I love you more than...[MinSung]

10.fejezet

Minho hatalmas szemekkel nézi, ahogy Jisung teljesen kikelve magából, ordítva dobja át a történelemkönyvét az egész szobán, ami hatalmasat csattan a falon, majd a földön puffan. Ezt követi a matematika és a mangája, amit a napokban olvasott. Nem tudja, hogy mit kezdhetne a fiúval, legszívesebben felállna, hogy átölelve lefogja, de a gipszbe rakott lába ezt megakadályozza, ezért csak reménykedik, hogy a nővérek és az orvosok hamar a szobába érnek, mielőtt a fiú magában is tesz kárt.

A szőke tegnapi jó kedve reggelre teljesen eltűnt, morogva kelt hajnalban, és a szemei Minho által eddig sose látott búval voltak megtelve. Nem beszélt az idősebbel, csak feküdt egész nap az ágyában, némán, nem reagálva semmire. Nagyjából öt perce robbant a bomba, amikor a fiú a törikönyvét bújva magolta be a témát, de valahol mindig megakadt, amin először csak mérgesen szuszogott, de miután ötödjére se ment neki az a fránya évszám, megelégelte, és az egész napos feszültséget elkezdte kiadni magából. Minho biztos benne, hogy ezt nem csak a tanulás hozza ki a fiatalabból, így ha már fizikálisan nem, de megpróbálja pár szóval lecsitítani Jisungot.

- Jisung! - szólítja meg a tomboló fiút, aki hatalmas lendülettel fordul meg helyben, szuszogva nézve az idősebbre. - Mi történt? Nem megy valami?

- Nem! Ez a rohadt szám nem megy, mert ahelyett, hogy az évszámokra gondolnék, vagy éppen matekozás közben az egyenletekre, rohadtul elnyomja minden a gondolataimat - fogja meg az irodalom könyvét, és Minho észreveszi, hogy a fiú annyira szorítja a könyvet, hogy az ujjai már el is fehéredtek, másik kezével meg a haját kezdi el húzni frusztráltságában. - Zavar a tanulás, a környezet, minden!

- Jisung, nézz rám - kéri Minho a szőkét, mire a másik, mintha csak egy szívességet tenne, elengedi a haját, és a könyvet is lejjebb ereszti. - Ha bármi van, én segítek, amennyire csak tudok.

- De nem kérek segítséget! Nem lehet valaki mindig mellettem, hogy segí...

- Várjál - szólja le óvatosan a fiatalabbat Minho, és kezével magához inti Jisungot, aki csak egy ideges sóhajt kiengedve lép a másik felé. Minho elereszt egy gyenge mosolyt, mert az, hogy Jisung már nem kiabál meg csapkod, félsiker a részéről, hisz egy dühkitörést nem mindig ilyen könnyű kezelni. Most hatalmas szerencséje van, hogy Jisung pár kedves szó után hallgat rá. Mikor a szőke mellé lép, Minho megfogja a másik kezét, amiben a könyv van, és a tárgyat lassan kiszedve a hideg ujjak közül néz végig Jisung könnyes szemeibe, amik most érzelmek tömkelegétől csillognak.- Segítséget kérni nem bűn.

Mikor Jisung mondana valamit, két nővér lép be a szobába egy orvos társaságában, amit látva a fiatalabb újra megfeszül. Ujjai most Minho kezét szorítják, de annyira, hogy az idősebb felnyikkan fájdalmában, viszont ennél többet nem tesz, mert csak a nővérek kezében lévő gyógyszerekre tud figyelni, amikben Minho biztos, hogy nyugtatók.

- Jisung, azt hallottuk, hogy problémád adódott, és nem igazán tudsz túl lenni rajta - Szólal meg az orvos, és egy bíztató mosollyal lép a fiú felé, aki csak jobban szorítja az ágyban fekvő kezét. - Tudunk segíteni, ha beveszel egyet a gyógyszerből, amit Kim nővér ad.

- Az mi? - néz a felé lépő nőre Jisung, de hirtelen mintha megvilágosodna, azonnal kiüti a fehér pirulákat a kezéből. - Maga be akar nyugtatózni? Normális? Semmi problémám nincs, nem kell gyógyszer!

Ahogy Jisung megemeli a hangját és kissé indulatosabban lép az orvos felé, Minho látja, ahogy az orvos előhúz valamit a zsebéből, a következő pillanatban pedig, mielőtt Jisung léphetne, vagy Minho bármit is mondhatna, az injekciós tű Jisung karjában landol. Amint beadják neki a gyógyszert, az ájult fiú testét a két nővér tartja meg, amíg egy harmadik egy ágyat tol be, amire ráfektetik a szőkét, és kiviszik a szobából. Minho szinte kétségbeesetten néz a másik után, de mivel ágyhoz van kötve, csak az orvost kérdezi, hogy most mi lesz a fiatalabbal.

- Pár óráig tudatlan lesz, addig infúziót kap, és amint felébred, a pszichiátere elbeszélget vele. Sajnos ezt nem hagyhatjuk rá, mert lehet, hogy most egyszerűen megúsztuk, de következőnek nem tudni, mit fog csinálni. Mérgében belerúg egy asztalba? Kitör egy ablakot, esetleg kést ragad?

Ezek után a szavak után a férfi kilép a szobából, magára hagyva a barna hajút.