I love you more than...[MinSung]

13.fejezet

- Jisung, Minho, jó hírrel tudok ma szolgálni nektek - áll boldogan az orvos az ágyuk között, mire a szőkének összeszaladnak a szemöldökei. A férfit utoljára a kitörésének napja után látta, azóta csak néha-néha nézett be a két fiú szobájába a hét többi napján, de inkább a nővéreken és a pszichológusokon keresztül kommunikált velük. - Mind a ketten haza mehettek holnap!

Jisung szíve nagyot dobban a szavakra. Amióta bezárták ide erre vágyott. Hogy végre otthona melegében lehessen, és az anyja főztjét ehesse. Viszont egy valami, egy röpke gondolat megragad a fejében, és reménykedve fordul a szintén jó híreken mosolygó Minho felé, aki, miután elment az orvos, már a telefonját bújja, valószínűleg a barátaival ossza meg a jó hírt. Mivel a szőke nem akarja megzavarni őt, így ő is ír egy üzenetet a legjobb barátjának, meg felhívja az anyukáját, aki egy megkönnyebbült sóhaj után ünnepélyesen kijelenti, hogy ma munka után bevásárol és egy finom, nagy adag alga levest fog főzni egyetlen fiának a holnapi nap.

- Jisung? - hallja meg maga mellől a nevét, így az idősebb felé fordul enyhén gyorsan verő szívvel. Az elmúlt napokban a barna hajú mindig ilyen és hasonló reakciókat váltott ki a másikból. Jisung nem értette, mi ez a kellemes melegség a testében, ahányszor csak a másik mellett ült, míg valamiben segített neki tanulni, vagy csak szimplán az ágyára hívta, hogy esetleg együtt nézzenek valamit Minho telefonján, vagy amikor a bőrük egymáshoz ért, ő pedig megborzongott, mintha csak a hideg futkosna a testén. Igaz, valószínűleg Minho ebből semmit se vett észre, viszont Jisung ezeken a kellemes, rég, talán sose érzett érzéseken rágódott minden nap. Hisz napokkal ezelőtt semmi ilyesmit nem váltott ki az időseb belőle, sőt, alkalmanként ki nem állhatta a másikat, viszont amióta megpróbált neki segíteni a kitörése közben, valami megfogta benne. Felix óta őt érzi az elsőnek, akiben talán támaszt találhat magának, aki nem csak a "fura" fiút látta benne. -Hallasz?

- Tessék? - pislog egyet a szőke, és csak akkor veszi észre az idősebb kezében  a telefont. - Mit csináljak vele...?

- Add meg a számod, te bolond - neveti el magát Minho. Végignézi, ahogy Jisung lassan elveszi a telefonját és a sajátját elővéve kezdi el bepötyögni a  számát. Minho aranyosnak találja, ahogy Jisung többször is leellenőrzi a beírt számsort, majd egy zavart mosollyal adja vissza Minhonak a telefonját, aki egy hatalmas vigyor kíséretében még a fiú neve mellé biggyeszt egy szívet, amiről a másiknak nem kell tudnia. - Így majd a kiszabadulásunk után is még találkozhatunk. Bár nekem még egy ideig óvatosan kell.

Megkopogtatja a begipszelt lábát, hisz még korábban mondták neki, hogy egy hétig tuti a lábán kell hagyni, viszont lecserélik járógipszre, hogy mozoghasson is.  Jisung megértően bólogat és már szólalna is meg, de abban a minutumban megcsörren a telefonja, és Felix nevét látva azonnal fel is veszi. Felkel az ágyról és jókedvűen beszél legjobb barátjával, miközben az idősebbnek hátat fordít, épp ezért nem láthatja ahogy Minho csillogó, mondhatni már szeretettel teli tekintettel figyeli minden egyes mozdulatát.