A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A bosszú kegyetlen és rettenetes érzés, mégis mindenki átéli. A gyógyászatban úgy vélik tán egy kárpótlás az ember irányába, melyet úgy gondol, hogy kiérdemel. A bosszút átélni néha fájdalmas, hisz oly érzelmeket válthat ki az emberekből, melyeket eddig ők még nem fedezhettek fel. Álmomban láttam Lítiát meghalni. Meghalni az én kezeim által és noha tudtam, hogy ez nem fog megtörténni, mégis dermesztő volt a tudat, hogy az elmém szerint képes lennék rá. És hogy ettől mi tartott vissza? Magam sem tudom még.
Hajnalban a kanapén keltem a fénylő napsütésre, mely bevilágította a szobát. Komótosan sétáltam el a szobámig, melyben immáron teljes rend uralkodott. Nem voltak benne papír zsebkendő halmok vagy ruhák, melyek mintha részegen fetrengtek volna. Nehéz volt ez a pár nap, gyász ruhát is csak egy hétig illendő hordani és bár szívem a fekete szín felé húzott, mégis immáron valami más felé nyúltam. Egy mély bordó árnyalatú inget vettem le a fogasról, melyet betűrtem egy hófehér ceruzaszoknyába. Lábaimra egy, a megszokottnál jóval eltérőbb fekete, duci sarkú bokacsizma került. Hajamat a megszokott kontyba kötöttem, arcomra pedig a mindennap hordott smink került, melynek kiegészítésül az inghez színben passzoló rúzst kentem fel. Kritikus szemmel vizsgáltam magam a szobában elterülő tükör képében, majd miután mindent rendben találtam felkaptam a már összepakolt kézitáskámat és kiindultam a konyhába. Ott viszont- szobámmal ellentétben- a tegnapi után iszonyat kupi uralkodott. Gyorsan elmosogattam a koszos edényeket és csomagoltam Tominak két nagyobb, termetesebb szendvicset, hogy szegényke ne éhezzen mellettem. Próbáltam gyorsan szedni a lábaimat, hisz az idő már így is a nyomomban loholt. Tamás is csatlakozott hozzám időközben. Kinézete elegáns volt, izmos testét egy egyszerű öltönybe bújtatta, lábaira lakkcipő feszült. Haját ízlésesen állította be, ezzel tökéletesen kiemelve arcának éles vonalat. Lifttel igyekeztünk a már visszakapott autómhoz, mellyel Tomi jött haza tegnap. Valójában a kisebb kifakadásom után az este további részében nem szóltunk egymáshoz, főleg miattam, aki egy üveg borral karöltve kifeküdt a krém kanapén. A volán mögött szokásosan én ültem, azonban most betartottam minden közúti szabályt, hisz nem hiányzott pár botrány a nyakamba. Lassan, a korlátokat betartva értünk el az irodáig. Tamás nem szólt hozzám, mi mélységesen bántott engem, mivel reménykedtem benne korábban, hogy a feszült munkai viszony végre megtérhet közöttünk. Mindennek a tudatában parkoltam le a kocsit az irodaház alatt és fordulta a férfi felé. -Nem szeretném, hogy a köztünk lévő kezdetleges baráti viszony elvesszen. Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi kifakadásomért, nem volt teljesen jogos, hogy rád morrantam. Főleg nem azok után amit csináltam-Húztam el a számat, mire ő csak mosolyogva bólintott -Bocsánat kérés elfogadva-Közölte, majd nyúlt volna a kilincsért, azonban én lezárva az autót nem engedtem neki egérutat. A lezáródás kis hanghatással járt, így féloldalról nézhettem ahogy a kattanásra Tomi zavarodottan néz vissza rám -Valamiről még beszélnünk kell. Szeretném, ha eldöntenéd mit és kit akarsz. Ideje oldalt választanod. Nem azt kérem, hogy nekem dolgozz. Azt kérem, hogy add nekem a bizalmadat és állj mellettem. Nem kell most választ adnod, de bármit is választasz nekem rendben van. Azt válaszd ami szerinted a leghelyesebb-Tudattam vele kívánságomat, majd feloldva a zárat szálltam ki az autóból. Tomi halkan lépkedve társult mellém, majd együtt lifteztünk fel az emeletre. Láthatóan elgondolkodtathattam a kérésemmel, hisz azóta meg sem szólalt és minden reményemet abba fektettem, hogy az én pártomat fogja. Jól tudtam, hogy nem könnyű a döntése, hisz egy olyan ember mellől kellene elállni aki munkát és pénzt ad neki, de tudtam azt is, hogy túl jószívű az ilyesfajta igazságtalansághoz. Gergő kedvesen, egy kávéval a kezében köszöntött az emeleten -Mai teendők?-Könyököltem a pultjára, mely mögött hevesen gépelve fejből válaszolt -Kapott egy levelet, a fővárosi törvényszéktől jött. Ringhoffer név van ráírva. Továbbítsam Katerinának?-Vette kezébe a levelet, hogy felém mutassa azt -Nem, azt a levelet én vártam. Kérem szépen!-Kértem el tőle kinyújtott tenyérrel felé, melybe finom bele is fektette a levelet. Gyorsan felbontottam azt a levelet, mely szerint péntek kora délutánra esett a tárgyalás időpontja tökéletes -Mindemellett Ringhoffer Kornél tárgyalásai délután kettőkor lesz esedékes. Kíván rajta részt venni?-Nézett fel rám érdeklődően -Természetesen. Üzenem Katerinának, hogy kellően készüljön fel. Minden adott, hogy az ügyet megnyerje-Biccentettem -Átadom neki mindenképpen. Más valamit?-Gépelt hevesen -Szeretném elkezdeni az alapítvány papírmunkáját, hogy elteljen a délelőtt-Gondoltam végig teendőimet -Sikerült kiválasztani, hogy milyen alapítvány legyen?-Mosolyodott el -Igen. Szeretnék adósságban elúszott gyermekes családokat megsegíteni-Mondtam ki konkrétan, míg visszaemlékeztem Danira. A kisfiú helyzete alapján jött a tökéletes ihlet -Ez egy nagyszerű gondolat. Letöltöm a hozzá szükséges papírokat és átküldöm e-mailben-Biccentett egy aprót, majd hagytam hogy nyugodtan tudjon dolgozni
