A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Ürítsd ki velük a raktárakat, ha ez kész van küld őket a mellékraktárba és fújj le mindent, ami ezen a héten lett volna itt. Az átadásokat, tárgyalásokat tedd jövő hétre. Ha mindez rendben van jelentést kérek-Állt fel az asztaltól Kornél, miután kiadta Krisztián feladatait -Igenis!-Bólintott, majd kezet fogott a főnökével-Hálás vagyok, hogy megismerhettem önt és nagyszerű hivatását-Fordult felém. Bár a beszélgetés -mely kettőjük közt zajlott- során nem nagyon szólaltam meg, azért a jogi dolgokba bele-bele javítottam, ezzel egy kis bizalmat nyerve Krissztől is -Szint úgy-Biccentettem, majd egy köszönés keretében kiléptünk Kornéllal az épületből. A matt fekete Teslához sétálva a lábam egyre inkább kezdte jelét adni annak, hogy messze nincs minden rendben vele, így lassítva igyekeztem beérni a férfit -Doki?-Kérdezett rá ismét, mikor beszálltam a járműbe -Felejtős-Horkantottam fel kissé és becsatoltam az övemet -Akkor a lakásodra? -Pontosan-Mondtam, mire beindította az autóját és útnak indult. Immáron, tekintve, hogy nem siettünk sehova sem, rendes tempóban haladtunk otthonom felé. Az út alatt semleges témák merültek fel, de végre egy pillanatig sem volt csend. Az utcák már sötétbe burkolóztak, de az emberek ugyan olyan élénken mászkáltak a hidegben, mint nappal. A fák kopársága és a fagyott út is utalt a télre, de messze nem annyira mint a még fent lévő karácsonyi világítás.
-Feljössz?-Biccentettem oldalra a fejemet, míg sötétben csillogó íriszeimet rá vezettem. Kornél a háztömb előtti parkolóban állt meg, de a motort nem kapcsolta le, így az halkan adott háttérzajt beszélgetésünknek. -Nem szeretnék zavarni-Húzta el száját egy pillanatra, bár a motort leállította, így valószínűleg számított még egy kérdésre -Fent van Mel és Tamás is. Egyhamar nem nyomják el magukat-Mosolyogtam rá kedvesen, mire beadta a derekát és úgy döntött felugrik egy kis időre -Segítsek?-Kérdezett rá, mikor látta, hogy szenvedek a kiszállással -Nem szükséges, de köszönöm-Közöltem, majd nagy nehezen kikászálódtam magam az elegáns autó első üléséről. Szerencsémre a háztömbben lift vitt fel az emeletekre, így nem kellett megerőltetnem magam a lépcső használatával -Remélem Menodóra és Tamás nem nyalják-falják egymást odabent, a minap elég nagy volt köztük a vibrálás-Húztam el a számat egy pillanatra, mikor kiszálltunk a liftből. Bejárati ajtómhoz sétáltunk és kinyitva azt invitáltam be Kornélt a lakásomba. Cipőnket és kabátunkat levettük az előszobában, majd adtam Kornélnak egy vendégeknek szánt papucsot, én pedig belebújtam a saját nyuszis darabomba, noha ez kis fájdalommal is járt. Beljebb lesve a nappaliban láttam, hogy a két fiatal a dohányzó asztal két végén, a földön ülve csöndesen beszélget. A tévé halkan, háttérzajként üzemelt, de néha-néha azonban odapillantottak rá. Valószínűleg észre sem vették érkezésünket, hisz figyelmet nem fordítottak ránk egy percig sem. -Milyen testőr az ilyen? Meg sem hallja, ha valaki bejön?-Kérdezte semlegesen Kornél mögöttem állva. Mély, érdes hangja búgva jutott el hallójáratomig, melytől az apróbb pihék a vállamon vigyázzba vágták magukat -Mi csak nagyon belemerültünk a beszélgetésbe-Makogott Mel, miután feltápászkodott a szőnyegről és felénk fordult -Menodóra bemutatom neked Kornél, az ügyfelemet. Kornél, ő itt a húgom Menodóra-Mutattam be egymásnak őket kedvesen-Meginvitáltam egy kis kellemes időtöltésre köreinkbe-Magyaráztam a férfi ittlétének okát, mire Mel egy kissé furcsán tekintett vissza rám, de nem szólalt meg az ügy kapcsán-Mit szólnátok egy társashoz?-Kérdeztem, miközben a táskámat leszórtam az étkezőasztalra. -Igazából már kikészítettem-Vigyorgott Mel, majd maga elé mutatott -Menj csak beljebb, foglalj helyet. Viszek narancslét és süteményt-Irányítottam a nappaliba, mire ő kissé feszülten sietett befelé-És mit játszunk?-Fogtam négy poharat a kezembe egy doboz innivaló keretében, illetve egy fémdobozt, melyben télnek megfelelően mézeskalácsok rejtőztek és megindultam a kisebb csapathoz -Sheriff of Nottingham -Mindig ezzel játszunk. Nem unod?-Pakoltam le a fa asztalra a dolgokat, majd mindenkinek öntöttem innivalót -Ez a kedvencem-Vigyorgott majd elkezdte kiosztani a lapokat-Kornél, te tudod hogyan kell játszani? Tominak már elmagyaráztam-Kérdezte a férfit, de aztán keze hamar a levegőben maradt-Ugye nem probléma, ha tegeződünk?-Húzta el kissé a száját illetlenségében, de hamar kiengedte a gőzt, mikor a férfi egy kedves mosoly keretében nemet intett a fejével -A játék nem bonyolult. Minden körben van egy seriff aki a várost védi. Neki kell a maradék játékosnak leadnia az árút melyet be akar csempészni a városba. Ezek az áruk vannak a kártyákon. A zöld a legális, a piros az illegális árú. A seriff eldönti kinek hisz és kinek nem. Akinek nem hisz annak a zsákját kinyitja, majd ha volt benne illegális árú akkor a csempész fizet, de ha nem akkor a seriff. A lapokat minden kör elején lehet cserélni a ledobott kártyák közül vagy újat húzni a pakliból. Az nyer akinek a legtöbb pontja lesz a végén a becsempészett árúból. Érthető volt?-Magyaráztam el neki lassan, míg Mel mindent elkészített a játékhoz. Kornél magabiztosan bólintott egyet és megnézte lapjait -Debi leszel te a seriff elsőnek?-Kérdezett rá Mel mire Kornél mellettem érdeklődve rám kapta éjfekete szemeit, gondolom azért mert még nem hallotta ezen becézést -Virítsátok amitek van-Intettem, játszva a nagy bendős karakter szerepét. Elsőnek Tamás adta át a kis vászon tatyót -Két kenyér-Közölte semlegesen. Ez még viszonylag hihető is volt, aztán következett a mellette ülő húgom -Tudja, kedves seriff azok az emberek nagyon várják már azt a három almát, ami ebben a zsákban van, de azért -csak hogy mindez előbb a városiak kezébe jusson- adok még egy kis borravalót is-Tett rá a kis táskájára két játékbeli aranyat, miszerint ő igazolja, hogy illegális árú van nála, de többet ér, ha átengedem számára, mint az a két arany. Finoman szólva is lefizetett :) -Négy sajt-Adta át Kornél is, kissé végigsimítva kezemen, észrevétlenül a többiek számára -Négy? Hát rendben. Mel te viheted, a két aranyt köszönöm-Adtam neki vissza piros táskáját-Tomi, a tiedét is elhiszem. Kornél, hát, nem is tudom. Biztos vagy te ebben?-Lóbáltam köztünk a beburkolózott kártyákat -Mondtam már, hogy ma is szemet gyönyörködtető a szépsége, seriff asszony?-Kezdett el bókolni, mélyen szemeimbe nézve, mire lefagytam egy pillanatra, de hamar észbe kaptam és konkrétan neki dobtam a paklit -De csak, mert ez életed első köre!-Közöltem vele kimérten, majd a mellettem ülő Tamásnak adtam a seriffi szerepet. A kör szépen haladt, vele együtt pedig a rászánt idő is. A harmadik kör után már úgy döntöttünk elég volt a hazugságok tömkelegéből, így összeszámoltuk a beszerzett áruk pontjait és összehasonlítottuk őket. -Azért ez a kedvenced mind közül, mert mindig mindenkit lefizetsz és megnyered az összes ember bizalmát-Dacoltam kedves húgommal, aki dicsőséges győzelmet aratott az illegális kártyák számával, de ő csak kinyújtotta a nyelvét és Tomival együtt a konyhába sietett étel után kutatni -Ez igazán szórakoztató volt. Tarthatnánk ilyet máskor is-Szólalt meg hirtelenjében Kornél -Örülök, hogy jól érezted magad-Mosolyogtam rá kedvesen, majd pakolni kezdtem a kártyákat -Menodóra felettébb jó társaságnak bizonyult, örülök, hogy megismerhettem-Gondolkozott el hangosan, miközben besegített nekem a játék összeszedésével -Van még itthon egy csomó társas, az évek alatt felhalmoztunk jó párat Mellel. Ott megnézheted őket, kiválaszthatod, hogy melyikkel játszunk legközelebb-Mutattam a tévé mellett álló magas üvegkabinra, amelyhez a férfi sebesen odasétált. Lassacskán rátettem a tetőt a Seriff of Nottingham dobozára és felállva a dohányzóasztaltól a férfi mellé botorkáltam. Szabad kezemmel kinyitottam a szekrényt, másikkal pedig visszatettem a társast a helyére -Ez érdekesnek tűnik-Suttogta hirtelen a fülembe Kornél, míg mögöttem állt, majd jobb, tetovált kezével elnyúlt mellettem egy zombis játékért -Az igazán egyszerű játék-Fordítottam a fejemet kissé felé, hogy tekintetünk találkozzon. Illata bódítóan hatott rám, még jobban érezhető volt, mint az autóban. A férfi közelsége révén bár hangom megremegett, de testem nem mozdult -Tényleg?-Pillantott rá a kezében lévő henger alakú tartóra, de sötét íriszeit hamar visszavezette az enyémbe-Akkor ez nem nekem való-Rakta vissza a szekrénybe a társast, majd fejét a vállamra helyezve nézelődött egy másik után. Mély levegőt vettem tettére, majd kissé remegve fújtam ki azt-Neked melyik a kedvenced?-Dörmögte halkan -Öhm, ez-Mutattam egy hatalmas dobozra a felső polcon, melyet a Pablo Escobaros sorozat ihletet -Valóban?-Nevetett fel halkan-Látja kedves ügyvédnő, mielőtt megismert volna is vonzódott a drogdíleres dolgokhoz. Most pedig itt vagyok én, aki személyesen bevezetheti ebbe-Hívta fel magára a figyelmet, majd lekapta a dobozt és egy lépést hátrált. Cselekedetének okát pillanatokon belül megértettem, hisz Mel és Tamás lépett be a nappaliba -Oh, az Debi kedvence. Munkájához illően biztos magának is tetszene-Közölte húgom kedvesen mikor meglátta a Kornél kezében tartott dobozt -Azt hiszem ideje mennem-Visszahelyezte a játékot a szekrénybe, majd becsukta azt-Köszönöm a vendéglátást!-Hálálkodott szelíden, majd elköszönt a többiektől és kifelé indult -Kikísérlek!-Sietettem a férfi után ki kis vigyort ejtve várt be a szoba ajtajában -Reméltem, hogy ezt mondod-Fordult felém, majd immáron ketten indultunk az előszobának-Ha gondolod szívesen hazaviszem Melt-Biccentett a lány felé akinek csak a nevetését hallottuk ki a nappaliból -Szerintem ma itt alszik, de azért köszi-Mosolyogtam rá, majd miután felvette bakancsát ismét felém fordult -Szeretnélek elhívni egy randira-Közölte lazán, míg a falnak támaszkodott -Nem lehet-Intettem nemlegesen a fejemmel megilletődötten -Bármit lehet Debóra, ne korlátozd be magad ennyire. Később visszatérünk rá, ne hidd, hogy feladom-Kacsintott rám, majd kilépett a bejárati ajtón, ezzel magamra hagyva engem a gondolataimmal
