Ｊéｇ ｔöｌｔéｎｙ

𝒞𝒽𝒶𝓅𝓉𝑒𝓇 38

𝖩𝖾́𝗀 𝗍ö𝗅𝗍𝖾́𝗇𝗒
2019. Január 23.

A vasárnapi katasztrófába fulladt utazás után aligha lett egy nyugodt percem. Az agyam a szemeimmel egyetemben csak

-Jó reggelt főnök! Hogy érzi magát?-Kérdezte Gergő, mikor az emeletre léptem. Körömcipőm csak úgy koppant a hideg márvány felületén, mely különösen hangosnak hatott a korai órákban. A titkárom mellém lépett, majd együtt haladtunk irodám irányába
-Kifejezetten fáradtan. Mai terveink?
-Semmi különleges, megbeszélések tömkelegei. Merre van Tamás?-Nézett bele kopott határidőnaplójába, hogy tisztázza a dolgokat
-Egy nagyon fontos ügyet intéz nekem. Be tudnád hívni Norbertet? Beszédem van vele, sürgős!-Sietettem a férfit, ki bólintott, de arca értetlenségben húzódott össze
-Hogyne. Még mára vagy ezt a napot már ne zsúfoljuk össze?
-Még mára. Hogy állnak az alapítványos papírok jóváhagyásai?-Huppantam le a székembe, majd onnan néztem fel az asztal előtt álló Gergőre. Ruhája lezser volt, de munkájához épp elegendően elegáns
-Egyenlőre kettőt engedélyeztek belőle, még egyre várunk. Szeretné azokat átnézni?
-Igen, hozza be azokat is, kérem!-Intettem el, míg belenéztem azokba az aktákba melyek az én jóváhagyásomra vártak. Míg asszisztensem visszatért megnyitottam az emailt is, mely a napi időbeosztásomat tartalmazta
-Itt vannak. Nekem nem tűnt fel rajta változtatás-Adta kezembe az összetűzött aktákat és egy kedves mosoly keretében odébb állt.
A délelőttöm sem telt másképp csak a várakozással és a fehér lapok nézegetésével. Várakozással afelől, hogy Tamás mennyire jár sikerrel, melyet nagyjából 14 óra tájt meg is tudhattam, mikor is a férfi kissé csapzottan, de vigyorogva lépett ki a liftből. És már akkor tudtam: nyert ügyünk van
-Szia!-Köszöntöttem, míg helyet foglalt az előttem lévő fotelek egyikébe és lecsapott pár mappát az asztalomra, a többi felé. Most komolyan ez az ügyvédek sorsa?
-Minden lehetséges embert megkérdeztem, akit csak lehetett. A nagy részük benne volt, de semmire sem bólintottam rá, míg te meg nem nézted. Mindenki nevét, családi hátterét, az összes priuszát, ismerősét és készségét összeírtam. Neked csak ki kell választani azokat akik szimpatikusak
-Azért biztos neked is van véleményed!-Toltam felé az iratokat. Tamás elvigyorodva kapott értük és belenézve kiválasztott párat és egyenként megmutatta nekem
-Ő itt Török Milán. Lehetne a csapat esze, természetesen csak utánad. Törékeny és fiatal, alig 23, de nagyszerű az informatikában. Bármit ki tud deríteni, bármit el tud lopni amihez számítógép kell. Szerintem kiváló alaptag és még soha nem volt senkinél. 6 éve csukták le, de azt mondják, hogy azóta csak fejlődött. Szeret egyedül dolgozni, de megpuhítható.
-Érdekesnek hangzik, átgondolandó. Következő
-Árvai Márk, a fekete piacon csak úgy hívják, hogy az éjszaka gyermeke.
-Miért?
-Nagyszerű rejtőzködő, lesből támad. Szeret olyan eszközökkel ölni, melyet lehetetlen rábizonyítani. Méreg. 32 éves, nincs családja, barátai, senkije szinte, de ez lehet egy hátrány is. Nem kötődik senkihez. Régen egy banda tagja volt, de az feloszlott azóta csak megbízásos harcos. Viszont jó hír, hogy ahhoz az egyhez nagyon is kötődött
-Következő
-Szalay András. 33 éves bokszoló. Őt a legkönnyebb lehet beszervezni. Szűkös családi életet és az egy szem lányával. Bármit megadna egy kis segítségért, hogy a lányának ne kelljen anya nélkül felnőnie teljesen.
-Őt be is jelölheted. Kellenek a verő emberek, hogy rajta tudjunk-Magyaráztam volna Tamásnak ha nem hallom, hogy a lépcsőház ajtaját valaki teljes erőből kicsapja. Tomi is elém lépett, hirtelen, hogy védeni tudjon, ha kell, de azonnal el is engedett, mikor látta, hogy "csak" egy dühösen fújtató Kornél trappol felénk
-Még nem tudta, hogy Lítia börtönben van?-Kérdeztem gyorsan Tamástól, míg a férfi közelített felénk
-Szerintem most már tudja
-Meg fog ütni?
-Nem tudom
-Oh, Istenem. Add, hogy ne a poklot kelljen most átélnem-Tettem össze kezeimet, de a beérkező tomboló gyorsan elkapta azt
-KI VAGY TE!? Mégis mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy szervezkedhetsz a hátam mögött?-Rángatott meg szorosan fogva a karomnál
-Meg kell értened! Te is ezt tetted volna a helyemben-Érveltem, mire Kornél azonban csak a szemeimet fürkészte és visszavágott a székbe. Nem volt önmaga és bár nagyon fájtak tettei, tudtam, hogy meg fogja bánni őket
-Most azonnal kihozod!-Tolt közelebb a laptopomhoz a nyakamnál fogva. Nagyot nyeltem, míg könnyes szemeimmel Tamásra néztem és arra gondolta: nem rombolhatom le mindazt, amit eddig felépítettem
-Nem-Közöltem vele egyszerűen, mire ő mérgében csak még jobban rászorított a nyakamra és tovább követelőzött
-Megcsinálod vagy halott leszel!
-Gyerünk, ölj meg! Azt akarom, hogy itt ölj meg és temess a szüleim mellé
-Ennyire vágysz a semmi közepébe, Erdélyre?
-Az éjjel az édes drága testvéred megöltette a szüleit is. Kornél ne légy elvakult!-Közölte vele nyugodtan Tamás, mire a megszólított döbbenetében elengedte a nyakamat és megmerevedett mögöttem
-Menj ki!-Szóltam Kornélhoz, míg a nyakamat kapartam-TAKARODJ!-Süvítettem. Tamás összehúzva magát nézett el rólam kínjában, míg a mögöttem lévő férfi mérgében kitrappolt az ajtóban. Tamás felpattant amint becsukódott az ajtó és a kontyomat óvatosan elcsúsztatva megvizsgálta a megszorított nyakamat, ameddig én letöröltem a kisebb könnycseppeket
-Nem csúnya annyira, kicsit azért lehet be fog kékülni holnapra. Na, ne sírj már!-Guggolt le elém és térdemre téve kezeit mosolygott fel rám biztatóan
-Miért csinálta? Hogy tehette?-Jöttek elő belőlem a kérdések, mire Tomi elhúzta a száját és megrántotta a vállait
-Ez a világ ilyen Debóra, megtanulhattad volna már. Mindenki kegyetlen, hát miért nem válsz te is azzá? Olyan sok rosszat tettek már veled, miért nem engeded magad el egy kicsit? Mit tennél meg most legszívesebben?
-Mert akkor segítesz?
-Lehet róla szó, igen-Biccentett egy aprót válaszomra várva. Mély levegőt vettem és végre rávezettem szürke íriszeimet a férfire
-Még akkor is, ha ezzel szembe kell menned a főnököddel?
-Veled?
-Nem, Kornéllal
-Kornél nem a főnököm többé
-Hát?
-Kiléptem
-De a szerződés
-Egy feltétele volt és szabadon engedett
-Mi volt az?-Faggattam tovább, de ő csak elmosolyodott és enyhén megrázta a fejét miszerint nem fogja elárulni. Megértve bólintottam egyet, majd a papírok felé fordultam jelezve, hogy folytassuk a munkát, utána majd beszélünk erről
-Egyébként nagyon ügyes voltál. Elsőként azt hittem, hogy azonnal igent fogsz mondani neki. Jó volt a reakciód
-Nem vagyok biztos benne, hogy nem mondtam volna igent, ha tovább erőltet. Mindemellett meg kell tanítanod verekedni. Visszamondtam az edzéseimet egy ideig és szükségem van a testmozgásra
-Én benne vagyok, nagyon szívesen. Mikor?
-Minden második nap munka után?
-Tökéletes