I love you more than...[MinSung]

8.fejezet

- Minho hyung? - kopog be valaki az ajtón a délután folyamán, mire az idősebb összeszorítja az ajkait és reménykedik, hogy a mellette lévő ágyon halkan szuszogó szőkeség nem ébred fel. A hajnali órák óta fent voltak mind a ketten, és egész reggel meg délelőtt egymást szórakoztatták, még akkor is, amikor Jisung anyukája velük volt. Az asszonyt nem érdekelte, hogy a fia kicsit több figyelmet szentel az idősebbnek, hisz talán akkor látta őt utoljára ilyen boldognak és felhőtlennek, amikor a kis hat éves Felix ráerőltette magát a fiára, persze egy idő után a kis Jisung is örült az új, és egyben egyetlen barátjának. Han asszony csak abban reménykedett, hogy a fia újra talál valakit, aki talán segít neki, ha már az anyai szeretete  és megértése nem volt elég a fiának a nehéz időkben.

- Ki az? - suttog az ajtó felé, ám amikor meglátja a kis vörös hajú Jeongint, egy mosoly kúszik az ajkaira. - Halkan, fel ne keltsd a szomszédot.

- Úgy ismersz? - forgatja meg a szemét a fiatal, és leül a Minho  ágya melletti székre, amit még Jisung húzott oda a korai órákban. A kis vörös elvigyorodik, kivillantva a fogszabályzóját, és egy szatyrot ejt óvatosan az idősebb ölébe. - Mindenféle, és, hogy ne legyen hiányod, mindenből kettő.

- Szeretlek - néz Minho hálásan a szatyorra, majd Jeonginra, mire a fiatalabb csak a szemeit forgatja.

- Nem engem, csak a pénzemet.

- Visszaadom majd, ne hisztizz - morogja Minho teli szájjal, az üres csokipapírt pedig Jeongin mellkasának dobja.

Jeongin csak mosolyogva nézi, ahogy hyungja minden édességnek jól megnézi a csomagolását, és hümmögve bólogat, amikor tetszik neki a leírt szöveg. Nem lehet semmi olyan, ami ne tetszene neki, hisz direkt olyanokat vett, amiket kimondottan szeret a barna hajú. Viszont amikor arra kéri, hogy az egyik epres csokit rakja az alvó szőkeség szekrényére, magasra emelkednek a szemöldökei, hisz az kimondottan Minho kedvence. Sokszor ha ő, vagy valamelyik barátjuk kérni mer belőle, amikor eszik, leharapja a fejüket. Most pedig arra kéri, hogy egy másik embernek egy egész táblányit adjon? Meglepetődését ki is fejti, mire Minho csak mosolyogva ránéz, miközben szemeit a másikra vezeti.

- Ő is adott az övéből, és ha nekem van kettő, egyet nem érdemelhetne meg? Amúgy, a többiekkel jöttél? Ők hol vannak?

Jeongin nem kérdőjelezte meg a csokis eszmefutását az idősebbnek, inkább sóhajtva mondaná, hogy a többiek leragadtak a kinti automatánál, mert a "kórházi forrócsokinak van egy bizonyos hangulata", de ekkor nyílik újra az ajtó, és egy magas, vékony alak zuhan be rajta, amit egy hatalmas röhögés követ, mire Minho felszisszen.  Jisung nyöszörgésére elhúzza a száját, és unottan néz az éppen a szobába belépő barátaira, akik magukhoz méltóan bemutatkoztak egy pillanat alatt a kómásan szenvedő szőkeségnek.