I love you more than...[MinSung]

7.fejezet

A szőke egy halk sóhajjal fejezi ki az unalmát, amiért a szervezete megelégelt pár órányi alvást, és most, reggel fél négykor, még ötlete sincs, hogy mit csinálhatna. Minho viszont halkan horkolva alussza az igazak álmát, ezért nem igazán szeretne hangoskodni, hogyha már ő nem tud, a másik tudjon nyugodtan aludni. A mangáit kiolvasta, tévézni esélye sincs, a telefonja meg nem köti le.  Szenvedve fordul az oldalára, és felkapcsolja az éjjeli szekrényén elhelyezkedő kislámpát. Hunyorogva néz át a másik ágyra, de Minho neki háttal alszik, ami kissé megnyugtatja. Halkan kiszenvedi az ágya mellé ledobott táskájából Felix jegyzeteit, és inkább elkezdi behozni a lemaradását a tananyaggal, mert valamikor azt is pótolnia kell. Percek óta csak a toll sercegését lehet hallani a csöndes éjszakában, Minho szuszogásán kívűl. Miközben Jisung egy nehezebb matekegyenleten töri a fejét, Minho nyöszörögve felé fordítja a fejét. Jisung egy pillanatra megijed, hogy talán felébresztette az idősebbet, de szerencsére pár nyammogás után tovább szuszog. Pár pillanatig nézi az idősebb alvó arcát, ahogy összeráncolt szemöldökkel álmodik, de nem szentel neki nagyobb figyelmet, amíg meg nem hallja a fiú szaggatott légvételét. A szőke hajú azonnal Minhora kapja a tekintetét, és látja, hogy a másiknak könnyek folynak le az arcán, és ajkai is lefelé konyulnak még álmában is.  Jisung szinte nem is gondolkodik, azonnal kipattan az ágyból, és ébresztgetni kezdi Minhot, aki laposaskat pislogva néz fel könnyes pillái alól a fiatalabbra. 

- Nagyon sírtál álmodban, ezért ébresztettelek fel - kezd el azonnal magyarázatot adni a kérdő tekintetre, miközben egyik kezével az idősebb fiú haját simogatja nyugtatásképp. Ez nem volt szokása, nem szerette, ha őt vigasztalják, vagy neki kell mást, de nem hagyhatta, hogy a másik az álmában szenvedjen. Ha már  a könnyei is kibuggyantak, akkor biztosan nem kiskutyákról és szivárványról álmodott cukorfelhőkkel.

- És hol a hyung megnevezés? - motyogja a másik halványan mosolyogva.

- Majd legközelebb - mosolyog rá vissza Jisung. - Elmondod, hogy miről álmodtál? 

- Nem szeretnék róla beszélni - húzza el a száját Minho, de Jisung nem is erőlteti, csak megértően bólint.  - Miért vagy fent ilyenkor? 

Jisung kínosan elmosolyodik, ahogy az ágyán hagyott matekkönyvre és füzetére tekint. 

- Nem tudtam aludni, ezért inkább tanultam - vonja meg a vállát feszengve, mert azt hitte, Minho ki fogja nevetni, de nem, az idősebb csak megértően bólintott.

- Inszomnia? Jó is tud az lenni -  neveti el magát, és nagy nehezen felül, hogy igyon egy korty vizet, miközben Jisung zavartan néz félre. - Mit tanulsz? Matekozol? 

- Szeretnék, csak elakadtam - ül le a saját ágyára, a kezébe véve a füzetét, és egy gondterhelt sóhaj szökik ki belőle. - Vissza kéne mennem a suliba, mert így nem úgy haladok a tananyaggal, ahogy kellene, le fogok maradni, a tesztek meg nem fognak sikerülni, és ha azok nem sikerülnek, hogyan tudnám lerakni az érettségit? 

Még ő maga is meglepődik a kifakadásán, Minho meg csak mosolyogva magához inti, hogy segít neki.

- Dehogyis, inkább pihenjél. Korán van, ezt pedig egyedül is megoldom, csak kicsit több idő kell, és már meg is lesz. Reggelre kész lesz minden lemaradásom, ha minden úgy megy, ahogy kiszámoltam, még a reggeli vizit előtt...

Minho csak újra magához inti a fiút, nem törődve a magyarázkodásával, mire Jisung kellemetlenül odalép hozzá, és a füzetét odaadja a kezébe. 

- Nem bűn segítséget kérni - mosolyog rá Minho, kivillantva az összes fogát, és a tollat a kezébe fogva kezdi el Jisungnak magyarázni a feladatot, miközben a fiatalabb az ágya mellé húz egy széket, és figyelmesen hallgatja az  idősebbet.