladtunk már hátrafelé. Lassacskán letelt egy, majd két óra is pedig aztán tényleg nem csináltunk semmi "hűha" dolgot. -Mára ennyi, kedden találkozunk újra. Kezdésnek nem volt olyan szörnyű-Biccentett egyet és kezében egy cigarettát meggyújtva elsétált -Hát akkor azt hiszem én megyek. Sziasztok!-Mutattam a hátam mögé, majd egy intés közben elbúcsúztam a két férfitól és besiettem a női öltözőbe, de még hátrafordultam a nevem hallatára: -Debóra!-Figyeltem fel András hangjára-Mint egy kibaszott hód! Mi van, fáradt vagy? Húzd ki magad vagy kedden tartás gyakorlás lesz-Fenyegetett meg, de a vékony szája sarkában megbújó mosoly mutatta, hogy fenyegetése messze nem oly komoly mint Lítiáé volt, így hát csak felmutattam a hüvelykujjamat jelezve, hogy okés.
Lakásomba beérve vetettem magamat azonnal a nappali kanapéjának fogságába, míg benyomtam a tévét. A lakásom -tekintve hogy egy panelház felső emeletén foglalt helyet- nem volt hatalmas, így a maga 3 hálószobájával (egy nekem, egy a húgomnak és egy a vendégeknek), a hatalmas nappalijával, 2 fürdőjével és egy nagy konyhával egybenyitott étkezőjével is túl elveszve éreztem magam egyedül benne. Lehet engednem kellett volna egy kiskutyát magamnak, hogy kevésbé legyek egyedül. Az este folyamán már csak főztem egy egyszerű vacsorát és frissen lezuhanyozva vetettem be magam az ágyba, a másnap gondolatát teljesen kiűzve a fejemből.
