I love you more than...[MinSung]

20.fejezet

Az idő a fiúcsapat felett csak úgy repült, észre se vették, és majdnem hat órakkor hagyták el az éttermet. Jisung mosolyogva lépked Minho mellett és együtt hallgatják, ahogy Jeongin és Seungmin valami új filmet veséznek ki és kritizálnak. A szőke nem is tudja elmondani, mikor érezte magát utoljára ilyen jól. De talán az is elég sokat dobott a kedvén, hogy azon az időn kívűl, amikor ettek, Minhoval állandóan egybe voltak fonva az ujjaik. Egy ideig feszengett, hogy a fiúk körülöttük mit fognak gondolni, de egyáltalán nem érdekelte őket, hogy a két barátjuk épp mit csinál az asztal alatt. Felix és Chan is időnként csak sutyorogtak egymás között, amit Jisung nem tudott nem észrevenni. Mosolyogva nézte őket egy pár percig, majd Chan pont elfordult Hyunjin felé, Felix pedig szintén rápillantott legjobb barátjára, aki egy hatalmas, izgatott vigyor kíséretében felmutatta a hüvelykujját, amit Jisung azonnal meg is értett, és egy biztató bólintás után hagyta, hogy Felix visszanézzen a másik szőkére.

- Szerintem ez a kettő mellettünk holnap már átállíthatja a Facebook-státuszát "kapcsolatban"-ra - súgta Minho Jisung fülébe a gondolatait, viszont a fiatalabbat hirtelen érte a közeli beszéd, így azonnal összerezzent az ijedtségtől. Minho bocsánatok közepette jót nevetett a másikon, mire Jisung csak megcsapta a combját, de egyetértően bólintott egyet.

- Szurkolok nekik. Nem tudom milyen volt Chrisnek az elmúlt időszak, de Felix elég stresszes volt az iskola és miattam is. Megérdemel egy kis boldogságot.

- Chan úgyszintén - mondta Minho, és még közelebb hajolt Jisunghoz, hogy ne kelljen túl hangosan beszélnie. - Nemrég volt a húga halálának az évfordulója. Most volt három éve, hogy meghalt, mert rákos volt. Idén lenne tizenhét éves. Chan mindennél jobban szerette őt.

Jisungot szinte sokként érték a szavai. Tudva, hogy egy ilyen fájdalmas dolgon ment át az idősebb, és ráadásul nemrég volt a fordulója ennek a traumának, mégis jelenleg is mosolyogva ül köztük, nevetgélve, szinte lesokkolta. Önmagát ismerve ő nem lenne ilyen, még ennyi idő után se tudott volna felállni. Chan hihetetlenül erős, gondolta magában Jisung. Szinte csodálta a másikat a kitartása miatt.

- Mindenkinek van innen hasonló története. Van, akinek a testvére ment el, van, akinek valamelyik szülője, vagy épp nagyszülője, akihez közel állt. Viszont mindannyian békében mentek el, mondhatni, kit az idő, kit betegség vitt el. Viszont más lenne, ha valakit fiatalon kellene temetni, mert a saját keze benne volt a halálában.

Mielőtt Jisung bármit is mondhatott volna a témához, Minho visszaült rendesen a székére és Changbinnal kezdett beszélgetni. Tudja jól, Jisung miért került a kórházba. Tudja jól, mit tett, mi volt a célja vele, és örült, hogy a fiatalabb terve nem érte el a véget, hanem még időben megmenthették. De még így se kezelte őt máshogy, mint ahogy például az anyukája vagy Felix teszi akaratlanul is. Viszont, újra felmerült a kérdés benne: mit tehetett Minho, hogy úgy látták jónak, hogy összeismertetik őket?Jisungnak ezt a kérdést el kellett raktároznia jelenleg magában; nem akarja elrontani senki kedvét egy ilyen depresszív kérdéssel. Inkább, ha lesz esélye, újra előveszi. Így tudta elérni azt, hogy jókedve neki se szálljon el, inkább egészen a végsőkig csak a vicces történetekre koncentrált, és csapódott témáról témára a másik hét fiúval.