A sakkban -akárcsak az életben- akár királynő vagy, akár paraszt, így is, úgy is a dobozba tesznek vissza. Ezért ne légy bábú kit más embereknek használnak fel önnön céljuk elérésére. Légy az irányító, kit soha nem felednek el. Légy az ész, a király...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Bíró úr, itt valami tévedés lehet. Jeleztem előre, hogy a vádlottat immáron nem én képviselem-Pattantam fel azonnal, mihelyst meghallottam szavait. Kétségbeesetten kapkodtam tekintetemet Miklós és fia közt. Norbi is zavarodottan nézett rám, míg a bíró újra átfutotta a papírokat -Ez esetben legyen oly kedves és ne húzza az idő. Cseréljen helyet az alkalmazottjával!-Utasított fennhangon, majd megigazította az orrán ülő szemüveget. Testemet átjárta a talán már túlságosan is ismerős félelem és izgulás. Mély levegőt vettem, hogy el ne sírjam magam, míg összeszedtem a táskámat és a kabátomat -Nem akarom ezt!-Búgtam oda a mellettem ülő Norbinak ki bánatos szemeivel bámult rám. Egy meleg mosolyt eresztett felém -Mennék én, ha tehetném, te is tudod. Bármi is legyen a végkimenetele ennek, én büszke leszek rád-Pusmogta kedvesen. Egy kifejezetten hangos sóhajt vettem, majd helyet cseréltem Katerinával, így ismét Kornél mellett stresszelhettem végig minimum 30 percet. Katerina szétcincált papírjain nehéz volt kiigazodnom, így azokat rendezés nélkül a táskámba söpörtem, majd előhúztam az én saját mappámat. -Hogyha ezt megnyered, akkor meghívlak kávézni-Suttogta ajánlatát, mire én azonnal visszavágtam: -Soha többet nem megyek veled kávézni a múltkori után -Tehát a vádlott Ringhoffer Kornél, anyja neve Ringhofferné Horváth Regina, apja neve Ringhoffer Zsolt. A vádak a Btk. 176., 325. és 192. paragrafusa ellen szólnak. Ügyvédnő kap két percet, hogy a vádakat megcáfolja!-Intett felém a doki, mire én idő hiányában felpattantam a helyemből, majd mind neki, mind az esküdtszéknek kezdtem hadarni a mondandómat -Ringhoffer Kornélt ezen vádak közül főként az utolsó bántja a legjobban. Emberkereskedelemmel vádolni egy a hazájához hű volt katonát nem szép dolog. Védencem mindezek mellett állítja azt is, hogy drogot csak is más letartóztatáskor látott. Fegyverekhez pedig csak a szolgálatai alatt volt köze. Ringhoffer Kornél számára fontos a családja és ilyen fajta veszélynek nem tenné ki őket, mindemellett egy nagyszerűen üzemelő cégnek dolgozik, így ilyen pénzszerzési lehetőség nem jut eszébe. Köszönöm!-Indultam el a székem irányába, de szerintem a torkom teljesen feladta a szolgálatot. Kornél elismerően biccentett, Norbi pedig a hüvelyujját feltartva próbálta jelezni, hogy jó csináltam -Szólítom a tanúk padjába Móritz Gyulát! Elsőként az ügyészúr tehet fel neki kérdéseket, 2 percet kapnak fejenként-Közölte a bíró, mire Gyula leült az elkerített, mindenki által jól látható faszékbe, míg Bertalan elé állva kérdezgetni kezdte -Ön együtt dolgozott a vádlottal igaz? -Pontosabban az alkalmazottja voltam-Javította ki magabiztosan. Az ügyész bólintott, majd a jegyző felé fordult, hogy megnézze feljegyezte-e amit a tanú mondott. Keserű szájízzel néztem őket, míg a körmöm melletti bőrt kapirgáltam. Vesztes helyzet volt ez az egész és féltem a bosszútól, majd legyintve csapott arcon Lítia által. Rettegtem, hogy elveszítek még valakit aki fontos számomra -És mi volt az ön feladata?-Kérdezte tovább Bertalan. Gyula kiváló magabiztossággal válaszolt, ami elrendítő volt számomra és kissé kétségbeejtő -Tettem mind azt amit Kornél mondott -Mint például?-Faggatózott továbbra is durván -Mint például drogot csempésztem át a határon-Vallotta be ezzel saját bűnösségét -Ölt is?-Kérdeztem suttogva Kornéltól, míg szemeimet továbbra is a faggatózó férfin tartottam -Persze, benne bíztam Krissz után a legjobban. Minden piszkos munkát vele végeztettem el-Válaszolta nyugodtan -Van rá bármily bizonyítékunk? -Csak a szavunk. Túl jól lett kiképezve, nem hagy maga mögött semmit-Rántotta meg vállait csalódottan -Ügyvédnő, öné a szó!-Intett felém a bíró. Nagy nehezen feltápászkodtam a székből, majd még utoljára Kornél fülébe súgtam: -Hát most meglátjuk -Öröm önnel találkozni ismét. Mondja csak, miért nem tett feljelentést előbb?-Sétáltam a tanú felé. Azonnal belevágtam a közepébe, hisz nem akartam tovább húzni az időt. -Mert kötött a szerződés és nem éreztem magam biztonságban-Hazudott a szemembe. Mindhárman tudtuk mi miatt nem vallott: Kornél apja miatt. Keserűen elhúztam a számat, míg kérdéseimet -melyeket ugyan már fejből tudtam- szorongattam a kezeim közt -Milyen szerződés?-Tettem hát én is hülyét. Játszani tudni kell, és ha ehhez fel kell vennem egy olyan szerepet, amely egyáltalán nem rám lett szabva, akkor megteszem, még ha meg is megfeszül. -Ami kötött a szervezethez-Magyarázta értetlenül, hisz nagyon jól tudta, hogy bizony nekem is meg lettek mutatva a papírok. -Van bármilyen bizonyítéka, hogy létezett ez a szerződés?-Jártattam tovább szürke íriszeimet a tanúról a bíróra és az esküdtszékre. Kíváncsian figyelték a történéseket, arcukon látható volt, hogy még teljesen döntésképtelenek -Nincs -Van bármilyen kézzel fogható bizonyítéka, hogy a szervezet létezett? -A raktár ahol dolgoztam-Tettetem továbbra is az ártatlant és a papírokkal a kezemben Norbi felé mutattam, míg meggyőzően a bíró szemébe nézte, s megkérdeztem: -Norbert, a rendőrök találtak a házkutatás során bármi illegálisat, mely alátámasztaná az úr vallomását? -Semmit sem találtak a bútorokon kívül-Állt fel, hogy válaszoljon nekem. Arcomra örömittas mosoly ült ki, míg félig felhúztam a szemöldököm és Bertalan irányába néztem. -Nincs több kérdésem-Villantottam egy 100 Wattos mosolyt a bíró felé és visszatipegtem Kornél mellé. -Kéretem a tanuk padjába Varga Norbertet!-Olvasta fel a nevet egy, az előtte elterülő lapok egyikéről. Az öltönybe bujtatott férfi felállt a neki kijelölt székből, majd a tanúk padjához sietett. Finoman végigsimított öltözékén, míg lábai remegve adták értelmezésünk felszínére, hogy mennyire is izgul valójában -Mi a foglalkozása?-Sétált elé Bertalan, hogy őt is kérdezni kezdje. Az előtte lévő férfi megtörölte izzadtságtól gyöngyöző homlokát, majd válaszolni kezdett enyhén dadogva -Mezőgazdász vagyok az említett épület melletti telken -Mi alapján vélte, hogy az épületben illegális tevékenység folyik? -Én csak láttam a nagy teherszállító autókat és a sportkocsikat, de nem tudtam, hogy bútorokat szállítanak. Amint megtudtam visszavontam a vallomásomat -És ezt miért Dorner Debóránál tette miért nem nálam? -Mert ő szimpatikusabbnak és megbízhatóbb tűnt -Nincs több kérdésem!-Jelentette ki a jogász, majd visszament a helyére. Magabiztosan mosolyogtam és örültem, hogy csak azt mondta amiben megegyeztünk -Ügyvédnő?-Pillantott felém Miklós, de én csak nemlegesen megráztam a fejemet -A tanú minden kérdésemre választ adott az ügyészúr kérdései alatt, köszönöm -Az esküdtszék szeretné hallani a vádlott felebezésének ezelőtti okát vagy esetleg a megmaradt tanút avagy enélkül is tudnak dönteni?-Kezdte összeszedni a papírjait, míg az esküdtszék halkan összesúgva vitatta meg döntésüket, amelyet úgy két perc után hivalkodtak kikinyilatkoztatni -Szeretnénk még meghallgatni az ügyvédnőt!-Állt fel tőlük egy szószóló, mire én csak kisétáltam eléjük és mondani kezdtem a magamét -Ringhoffer Kornél tárgyalása ezelőtt igazságtalanságba burkolózott és ha más nem, de az biztosan illegális volt, hogy Bertalan ügyészúr nem közölte pontosan a tanúk számát és jellegét, mikor jelentést kértem tőle. Ezen kívül igazságtalannak tartottuk, hogy egy hazájához hű katonát ilyen módon oktalanul és bizonyíték nélkül képesek voltak rágalmazni. A vád alapjáraton igazságtalan volt és argumentum nélküli. -Az esküdtszék 6 perc tanácskozási időt kap!-Koppant hangosat a bíró úr kalapácsa -Ez nyertes Debi! Hihetetlen vagy-Sietett hozzám Norbert, mire én örömömben a nyakába ugrottam. Erősen öleltem, míg talán könnyeim is kicsordultak a boldogság édes mámorától. Lassan elengedtem Norbi nyakát, aki azzal az indokkal elsietett, miszerint hoz nekünk automatás kávét. Kornél felé fordultam hatalmas vigyorral az arcomon és meglepő módon ő is visszamosolygott rám -Kimegyek, elszívok gyorsan egy cigit!-Jelentettem ki neki, azonban ő csak felkapta mindkettőnk kabátját és velem együtt sietett ki az épület elé. A hideg levegő átjárta a tüdőmet a lépcső tetején, míg szorosabban húztam össze magamon a kabátomat. Elindultam lefelé, hisz az épület 3 méteres körzetében tilos volt a dohányzás, viszont a mögöttem halkan sétáló férfi hamar megakadályozott ebben. Nem szólt semmi csak megragadta a kezeimet az első fokon és vékony ujjaimnál fogva maga felé fordított. Éjsötét szemeibe néztem kérdő tekintettel, azonban ő csak meleg, szeretetteljes tekintettel nézett vissza rám. Állam alá nyúlt, majd elsimítva a kontyból kicsúszott pár tincset a fülem mögé, mámorító, dús ajkait az enyémekre fektette, ezzel táncba hívva azokat. Megdöbbenve néztem rá, de hamar észhez térve kezeimet a nyakába kulcsoltam és annál fogva húztam közelebb magamhoz. Fel sem fogtam akkor, hogy ez milyen ritka, örömteli pillanat volt, egyszerűen csak az járt a fejembe, hogy milyen régóta várok rá. A lépcsőn eltelt élvezetes másodpercek nem tartottak sokáig, szerelmünk émelyítő álmából egy hangosan villanó vakú szakított ki bennünket. -Basszameg!-Vált el tőlem Kornél, azonban én a történteket emésztettem, fel sem fogva talán, hogy mi is történik épp -Tegnap nyilatkoztam le, hogy semmilyen kapcsolat sincs köztünk jogin kívül-Nyaltam meg ajkaimat szórakozottan. Nem idegesített a dolog annyira, mint amennyire kellett volna, hisz azon meglátást vallottam mely szerint hatalmas összegeket nyerhettem ezekkel a titokban elkészített fotókkal -Gyere, menjünk vissza!-Mosolygott le rám, majd vállamnál felkarolva besiettünk az épületbe. Már nem azért, de egy cigi most valóban lenyugtatta volna az idegeimet, nem mintha nem lett volna elég a csók, csak hát na. Az idő marad az örök ellenségem azt hiszem. Mintha misem történt volna, úgy ültünk vissza a fapad mögé, majd a bíró visszatéréséig szemeztünk a velünk szemben kegyetlenül minket figyelő Bertalannal. Azt hiszem, ha szemmel ölni lehetne akkor mi hallottak lennénk. Norbi is visszatért az ítélethirdetésre, kezében egy kis fehér pohárkával, melyet gyorsan elém rakott és vissza is sietett az elválasztó mögé. -Dr. Kaszkavitch Miklós!-Jelentett be az egyik rendőr az ajtó mellől, mire mindenki felpattant ültéből, hogy megadja a tiszteletet a bírónak. Miklós sietve helyet foglalt a neki kiszabott faszékben, majd koppintva egyet kalapácsával engedte, hogy leüljünk és nekiállt kihirdetni az ítéletet: -A 219-es ügy végső ítélete megszületett. Ringhoffer Kornélt a Btk. 176., 325. és 192. paragrafusa ellen irányult vádak alól felmentem bizonyíték és tanú hiányában. Minden cselekedetem a törvény és az ország érdekében történik és vallom, hogy bármely vétkem melyet ezen a tárgyaláson esetlegesen hoztam az nem tudatosan történt. Köszönöm!-Ütött egy utolsót a barna eszközzel kezében a falapra, majd kivonulása után Kornél nyakába borultam. -Sikerült, szabad vagy!-Suttogtam fülébe, de hamar el is engedtem, nehogy feltűnő legyen sokáig tartó ölelésünk a sajtónak. -Az orra alá dörgöljük?-Biccentett önelégülten a saját mérgében fortyogó Bertalan felé, azonban én csak nemet intettem a fejemmel és annyit mondtam: -Ne rontsuk el ezt a szép napot! Miután minden cuccunkat összeszedtük a kis asztalkáról elindultunk a hatalmas ajtó felé. -Közölje le, hogy sajtótájékoztatót majd hétfő délelőtt tartunk, addig nem vagyunk kíváncsiak a kérdéseinkre. Most pedig: Ünnepeljünk!-Vigyorogtam a többiekre, akik hallgatva ránk erőteljesen egyetértettek, majd így öten mentünk a lakásomra ünnepelni.
Személy szerint mit is ünnepeltem? Egy szörnyen sötét szakasz zárult le ezzel a tárgyalással és boldog voltam, hogy magam mögött hagyhatom, noha rengeteg veszteséggel. Szerettem volna boldognak és felhőtlennek tűnni, élvezni az utolsó fiatal éveimet, de ekkor még aligha tudtam, hogy ami ezután jön az sokkal nagyobb sötétséget fog a szívembe hozni
