A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nem szeretem az ilyen megbeszéléseket-Nyafogott Gergő mellettem, míg az épületben lévő kisebb tárgyalóba siettünk -Tudom, de ez akkor is szükséges a terveimhez-Mosolyogtam rá kedvesen, majd benyitottam a szobában. A széken már ott ültek alkalmazottjaim, akiket emiatt iderendeltem. Egy melegszívű mosolyt varázsoltam arcomra, majd megálltam az asztal végénél, Gergő pedig -aki egyfolytában a nyomomban loholt- helyet foglalt az első széken. -Szép napot kívánok mindenkinek! Örülök, hogy mindnyájatok eltudott fáradni erre a megbeszélésre. Lehet, hogy páran már hallottatok róla, de aki nem, annak most szeretném elmondani ittlétének okát. Én és még pár ember úgy döntöttünk, hogy kiterjesztenénk a céget, először is Debrecenbe, aztán Pécsett és így tovább. Természetesen ehhez a kiterjesztéshez emberek is kellenének, ezért Gergővel összeválogattuk azokat akiket mi alkalmasnak találnánk egy olyan irodába, ami nincs minden nap ellenőrzés alatt-Mutattam rájuk-Természetesen nem kötelező elvállalnia senkinek sem, nagy változás lenne ez mindenki életében. Nem várjuk el senkitől, hisz van köztetek olyan aki nem biztos, hogy eltudna menni. Elsősorban nem szeretném a családosokat megkérni, hogy költözzenek el és rángassák magukkal a családjukat, csak akkor, ha vágynak egy nyugodtabb környezetre. Senkinek sem kell most dönteni, de kérem holnapig e-mailben legyen szíves mindenki választ adni. Természetesen az áthelyezés fizetésemeléssel is jár, de ezt majd a későbbiekben megbeszéljük azokkal, akik elfogadják a lehetőséget. Köszönöm, hogy elfáradtatok ide-Daráltam le mondandómat, majd vártam az esetleges kérdéseket, de nem úgy látszott mintha bármelyikük is akart volna feltenni egyet is, így kifordultam a szobából -Én megyek!-Kiáltott utánam az egyik fiatal női alkalmazottam -Ez gyors volt. Köszönöm-Hálálkodtam neki, majd véglegesen az irodám felé vettem az irányt -Amíg edzésen vagyok próbáld rávenni őket minden áron. Nem érdekel, hogy hogyan, de győzd meg őket, hogy menjenek Debrecenbe-Tudattam tennivalóját, míg az edzőcuccomat kerestem -Mennyit adjunk nekik?-Vette kezébe a noteszét -Az első fél évben legyen fix 1 millió, plusz az esetleges juttatások. Ez talán odavezényli őket-Biccentettem, majd a nike táskámat a vállamra kapva indultam ki a szobából -Távozunk!-Szóltam az ajtóban várakozó Tamásnak, aki hangomra felkapva a fejét azonnal mögém csapódott -Teljesen biztos ebben?-Állított meg azért még Gergő az asztalánál kifelé menet -Kell Debrecen. Van elég költségvetésünk rá-Mondtam neki magabiztosan, majd a lift felé igyekeztünk -Hová szeretne menni?-Kérdezett Tamás -Elsősorban a mélygarázsba az autómért. Másodsorban pedig edzésre-Biccentettem egyet, míg tekintetemet felvezettem rá, ő csak azonban a mellettünk álló embereket kémlelte. Az alaksorba érve azonnal kiszúrtam a leparkolt fehér autómat. Bár Tamás ismételten megpróbálkozott a kéréssel, miszerint had vezessen ő, de újból én ültem a kormány mögé.
Nem volt nagy forgalom, mégis nehezen értünk el a fedett jégcsarnokhoz. Minden szabályt betartva -melyre Tamás néha elhúzta a száját- bő húsz perces út állt mögöttünk. Az autót letéve egy igazán előkelő helyre, melyet épphogy elcsíptem, besiettünk be az épületbe. Kívülről szürke falai ugyanolyan romos állapotban volt, mint ahogy gyerekkoromban megismertem. Beérve az aulába odasiettünk a morcos recepcióshoz, kinek kezében egy cigaretta rejtőzött. -Szép napot! Még mindig tilos idebent a dohányzás-Vicsorogtam rá, mire ő lejjebb húzta az orrán elterülő szemüvegét -Tanuld meg, kislány! Vannak ügyek amik soha nem lesznek törvény szerint elítélve-Oktatott ki, mire erre én csak megforgattam íriszeimet, de bár komolyan vettem volna szavait -Nekem van bérletem-Adtam oda a kis papírt, hogy lepecsételjen még egy alkalmat, majd visszavéve láttam, hogy már csak két karika maradt üresen-Az úrnak lesz egy kísérő jegy-Nyitottam ki a pénztárcámat, hogy kifizessem az árát -750 lesz-Adta ki a jegyet ráncos ujjai közt,minek a helyébe egy ezrest csúsztattam -Menjünk. Már így is késésben vagyok-Indultam meg a csarnok felé, ahonnan már az aulában is éreztem a kiáradó hideget -Nem kellett volna kifizetnie-Közölte semlegesen -Én rángatom magammal minden fizetős programra. Kötelességemnek érzem -Ez esetben köszönöm-Köszörülte kissé meg a torkát -Drágám!-Köszöntött Veronika amint észrevette, hogy beléptünk-Örülök, hogy jöttél. Tudom, hogy neked néha nehéz ideérkezni. Kezdjünk is neki. Elek!-Intette le a pályáról a férfit edzője -Debóra! Hód!-Ütött egyet finoman fa segédborjával András, aki a tartásunkért figyelt, azonban ezt Tamás nem tudta, így az idősebb férfit borjánál fogva rántotta magához -Hozzá ne merjen érni többet így vagy eltöröm a kezét!-Morgott halkan, míg a pulóvere nyakánál tartotta szorosan-És ha még egyszer így szólítja garantálom, hogy legközelebb a főnököm jön helyettem és abban nem lesz köszönet-Figyelmeztette jól artikulált szavakkal, majd elengedte szorítását és mögöttem termett. Az eset után én gyorsan elsiettem a padhoz, mely a nézők számára volt lehelyezve -Nem kellett volna ebből ilyen nagy ügyet csinálni-Ráztam a fejemet hitetlenségemben, majd nekiálltam felvenni a márkás korcsolyámat -Hogyha önnek bármi baja lesz engem lenyakaznak-Rántotta meg vállait -Nem nagy dolog. Belsős poén volt-Húztam meg erősen a fűzőket -Ne haragudjon. Csak a munkámat végeztem-Húzta el a száját, majd kinyújtotta érdes kezeit segítség képpen, melyeket én igénybe is vettem -A mai edzésen páros ugrásokat fogunk gyakorolni. Először összehangoljuk a talajon a sima axeleket, de nem hiszem hogy ezzel bármi probléma lenne. Aztán majd nézzük a többit, de először melegítsünk be-Intett be minket jobb kezével a pályára-Sima egyszerű fordulás gyakorlatokat akarok látni. Elek fogd meg Debóra csípőjét a bal kezeddel és állj mellé-Utasított, mire a mellettem álló férfi úgy tett, ahogy mondták, így jobb oldalamra állt és bal kezét átvezette csípőmön-Jó most vidd előre a jobb kezedet amit Debóra megfog az ő jobbjával, a bal kezét pedig csípőre teszi. Nagyszerű-Mondta mikor meglátta, hogy pontosan azt csináltuk amit kívánt-Kezdjük!-Csettintett, mire mi elindultunk. Elek tenyere a bemelegítés alatt is úgy izzadt, mintha forró vassal égették volna, bal keze pedig olyan szorosan fogta a csípőmet, hogy azt hiszem lilás folt fog maradni tenyere nyoma után. Veronika időnként tapsolt, de volt, mikor olyan szinten belemerült az Andrással való beszélgetésbe, hogy vagy 5 percig is mehettünk hátrafelé. A bemelegítés, bár időigényes volt, de a legkevésbé sem fárasztó. Azonban ezeket után következett a fekete leves. -Egy sima axel kell, semmi több. Hogyha azt össze tudjátok hangolni akkor sem a duplával, sem a triplával nem lesz nehéz dolgotok. Az a lényeg, hogy tudjatok egyszerre elindulni és tökéletes lesz. Ehhez egyikőtöknek sincs szüksége biztonsági kötélre, ugye?-Kérdezte orosz akcentusával, mire mindketten csak nemet intettünk a fejünkkel-Rendben, következőt fogjátok csinálni: Úgy ahogy eddig Debóra halad belül, Elek kívül. Semmi más dolgotok nincs csak figyelni a tapsra. Fogok egyet tapsolni, hogy készüljetek rá, ne érjen semmi váratlanul, majd fogok még egyet és akkor fogtok elrugaszkodni. Világos?-Ismertette velünk a helyzetet -Igen-Hangzott mindkettőnktől a válasz és felálltunk a kezdőpozícióba. Az első ugrásokat egyszer én, egyszer pedig a társam hibázta el vagy rosszabb esetben egyszerre vétettünk, de idővel összeállt a dolog. Kissé módosítottunk a mozdulatainkon Vera javaslatára, hogy jobban tudjunk alkalmazkodni a másikhoz. És láss csodát Veronika módszere ismét bevált. A változtatás után én is és Elek is egyszerre tettük le a lábunkat a talajra. A két edző szerint alig pár másodperc eltérés lehetett a kettő közt, de szinte észrevehetetlen volt. -Ihatunk egyet?-Kérdeztem meg, mikor éreztem, hogy kaparni kezd a torkom -Persze-Intett el Vera, mire én védőimet feltettem korcsolyám élére és a padok felé indultam -Bámulatosan csinálja-Biccentett elismerően Tamás, mikor lehuppant mellém -Köszönöm. Nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik-Mosolyogtam rá -Én még ráállni sem merek. Nekem ez hatalmas dolog, maga még ott ugra-bugrál rajta-Hitetlenkedett -Nem mer korcsolyázni?-Kérdeztem vissza tágra nyílt szürke szemeimmel -De nem ám. Egyszer kiskoromban nagyon elestem és azóta inkább kerülöm ezt a fajta testmozgást-Villantott irányomban egy apró, de kedves mosolyt, azonban nekem vissza kellett indulnom a jégre -Tamás!-Fordultam vissza hozzá-Nem szabad, hogy egy apró esés kedvét szegje. A profik is esnek-Szembesítettem az igazsággal és visszasiettem a többiekhez. -Nos most, hogy ez megvan haladhatunk tovább. Már nincs sok időnk, alig 40 percünk, így a következőt fogjátok csinálni: Elek szembefordulsz Debórával, így-Mutatta meg elképzelését-Megfogod a bal kezét és a derekát. Debóra te bele teszed a kezet az ő jobbjába és nagyon erősen kapaszkodsz a nyakába a másik kezeddel-Tette össze kezeinket, majd ujjaimat erősen a férfi nyakába mélyesztette-Egymás mellett fogtok menni, majd amikor tapsolok felveszitek ezt a pozíciót. Elek, te felemeled Debórát a földtől, majd ahogy haladtok úgy egy kissé lejjebb engeded. Debóra figyelj arra, hogy a lábaidat erősen tartsd keresztbe, ha kicsúszik vagy úgy ér a földre bármi miatt is, hogy a korcsolyád eleje megakad akkor eltörik a lábad. Világos amit akarok?-Mondta szóról szóra tennivalóinkat, de közben be is mutatta azokat, hisz képzelőerőnkre nem hagyatkozhattunk ilyen esetekben-Debóra! Kérsz hevedert?-Mutatott az András kezében lévő biztosítékra, azonban én csak nemet intettem a fejemmel. Tudtam, hogy az csak a lendülettől védene meg a becsapódáskor, azonban itt nem ez volt a helyzet. Itt én hibázhattam a legjobban és attól a heveder nem tud megvédeni. -Ez esetben kezdjünk neki!-Utasított minket, mire Elekkel beálltunk a kezdéshez. Számolásra szépen elindultunk egymás mellett, én belül, ő kívül a pályának. A jég perzselődött alattunk, korcsolyáink hangja összehangoltan karcolta a hideg felületet. A lélegzetünket is hallottuk, hisz mindenki várta a gyakorlat ütős részét. Fél szemmel a társamra pillantottam kinek szőke haja lobogott az általunk generált huzat miatt és láttam rajta, hogy pont úgy izgult, mint én vagy még jobban. Mindkettőnkön nagy volt a felelősség, így tekintetemet előre vezettem, majd a fagyos levegőbe egy éles hang hasított. Veronika tapsolt. Összpontosítani próbáltam mindazok ellenére, hogy rettenetesen féltem. Élesen beszívtam egy adagnyi levegőt, de kifújni azt már nem volt időm. Elek jobban fókuszált a feladatra. Finoman elém vágott és ott fogott meg ahol kellett, azonban én a teljes sokk hatása alá kerülve rosszul tartottam a lábaimat, így mikor a férfi engedni kezdett az történt amire Vera figyelmeztetett. A lábaimat szabadon hagytam, összekulcsolatlanul, tehát mikor Elek erősen, a kezemnél fogva lassan ereszteni kezdett beakadt a korcsolyám recés orra a jégbe, így én ott ragadtam, de a társam ezt nem vettem észre, így haladt tovább a koreográfiával, ezzel rántva egyet a bokámon. Kihúzva magam a szorításából terültem el a jégen, mely feloldódott alattam ekképpen bevizezve hátam egészét. Bokám rendellenes módon feküdt a fagyos felületen, amíg éreztem,a hogy könnyeim a fájdalomtól eláztatják orcámat. Amint elfordítottam a fejemet láttam a három ember elborzadt tekintetét a korlát mögül, akikből legelőször András kapcsolt és sietett be hozzám a jégre. -Figyelj rám! Hallasz!-Fogta meg fejemet mikor odaért mellém, de valószínűleg a történtek miatt az agyam szerint nem volt kedvemre a beszéd, így csak bólintottam egyet-Nem lesz semmi baj, jó?-Nézett mélyen a szemeimbe, majd segítségért kiáltott
