A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Az ideiglenes ítéletet meghoztam!-Sietett vissza a bíró, majd leülve helyére készült kihirdetni az általa meghozott döntést. Mély levegőt vettem és szakadozottan fújtam ki azt, remegő kezeimet pedig próbáltam az asztal alá rejteni. Azonban feltűnt, hogy a mellettem ülő Kornél sem volt épp a legnyugodtabbnak mondható-Ringhoffer Kornélt A Btk. 225. és 176. paragrafusa és a törvény által rám ruházott hatalomnál fogva 7. év szabadságvesztésre ítélem!-Mondta hangosan, majd ütött egyet a jobb kezénél fekvő kalapáccsal. Az ítéletet meghallva egyszerűen ledermedtem, hisz csak az jutott eszembe, hogy valóságosan vesztettem. Nem voltam olyan nő aki maga elé meredve nem tett semmit, de egyszerűen sokkolt ez az egész, azonban hamar magamhoz tértem. Bár számítottunk rá mindannyian, de csúnyán arcon csapott az igazság -Tiltakozom!-Pattantam fel hirtelen, de kissé megtántorodtam, ugyanis könnyeim annyira eltelítették szürke íriszeimet, hogy alig láttam ki mögülük -Igen?-Intett felém a bíró -Az ügy hirtelen ért, a jogász úr nem közölte világosan a tanúk számát, illetve bizonyítékait. Ennek tudatában, kérem legyen figyelemmel, hogy nem tudtam felkészülni védencem ártatlanságának bebizonyítására. Kérem adjon egy másik lehetőséget egy tárgyalás keretében, hogy még több indokkal bizonyítsuk igazunkat-Kértem kedvesen, míg erőszakosan letöröltem sós könnyeimet arcomról -Rendben. Kitűzök egy tárgylást jövő héten ilyenkorra. Kérem mindkét fél jelenjen meg. Ha ez nem fog megtörténni mai nap kihirdetett ítélet lép érvényben. A következő tárgyalásig a vádlottat ideiglenes szabadlábra helyezem. A tárgyalást ezennel berekesztem!-Ütött véglegen egy hatalmasat fa kalapácsával és kivonult a teremből. Fellélegezve huppantam le a székre, majd arcomat kezeimbe temetve próbáltam nyugtatni magamat. -Ne aggódj!-Simogatta finoman hátamat Kornél-Nincs baj, majd jövő héten megoldasz mindent-Mosolygott rám mikor végre felnéztem rá -Menjünk!-Biccentettem kissé az ajtó felé, mire mindketten összeszedtük a holminkat és betolva a széket a bejárati ajtó felé siettünk. Norbi felé biccentettem hálám jeléül, mire ő kedvesen visszamosolygott -Gratulálok!-Vigyorgott rám gúnyosan Lítia, mikor elhaladtunk mellette -Köszönöm?-Húztam össze szemöldökömet, majd megálltam vele szemben -Gratulálok, hogy nem sikerült leszedni a terhet a testvérem vállairól. Csak még jobban bele lökte-Fonta keresztbe karjait ezzel kihúzva magát. Mindeközben sötét szemeit az enyéimbe fúrta, mely valami furcsától csillogott -Nincs oka az aggodalomra. Nem fogják elítélni a testvérét, sem most, sem jövő héten-Biccentettem a mellettem álló férfi irányába, de Lítia csak mosolygott, és sem testtartása, sem arcmimikája nem tükrözött aggódást -Önnek sem kell már a testvére miatt aggódni-Villantott rám egy vicsort. Noha először egyáltalán nem értettem meg mondata lényegét, mégis amint rájöttem mondanivalója igazi jelentésére görcsbe rándult a gyomrom és ismét remegni kezdett a testem egésze -Tessék?-Kérdeztem vissza, remélve, hogy rosszul gondolom. Az egész napom az ettől való rettegéssel telt és most itt volt. Éreztem a halál leheletét míg átsugárzik testemen, libabőrt hagyva maga után. -Tudja jól. Az alku az alku. Úgy szólt, hogy elsőre felmentik a testvéremet és a húgának semmi baja nem esik-Mesélte visszaidézve, de már pontosan tudtam mit akar mondani. Sós könnycseppjeim hosszú úton keresztül szántották fel maguknak arcom minden szegletét sokadjára a mai napon. A fülem sípolni kezdett, ezzel elzárva előlem a külvilág hangjait. Csak azt tudtam, hogy meredve néztem magam elé könnyektől áztatott arccal, míg egy hatalmas nagy űr keletkezett bennem.
