I love you more than...[MinSung]

12.fejezet

Felix mosolyogva nézi, ahogy Jisung és Minho összebújva alszanak Minho ágyán. Míg a szőke feje a másik vállán pihen, addig Minho Jisung fejére fektette a sajátját. Az ölében fekszik a történelemkönyv, miközben Jisung a hasánál öleli át az idősebbet, így alszanak az egy személyes ágyon kényelmesen. Egy nem valami nehéz következtetés után, miszerint mind a ketten tanulás közben aludtak el, Felixnek nem igazán van szíve felkelteni a két alvó fiút. Tekintve, hogy a mai nap nem indult egyikőjüknek se valami fényesen, azon lett volna meglepődve, hogy nem pihennek, mikor visszatér hozzájuk. Viszont erre a kellemes látványra egyáltalán nem számított, ezért az ajtóban álldogál már percek óta, azon gondolkodva, hogy most mihez kezdjen. Ébressze fel a két fiút, vagy menjen inkább vissza haza, és a Jisungnak szánt joghurtokat adja oda annak a kedves nővérnek, akit Jisung annyira kedvel? 

- Hát te? Nem azt mondtad, hogy ma már nem jössz vissza? - hall meg Felix egy ismerős hangot maga mellett, és hiába suttogott az illető, ettől mintha csak jobban megijedt volna a szeplős ausztrál. 

- Chris! - kap a mellkasához Felix  látványosan, és mosolyogva fordul a másikhoz, aki szélesen vigyorogva néz rá. - De igen, viszont anya amikor hazajött a boltból, elküldette velem ezt, mert félt, hogy apa megeszi őket holnapig. 

Felix felemeli a szatyrot, amiben az édes finomságok vannak, és még jobban kiszélesedik a szája, ahogy rápillant a másik szőkére. Chan a szeplős kezét megfogva néz bele a szatyorba, majd amikor felpillant nem veszi el a másik ujjairól a sajátját, csak halkan felkuncog Felix piros, zavarba esett arca láttán. 

- Finomnak tűnnek, viszont nem kéne a két jómadarat felébreszteni vele - bök a fejével a még mindig hangosan szuszogó páros felé, de amint kimondja a szavait, Jisung mocorogni kezd, ezzel felkeltve a mellette alvó barna hajút is. Mind a ketten először csak hunyorognak egymásra, de amint észreveszik, hogy hogyan is aludtak ki tudja mióta, Jisung zavartan ül fel és kezdi el dörzsölni a szemeit, amikor pedig észreveszi a két ausztrált, ahogy vigyorogva néznek rájuk, még zavartabbnak érzi magát, ezért inkább minden egyéb szó nélkül feláll a másik mellől, és átmászik a saját ágyára. 

- Sziasztok - szólal meg rekedt hangon, és egy halvány mosoly szökik az arcára, amikor Felix leül mellé a szatyrot az ölébe rakva. Megkérdezi a szeplőstől, hogy milyen volt a napja, viszont fél szemmel mindig Minhot nézi, ahogy ő pedig Channal beszélget el olyan jól, viszont időnkét összeütköznek tekinteteik. Zavartan gondol vissza arra, hogy hogyan és mikor aludhattak el, miközben Minho a történelemben segített neki, de meglepetésére nem negatív érzések töltötték meg a mellkasát, ahogy az általában lenni szokott, miután valakitől segítséget kér. Ha valaki megkérdezné tőle, talán nem is tudna választ adni, hogy mikor érzett ekkora melegséget és kellemes érzést utoljára, mindenféle bűntudat nélkül.