A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kifelé menet természetesen becsatlakozott mellém Gergő és Tomi is, így immáron hárman haladtunk a kijárat felé. A két férfi kellemesen elbeszélgetett semleges témákról, melyeket én élvezettel hallgattam. Valójában sokallta kevésbé stresszeltem most, mint az ezelőtti, teljesen balul elsült tárgyalás előtt. Vagy azért mert ezen nem vettem részt, mint szereplő vagy azért mert ezúttal túl sokszor átvehettük ezt az ügyet mindenkivel, aki csak érthetett hozzá. A fekete, munkában használatos autóval érkeztünk a fehér téglából felépített létesítmény elé. A kocsiban halkan szólt a klasszikus zene, melyet felszínesen hallgattam, azonban imádatom ellenére azon minutumban szórakoztatóbbnak találtam a férfiak poénkodását az első ülésekben. Gergő vezetett, így Tamás és én kipattantunk a járműből az épület előtt, míg titkárom elvitte az autót egy parkolóba. Az túlságosan ismerős épületbe beljebb haladva néztünk mindketten Kornél vagy épp Katerina irányába, de a vádlottat előbb találtuk meg. -Szia-Szólítottam meg Kornélt, aki a órája tanulmányozásából felém kapta éjfekete íriszeit -Sziasztok! Nem gondoltam volna hogy eljössz-Mondta őszintén, míg végigvezettem rajta a tekintetem. Egy egyszerű fekete inget viselt, melyet könyökéig feltűrt, élére vasalt fekete nadrággal. Lábait egy elegáns cipő fedte, míg bal karján egy igazán ízléses fém óra helyezkedett el, jobb keze két ujját pedig gyűrűk fogták közre. Haja, mint mindig most is tökéletesre volt állítva, míg arcát apró borosta fedte. Hogy ne legyen túlságosan rámenő a méregetésem inkább Katerinát kerestem szemeimmel -Gombold be az inged, bíróságon vagy-Mutattam a két felső gomb irányába, melyeket kérésemre bebujtatott a helyükre-Nem láttad az ügyvédnőt? Már itt kéne lennie-Kérdeztem rá, hátha ő többet tud mint én -A szőke topmodell cicababa, enyhén orosz akcentussal, de tökéletes lábakkal?-Adott róla személyleírást, mire visszanézve rá fagyott az arcomra a mosoly. Tehát orosz topmodell cicababa...ha így állunk -Igen. Szóval, merre van?-Fontam keresztebe karjaimat, míg érdeklődtem a velem szemben állótól -Épp a mosdóban hányik-Mutatott maga mögé, a női mosdó irányába -Hányik?-Kérdeztem vissza még mindig arcomra fagyott mosollyal, mire ő csak bólintott egyet. Tehetetlenségemben csak megnyaltam ajkaimat, majd egy szelíd mosollyal megvártam míg végre Gergő is csatlakozik hozzánk -Sziasztok!-Köszöntött ő is minket -Katerina éppen okád a WC-ben-Fordultam oda hozzá szerintem már őrült vigyorral rá nézve -Ez egy öhm, kellemetlen szituáció. Nem akar ránézni?-Pislogott rám -Hogyha én oda most bemegyek, akkor egy szál haja nem lesz mire kijön-Köhintettem egy aprót, de Kornél hangos röhögése felhasította az apró folyosót -Ne nevess már, idegesnek kéne lenned-Csaptam rá a mellkasára egy aprót, de ő továbbra is visszafojtott nevetéssel próbálta normalizálni magát -Szép napot!-Hallottam egy hangot magam mögül, majd az ember akihez tartozott végül besétált a négyesünk által alkotott kis körbe -Már csak ő hiányzott-Forgatta meg szemeit Kornél -Hát te?-Kérdeztem rá ittlétének okára, mire Norbi csak megrántva vállait felelt -Kíváncsi voltam -Ha lenyugodtál bemehetnél érte, hátha kihányta már magát-Jelzett finoman Tamás aki eddig meg sem szólalt -Mennyi időnk van még?-Kérdeztem rá, mire Kornél megnézve az óráját válaszolt: -11 perc -Norbi foglalj nekem helyet az első sorban, légy oly szíves-Kértem meg rá, majd elmentem a női illemhelyiség ajtajáig. Mély levegőt vettem, hogy normálisan és nyugodtan tudjam kezelni a helyzetet, majd benyitottam az ajtón. Szemeimet végigvezettem a csapokon és szerencsémre ott is találtam a keresett személyt, aki éppen a sminkjét próbálta rendbe hozni -Mit csinálsz itt?-Kérdeztem tőle hidegen, mire a nő kiejtve kezéből a rúzst kapta felém a tekintetét -Főnök!-Vihogott egy aprót zavarában-Én csak elugrottam megigazítani a rúzsom-Próbálta kimagyarázni magát a helyzetbél. Én csak csendben odaléptem a kezéből kiesett rúzshoz és a kukába hajítottam azt és kiegyenesedve végignéztem rajta. Öltözéke tökéletes volt. Nadrágkosztüm egy púderrózsaszín inggel. Nagyszerű választás egy ilyen tárgyaláshoz. -Nem akarom meghallani még egyszer, hogy magára hagyod az ügyfelet, mert izgulsz vagy stresszelsz. Beveszel rá valamit vagy elmész egy pszichológushoz, nem érdekel! De az én kezeim alatt nem csinálod ezt, világos?-Oktattam ki mérgesen, mire ő nagyot nyelt, majd félve biccentett-Jó, akkor most gyerünk kifelé, mert már megnyitották a termet és ott kéne lenned a védenccel, hogy átbeszéljétek az utolsó simításokat!-Mutattam az ajtó felé. Katerina hamar kapcsolt és magassarkúja ellenére futva indult meg a tárgyalóteremhez vezető útnak. Én azonban nem siettem. Finoman megdörzsöltem orrnyergemet, majd a mosdókagylónak támaszkodva próbáltam figyelni arra, amire igazán kellett. Elmondhatatlanul féltem legbelül attól, hogy Katerina elszúr valamit és Kornél rács mögé kerül. Valójában...nem bírtam volna ki épp ésszel, hisz annyira hozzám nőtt ez idő alatt. A gondolatokat kirázva a fejemből indultam vissza én is, azonban a kis csapat még mindig az ajtó előtt várakozott. -Mi történik?-Kérdeztem rá, mikor hallótávolságon belülre értem -Egy sorozatgyilkos van bent előttünk. Kicsit megcsúsztak a nevek felsorolásával-Mesélte Norbi, mire nekem felcsillantak a szemeim -Egy sorozatgyilkos? -Nem-Ellenzett azonnal, hisz már milliószor meséltem neki, hogy mekkora álmom is egy ilyen ember büntetését feljebb és feljebb húzni -Már úgyis mindegy-Válaszoltam kissé csalódottan. Gergő és Tamás ismét halk beszélgetésbe folyt, melyet látszólag megosztani velünk nem kívántak. Kornél gyilkos tekintettel nézett Norbira, míg Katerina mellette toporzékolt. A négyesünk körébe kínos csend állt be, míg észre nem vett engem a képviselő jogász -Azt hittem erre már el sem fárad-Közölte szarkasztikusan -Azt hittem végre feladja ezt. Vesztésre áll-Fordultam vele szembe teljesen, mire Kornél is közvetlen mögöttem termett, mintha ezzel bármennyire és védeni tudna -Nekem ez az ezelőtti tárgyalás után nem így tűnt-Vigyorodott el nagyképűen -Nekem úgy tűnt, hogy az a tárgyalás jogtalan és illegális volt-Érveltem azonnal ellene, de láthatóan ez nem hatotta meg -Minden esetre érdekes, hogy pont egy ilyen csúnya csúnya veszteség után vonul vissza -Ennek semmi köze ehhez -Bárcsak el tudnám hinni -Jobban tenné ha elhinné-Figyelmeztettem komoran. A férfi érdektelen tekintettel nézett vissza rám, mintha arra is értékes lenne az ideje, hogy velem beszélgessem -Azért ezt még befejezhette volna. Jó volt önnel versenyezni, látszott hogy mennyire meg van rémülve. Pedig azt mondták, hogy ön a legjobb a városban-Villantott egy kárörvendő mosolyt. Fogai a pénzéhez képest igazán gyatrák voltak, így hamar elkaptam róla a szemeimet -Nem jogköröm a taplókkal szemben való bármilyen vita. Jobban kedvelem az igazságos és értelmes játszmákat -Vagy csak még mindig fél -Nincs mitől félnem többé -Akkor miért nem ön a védőügyvéd?-Húzta fel kihívóan az egyik dús szemöldökét remélve, hogy ezzel hergelni tud -Csak ki akar provokálni-Búgta a fülembe halkan a mögöttem álló Kornél. Tudtam, hogy igaza volt, de amint megéreztem leheletét a nyakamban elvesztettem a figyelmemet -Mert most épp nincs hozzá hangulatom. Tudja vannak napok, amikor az embernek még kevesebb türelme van a magafajtákhoz. Na, ez is egy ilyen nap-Fordultam el tőle, majd kikerülve Kornél mellkasát visszatértem a kis közösséghez -Hülye kis törpe-Mérgelődtem az orrom alatt, mire a mögöttem haladó halkan felnevetett -Szeretem ahogy úgy küldesz el az anyukba embereket hogy azok észre sem veszik. Szexis-Kacsintott rám Kornél, majd a kapunyitásig több szót nem intézett hozzám.
Végül hat percnyi késéssel sikeresen kifáradt a teremből mindenki az előző tárgyalásról, majd mi is elfoglalhattuk a helyünket. Mi, Norbival az első sorba huppantunk be, arra a székre mely a legközelebb esik Katerinához és Kornélhoz. Tamás és Gergő jóval hátrébb kerestek maguknak helyet. Valójában hiányoltam Lítiát, hogy testével és kígyó szavaival védje Kornélt, azonban úgy látszott, hogy ezen a tárgyaláson nem kívánt részt venni. -Dr. Kaszkavitch Miklós bíró úr!-Jelentették be a jól ismert nevet, mire mindenki felállt a székéből, de gyorsan vissza is helyezkedett. Kornél nyugodtan dőlt hátra a helyén, azonban mellette Katerina idegesen rendezgette a a papírjait. -A 219-es ügy újratárgyalását megnyitom. A vádemelő Sipos Bertalan jogász úr. A vádlott Ringhoffer Kornél, védőügyvédje Dorner Debóra!-Kezdett neki az adatok ismertetésének hibásak. Basszus!
