„Viszonzatlan szerelem"

Az érzések...

2021 január 8.

Anya ébresztett mert ügye mennem kellett suliba. Mikor felkeltem elmentem enni elmentem a mosdóba aztán felöltöztem és elindultam a suliba. Mikor beértem a suliba az első órám angol volt amit ki nem állhattam legfőképp a tanárt. Úgy az óra felében eszembe jutott hogy a következő óra az tesi, nekem egyből gyomorgörcsöm lett de valahogy kibírtam. Magamban pedig egész idő alatt azt mondogattam hogy nem vagyok rá felkészülve hogy lássam.
Kicsengettek én megfeszültem és összerezzentem. Elindultam oda ahol Juli néni volt mert szólni akartam neki hogy fáj a hasam és nem szeretnék tesizni. Elfogatta. Az egyik osztálytársam nem tudta kiszedni a szekrényből a tesizsákját ezért megkért hogy segítsek neki. Becsengettek én bepánikoltam de az osztálytársam nem mert lemenni a terembe ezért ott basztattam hogy menjen már le, miután lement azután én is lementem oda mentem Juli nénihez elmondani hogy mi volt de azt mondta hogy nem kellett volna vele fent maradnom és azt mondta " most írjalak be hiányzónák?" mérges volt rám kicsit. Bennem minden összeszorult szomorú voltam ezért nem tudtam a szemébe nézni és csak annyit mondtam hogy nekem mindegy. Elmentem leültem a padra és egész végig csak gondolkodtam. Kicsengettek bánatosan elindultam felfelé. Matek óra jött. Tök unalmas volt meg nem is figyeltem mert a tesi órán történteken gondolkodtam. Kicsengettek és én a fejembe vettem hogy bocsánatot fogok kérni tőle, Erika kicsit furán nézett rám de lejött velem. Rengetegen voltak bent ezért megvártam amíg kb mindenki kimegy. Mikor mindenki kiment alig mertem bemenni de sikerült Erika mondott neki valamit utána én jöttem. Ideges voltam megszorítottam az újjam és bocsánatot kértem azért mert késtem. Ő erre csak mosolygott és annyit mondott hogy semmi baj úgyse írom be és megsimogatta az arcomat. Én azt hittem hogy ott azonnal meghalok az érzés mindent felülmúlt. Aztán jól hátba vágott hogy húzzam ki magam de túl sokba voltam ezért nagyon nem tudtam felfogni. Folytatódtak az órák én még mindig nagyon sokba voltam a történtek miatt de kicsit összeszedtem magam. Miután minden óramnak vége lett indultam volna hazafele amikor mellettem megjelent Juli néni, hirtelen köpni nyelni nem tudtam csak annyit kivarázsóltam magamból hogy jónapot. Ő is köszönt nekem. Megkérdeztem hova megy mire ő annyit mondott hogy beszélni szeretne velem a tegnapról. Én kikerekedett szemekkel annyit mondtam hogy melyik részéről. Ő azt mondta hogy arról amikor félbeszakítottak minket. Én hirtelen megálltam és elkezdtem remegni. Juli néni odasietett hozzám és megkérdezte hogy jól vagyok-e, én azt mondtam remegő hangon hogy persze  ő erre pedig csak mosolygott és megölelt. Bennem megállt az élet, eszembe jutott amikor először megölelt és elsírtam magam. A fejem a vállára hajtottam a kezem pedig a derekára rakram. Csak hogy egy kicsit lejjebb csúszott a kezem. Juli néni kicsit megremegett utána elváltunk egymástól én mondtam hogy majd máskor beszéljünk mert elment az idő nekem meg gyorsan haza kell mennem. Kicsit szomorú hangon azt mondta oké akkor majd valamikor és elköszönt, én is elköszöntem és neki dőltem a suli kerítésének. Nagyon kivoltam. Nagynehezen haza ballagtam mindent úgy ahogy volt lebasztam magamról és elterültem az ágyon sírva.