I love you more than...[MinSung]

15.fejezet

A szeplős ausztrál csak unottan ül Jisung ágyán és a telefonját nyomkodja, míg barátja a találkára készülődik, amit Minhoval és a barátaival akarnak megejteni röpke egy órán belül. A kórházból való kijövetel után három héttel járunk, Jisung pedig alig várja, hogy újra láthassa az idősebbet. Ő már korábban is akart volna velük összeülni, viszont amikor Minho egy héttel a "szabadulás" -ahogy az idősebb is emlegette- után se jelentkezett, a szőke igazán aggódni kezdett. Aggodalmaskodni kezdett, hogy esetleg Minho nem akarja többet őt látni, főleg így, hogy ennyi időt voltak együtt egy szobában összezárva. "Biztosan megunta, élvezte a Jisung mentes napokat, csak viccelt, amikor azt mondta, hogy bármikor hívhatja" - és hasonló gondolatokkal zaklatta fel saját magát a szőke, tekintve, hogy amikor ő hívta Minhot, az idősebb soha nem volt elérhető. Ám egy héttel később, egy csütörtöki napon Jisung rezgő telefonjának a képernyőjén Minho neve szerepelt, a szőke pedig nem habozott felvenni a készüléket. Minho annyiszor bocsánatot kért az eltűnéséért, hogy a hívásuk majdnem első öt perce csak ezzel ment el, de Jisungot még ez se zavarta abban a pillanatban, csak jól esett neki végre a másik hangját hallani. Mosolyogva hallgatta végig, ahogy Minho elmesélte, hogy a telefonja a harmadik nap ripityára tört, ugyanis megbotlott a lépcsőn a mankójában, és egy hatalmasat zuhant az utolsó négy fokról, de szerencsére a telefonján kívűl más baja nem esett, mégis úgy siratta a készüléket, mintha legalább egy testrésze lett volna. Jisungnak nem tudott sehogy se jelezni, pedig szándékozott, de a számát nem tudta fejből a szőkének, nem tudta hol lakik és semmilyen internetes platformon nem jelölték be egymást és Minho ezzel a lendülettel be is vallotta, hogy Jisungnak még csak a vezetéknevére se emlékezett, így esélytelen volt számukra a kommunikáció, amíg Minho nem kapott új telefont. Jisung nevetve elmondta, hogy ha legközelebb ilyen van, üzenjen Jeonginnal tekintve, hogy egy iskolába járnak. Jeongin már az iskola első napján Jisung nyakába ugrott amikor meglátta, és mint kiderült, vele együtt Hyunjin és Seungmin is ugyanabba az intézetbe járnak, csak ők Jisung évfolyamtársai voltak. Teljesen más érzés volt Jisungnak úgy felkelni és bemenni nap, mint nap az iskolába, hogy tudta, Felixen kívűl még vannak mások is, akik várnak rá, akikkel jól érezheti magát, akikkel ha csak percekre is, de egy átlagos fiatal. Nem nyomják őt annyira a negatív gondolatai, vagy ha így is kezdenének eluralkodni, valamelyik fiú azonnal eltereli a figyelmét egy másik témával, amiért a szőke nagyon hálás.

- Mi lenne, ha nem azzal foglalkoznál, melyik szín emeli ki jobban a szemed színét, hanem mondjuk kapkodnád is magadat, tekintve, hogy öt percen belül indulnunk kell? - kérdezi Felix Jisungot, akit így teljesen kiszakít a gondolatai közül. Valószínűleg sokáig elbambulhatott, mert már fél kettőt mutatott az óra, és tényleg indulniuk kell pár percen belül, ha nem akarnak elkésni.

- Még két perc, aztán mehetünk - siet gyorsan a fürdőszobába, hogy gyorsan ott is elvégezze a dolgát, aztán már húzzák is a cipőiket a lábukra, és indulnak abba az étterembe, amit Minho ajánlott.