A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A terepjáró megdöbbentően kényelmesnek bizonyult. Az autó csak úgy siklott a földúton, így semmit sem lehetett érzékelni belülről a rázós talajból. Halkan szólt a zene, eltörpült a jóízű beszélgetés mellett a semmiről. Tamás és köztem végre kezdett feloldódni a hangulat, most először éreztem úgy, mintha nem feszengne mellettem vagy nem úgy tekintene rám, mint a főnöke. Most úgy tekintett rám, mint egy kezdetleges barát. És ez volt az, ami igazán megmelengette összetört szívemet. Az irodaházhoz nem volt nehéz vagy épp időigényes az eljutás. Tomi kérésemnek eleget téve teljes gőzzel előzte meg az autókat, így a megszokottnál is hamarabb értünk a modern épület elé. Lehajtott a mélygarázsba, míg én feltettem a hatalmas férfi napszemüveget, ami eltakarta arcom nagy részét. Ruhám még mindig véres volt, arcomat pedig igazán apró, de észrevehető csíkok borították. Muszáj volt valahogy úgy feljutnunk, hogy ne ismerjenek fel. Kibontottam a fenekemig érő sötét hajamat, hátha az is hozzájárul testem elfedéséhez, majd kiszálltunk a járműből. A lifthez igyekeztünk, mely felvitt az aulába. Tamás is próbált takarni itt-ott, de nem igazán sikerült neki. Sietve huppantunk be egy másik liftbe, melyben ugyan voltak emberek, de felvitt a saját irodámba, ahol Gergő már az asztalomnál várt, kezében egy papírtáskával. -Remélem megteszi!-Adta át szelíd mosollyal arcán. Bele sem nézve a táskába bólintottam -Mennyi volt?-Kérdeztem rá, hogy ki tudjam fizetni a férfinak. Nem volt szokatlan, hogy a titkáromnak kellett visszafizetnem bármit is. Bár a kisebb összegeket a fizetésével együtt szoktam utalni, de a nagyobb összegeket helyben át szoktam adni neki. -Huszonnyolc-Mondta egy vállrántás keretében, mire én az egyik fiókhoz fordultam és számolva átnyújtottam neki harmincat -Még egyszer köszönöm-Vigyorogtam boldogan, hisz ez a nap bár szörnyen rosszul indult, de kezd jó fordulatot venni. A női mosdóba siettem átvenni ruháimat. A táskában egy fátyolba csomagolt fekete egybe szoknyát találtam. Nem volt rajta semmi minta, de kocka alakú szabásának köszönhetően tökéletesen illet rám. A ruha mellé Gergő tett még egy egyszerű fehér magassarkút is, melynek tökéletesen eltalálta méretét. Ugyan a hajfánk, mellyel a hajamat szoktam csinálni nap mint nap nem volt nálam, de a hosszú sötét szálakat így is összefogtam alul egy hajgumival. Nem maradtam sokáig, hisz az idő vészesen fogyott. Felöltözve siettem ki koszos ruháimmal a kezemben, melyeket az első velem szembe jövő kukába hajítottam. Furcsa volt a kényelmes ruhák után egy ilyen fajta elegáns szabásúban lenni, de bíztam a tudatban, hogy már vagy 4 éve csak ilyesmikben mozdultam ki, így talán nem fogok orra esni. Tomi az irodám ajtajában várt rám, de kint is maradt míg én besétáltam a székek egyikében elhelyezkedő Gergő irányába -Előre küldték a kérdéseket?-Huppantam le vele szembe -Nem, sajnos-Rázta fejét nemlegesen -Na akkor ez vicces lesz-Fintorodtam el egy pillanatra, majd halkabbra vetettem a hangomat a kin álldogáló testőröm miatt. Noha tudtam, hogy kedvel engem és utálja Lítiát, de mindemellett azt is jól tudtam, hogy mérhetetlenül nagy tiszteletet és hűséget táplál Kornél irányába, így jobb a biztonság -Mikor tudok találkozni Norbival? -Ma délután három. Azt üzeni, hogyha nagyon privát dologról van szó akkor szívesen fogad a házában-Tudatta velem a tényeket, mire én már számítottam. Ha bármilyen olyan dologról volt szó ami fontos volt, hogy titokban maradjon akkor azt valamelyikünk lakásán beszéltük meg. -Valahogy le kell ráznom Tamást. Ötlet?-Kérdeztem, míg szemeimet az előbb említett személyen lengettem -Nincs. Hogyha odahívom az asztalomhoz és kisurran mögötte?-Gondolkozott el -Nem jó, simán észreveszi -És ha csak egyszerűen elkérezkedik tőle?-Rántotta meg a vállait tehetetlenségében -Kornél szavait idézve "meggörbíti" őt, ha egy pillanatra is szem elől mer veszteni-Rajzoltam macskakörmöt a levegőbe-Még gondolkozom rajta. Megtenné, hogy egyedül hagy?-Pillantottam a rengeteg papírmunka felé, mely rám várt. Titkárom kedvesen biccentett egyet és magamra hagyott. Fejemet lehajtva futtattam át a különböző megoldásokat, amivel kijátszhattam volna Tamást, azonban egyik sem tűnt valami praktikusnak. Lassacskán tízet ütött az óra, de az interjúsok még nem jelentkeztek, bár az én szívverésem ennek ellenére már a dupláját ütötte a megszokottnak. Szerettem volna minél előbb túlesni ezen és Norbival beszélgetni már, mely miatt átjárt az izgalom. Az a gondolat, hogy Lítiát, a testvérem igazi gyilkosát végre rács mögött tudhatom feledhetetlen volt. Szinte már lételemem. A bosszú kesernyés izével a számban jutott eszembe Tamás tegnapi mondata: "Te is kígyó leszel idővel". Lennék vajon oly kegyetlen, mint ezek a nők? Én szimplán az igazság nevében járok el, hogy is lehetne az ravaszság? Halk kopogás ébresztett fel elmélkedésemből, melyet két fiatal idézet elő. -Jöjjenek beljebb!-Intettem feléjük, mire ők kinyitották az üvegajtót és helyet foglaltak. Mindkét lánynak szökés haja volt, majdnem ugyanolyan árnyalatban, ezzel azt a gondolatot sejtetve, hogy testvérek lehetnének. Az egyik lány kissé magasabb volt a másiknál, ezáltal vékonyabb is. Az alacsonyabb lány kezében véltem felfedezni egy csokor virágot, melyet szorongatott apró ujjaival. Láthatóan izgult. -Hogy vannak?-Mosolyogtam rájuk, míg lepakolták a cuccaikat. A két fiatal esetlenül és meglepődötten nézett rám vissza, de motyogtak valamit válaszul -Mindenek előtt az ügynökség és ezzel együtt mi is szeretnénk részvétét nyilvánítani a húgával történtek kapcsán, illetve köszönetünket, hogy a helyzet ellenére elvállalta a beszélgetést-Mondta zavartan az alacsonyabb, majd átnyújtotta a virágcsokrot. Megköszönve egy vázába tettem azt és visszaültem a helyemre-Mesélne nekünk mindenek előtt a szakmájáról, csak úgy általánosságban? -Persze. Az jogi egyetem nem könnyű, bár egyik sem az. Akinek nincs kellő érdeklődése a szakma iránt az hamar rá fog unni. A szakmában való elhelyezkedés egy friss diplomával is szörnyen nehéz, így sokan lemondanak a jogi szakmáról mindjárt az elején -És hogy-hogy ön a pályafutása elején egy új cég létrehozásának indult és nem elhelyezkedett előbb egy másik cég alkalmazottjaként? -Ez egy nagyszerű kérdés. Úgy véltem, hogy a jognak túl sok ágazata van amit űzni szeretnék én, egymagam, így jött ez az ötlet. -Volt valaki, aki ebben támogatta a kezdetektől? -Gergő, a jobb kezem akkor volt végzős a gazdaság-menedzsmenti szakmában, mikor én kezdtem az első évemet. Jó barátok lettünk, majd mikor sikeresen megszereztem a diplomámat felkerestem őt. Odaállítottam elé, hogy akarok egy saját ügyvédi irodát és segítene-e benne. Érdekes mód nem filózott, azonnal igent mondott. Mikor később rákérdeztem, hogy miért nem gondolta át a dolgot, azt válaszolta, hogy azért, mert túl elszántnak tűntem és félt attól, hogy hogyha nem vállalja el akkor egyedül kezdek neki -És azóta is önnel tart? -Oh, igen és ezért soha nem lehetek elég hálás neki. Ő az aki köszöntötte önöket-Mutattam finoman a kint gépelő Gergő irányába -És hogyan jutottak el idáig? -Rengeteg pénzzel és idővel. És természetesen kitartással. Milliószor úgy voltunk vele, hogy inkább feladjuk, mintsem hogy szenvedjünk vele -És mi tartotta önt vissza? -Nem volt b tervünk. A pénzünket már beleöltük és nem volt más ötletünk, ahol elhelyezkedhettünk volna -És hogy érzi, milyen most a vállalkozása? -Fejlődő képes. Idén tervezzük megnyitni az új, debreceni irodánkat, mely hatalmas fejlődést jelentene mindannyiunk számára akik a cég neve alapján dolgoznak. Úgy éreztük ideje szintet lépni -Bízunk benne, hogy sikerülni fog! Az interneten azt pletykálják, hogy az utolsó bukott ügye és a húga halála miatt egy ideig visszavonul. Mennyire igaz ez? -Annyiban mindenképpen, hogy visszavonulok. Ringhoffer Kornél esete volt az utolsó, melyet elvállaltam és ez a húgommal történtek előtt is így volt már tervezve. Per pillanat a cégem üzleti részére szeretnék fókuszálni, így nem vállalok új ügyeket. De abban biztos vagyok, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani-Szemrebbenés nélküli hazugság, ismét. Lassan a kisujjamból is kirázom az ilyet, sajnos -Olyan cikkek is szárnyra kaptak, melyek szerint azért adta le Ringhoffer Kornél ügyét, mert önök közt belsős érzések léptek fel. Mit gondol erről? -Szeretek olyan információkat hallani magamról, melyet még én magam sem ismerek. Teljesen újdonság, de kedvelem az ilyeneket. Ringhoffer Kornél és köztem jogi kapcsolaton kívül semmilyen sincsen-Nevettem fel kínomban, hisz erre a kérdésre nem igazán volt beszámítható válaszom -Visszatérve a munkájára: mikorra várható a debreceni irodaház megnyitása? -Minden reményeink szerint az elkövetkezendő hetekben -Ez nagyszerűen hangzik. Mit gondol, a munkájához mi az ami alapból szükséges? Úgy értem személyiségileg -Rengeteg akaraterő és kitartás. Mindemellett nagyszerű logika és gyors gondolkodás. Illetve nem rossz, ha az ember rendelkezik némi eleganciával -Az utóbbi csak úgy süt magáról. Mit tehet egy ember ha elakarja érni ezt a mértékű eleganciát? -Hogyha úgy érzi az ember hogy nagyon nem tudja, hogyan kellene az adott helyzetekben viselkednie, akkor van lehetőség sok ilyen könyv elolvasására, illetve természetesen ott vannak az illemtanórák lehetőségei is. Ezek mind olyan dolgok, melyekkel tehetünk a viselkedésünkért. -Noha ez nem teljesen ide illik, de hihetetlen, hogy mennyire az ügyvédi szakma divatikonjává vált. Mesélne erről egy kicsit? -Nos, az messze nem volt tudatos. Valójában az életem során kevésszer engedhettem meg magamnak azt, hogy hét minden napján különböző ruhákat viseljek és mikor a cég kezdett befutni ez volt az első amin változtatni kívántam. Minden üzletet bejártam megkérdezve, hogy melyek a legkelendőbb ruháik és elsősorban azokat vásároltam meg, majd belepillantottam egy divatmagazin világába és onnantól nem volt menekvés. Az ipar elég tág ahhoz, hogy az ember kitapasztalhassa saját ízlésének mértékeit. -És per pillanat ön megvan elégedve a ruhákkal, melyek manapság divatosak? -Vannak elborult ötletek, amik bár másokon tetszenek, magamon azért nem hordanám őket. Ezzel ellentétben vannak olyan darabok melyeket azonnal a kifutóról kapok le -Mennyire szereti a kicsit feljebb való márkák termékeit? -Úgy gondolom, hogy az is pont olyan anyag és ruha, mint egy turkálóban vett darab. Bár most már megengedhetem magamnak ezeket a nevesebb ruhákat, de voltam olyan helyzetben amikor nem tudtam. Fontos lenne szerintem, hogy az emberek végre felfogják: mindegy hogy hol veszed a ruháidat, attól ugyan úgy ember maradsz. -Sokszor hangoztatja ezt. Van ennek valami háttértörténete? -Természetesen, csak olyat tanácsolok amit a saját bőrömön tapasztalok. Mikor fiatalabb voltam sokan kétségbevontak a terveimmel kapcsolatban csak azért, mert a családom nem volt milliomos. De ez természetes, sosem kéne az embereknek szégyellniük azt, hogy honnan származnak. Sokan nem engedhetik meg maguknak a drágább ruhákat és ez nem "gáz". Egy turkálóból is fel lehet öltözni normálisan és egy neves boltból is fel lehet öltözni hülyén. Úgy gondolom ez hatalmas probléma a mai tiniknél -Miért pont a tiniknél? -Mert ott vagy egy alfa aki viszi a többit. Ha a vezér márkás dolgokat hord, akkor a többi kisebbségbe fogja vonni saját magát a többiekhez képest csak azért, mert a szülei nem engedhetik meg maguknak azt, amit mások. Pedig ez teljesen rendjén való -Nagyon szépen köszönjük, hogy válaszolt a kérdéseinkre. Pénteken várjuk önt a fotózásra-Mosolygott rám kedvesen kettőjük közül a vékonyabbik, majd egy köszönés keretében távoztak irodám széles falai közül.
És innen kezdődött a cselezés. Pontosabban Tamás cselezése. Biztos voltam abban, hogy a férfi könnyen veszi majd a neki felállított akadályokat és simán észreveszi ahogy kilopózom a háta mögött, azonban ezen elgondolásomat gyorsan kétségbe vonta. Indulásom előtt Gergő behozta a napközben használt fekete autó kulcsát, melyet én most erősen markomban szorítottam. -Gergő, megmutatná Tamásnak az új irodaház elképzelését? Kíváncsi vagyok mit szól hozzá. Ne aggódj, én addig elfutok mosdóba, utána meghallgatlak-Vigyorogtam fel, majd elsiettem az illemhelyiségek irányába. Kinyitottam az ajtót, majd megvárva míg Tamás odasétál Gergő pultjához viszonylag hangosan becsaptam. Gergő pontosan tudta, hogy mit akarok, így próbálta úgy forgatni Tamást, hogy mindig háttal legyen nekem és ez sikerült is. Egyszer papíralapon, máskor a gépen mutogatott neki jegyzeteket és képeket. Magassarkúmat a kezembe fogtam és úgy rohantam a lépcsőház irányába, hisz hogyha Tamás utánam ered, akkor a márványnak hála hallottam volna ahogy lépked, azonban ez nem történt meg. Elcsórt napszemüvegemet az orrom hegyére ültettem és hajamat is kibontottam ismét. Megpróbálva elvegyülni az emberek közt jutottam ki végül a gyönyörű autóhoz, melybe bepattanva vettem célnak Norbert lakhelyét egy órányira innen. Telefonomat ugyan magammal hozva, de lenémítva tettem az anyósülésre, várva, hogy mikor keres valaki. Végre én éreztem magam nyeregben ismét és ez csodás érzés volt. Úgy gondoltam megint én irányítom a játszmát. Az igazit és egyetlent.
