„Viszonzatlan szerelem"

Csak te

2021 január 25.

Hétfő ezért az első óránk matek. Nagyon utálom meg nem is vagyok valami jó benne de hát ez van. Végig kellett szenvednem a rohadt algebrai kifejezéseket, nagyon nem mennek egyébként. Mikor végre kicsengettek és vége lett az órának akkor eszmélek vele hogy a következő órám irodalom. Mikor kimondtam ezt a szót magamban egyből Kati néni és az ikrei jutottak eszembe. Erre a gondolatra kicsit elvörösödtem de ez az érzés meglepően hamar elment. Ülök a helyemen amikor hallok kintről egy hangot, tudtam kinek a hangja volt de nem értettem mért hív engem. Kimentem, megfogta a csuklóm, elég erősen de valamiért nem fájt bár biztos nem arra gondoltam. Levitt a tesi szertárba. Megkérdeztem hogy mit keresünk itt amikor csak annyit mondott hogy beszélni akar velem. Kicsit meglepődtem de ez az elmúlt pár napban mindig beszélni akart velem. Bezártam az ajtót kulcsra. Megkérdeztem mit szeretne. A kezembe nyomott egy papírt, hirtelen nem nagyon tudtam mi az de aztán megláttam a saját kézírásomat.
Mia ezt te írtad?
I-igen én írtam.
Tetszik ez a vers. Kinek írtad?
Hát őm izé, azt nem mondhatom el.
Miért?
Mert, mert nem lényeges.
Hát oké. Megtarthatom a verset?
I-igen persze.
Kimentem az ajtón neki dőltem a falnak és gondolkodtam. Juli néni kijött az ajtón én meg ilyedtemben elestem de Juli néni elkapott. Én nagyon kerek szemmel és nagyon vörös fejjel megköszöntem és elmentem.
Bár úgy voltam vele hogy meg kell nyugodnom és el kell felejtenem ezt az egészet de mivel nem tudtam ezért egész nap ezen gondolkodtam.
Bementem órára ahol kivételesen nem néztem Kati nénit mert máshol jártak a gondolataim. Kicsengettek, Erika megkérdezte tőlem hogy nem e megyek le vele a büfébe, de azt mondtam most nem és lehajtottam a fejem a padra. A sírás kerülgetett de mivel a sírás nem az erősségem ezért ha akartam volna se tudtam volna sírni. Szünetben rajzolgattam minden félét, Kati néni oda jött hozzám megnézni hogy mit csinálok. Egy gúnyos mosolyal az arcán azt kérdezte tőlem hogy Nem csak órákon rajzolok? A válaszom csak annyi volt hogy nem, nem csak órákon de többet nem akartam és nem is tudtam mondani mert láttam ahogy Kati néni felveszi az asztalom sarkán heverő lapot és szemügyre veszi. Rám néz a tekintete semmit mondó volt.
Ezt te írtad?
Elvettem a lapot vagyis jobban mondva kitéptem a kezéből, megnéztem és azt mondtam igen.
Ezt mikor írtad?
Irodalom órán.
Kiről írtad?
Ezt hogy érti?
Akkor művészien mondom, ki a múzsád?
Erre nyeltem egy hatalmasat és azt mondtam hogy nekem nincs múzsám és ez csak úgy jött.
Nem hitt nekem, azt mondta hogy egy ilyen vershez múzsa kell.
Mondtam hogy oké higgyen amit akar.
Erre elment én pedig rajzoltam tovább.
Kati néni kicsit megsértődve ugyan de elment és tanított tovább.
Én meg szokásomhoz híven rajzoltam. De nem tudtam mit rajzoljak ezért közbenéztem. Aztán megláttam Kati nénit ahogy az asztalon ül és mondja a tanulni való dolgot. Megjött az ihlet és lerajzoltam Kati nénit. Egész jó lett de el kellett raknom mert Kati néni jött az asztalomhoz. Csak az volt a baj túl későn eszméltem rá hogy el kéne raknom és meglátta.
Ez meg mégis mit jelentsen?
Hát őm izé.
Mért rajzoltál le engem?
Mert művészi volt ahogy ott az asztalon ült és megjött az ihlet.
Hmm, nem lett rossz.
Kö-köszönöm.
Lerakta a lapot a padra és elment a padtól. Annyira nem fogtam fel hogy mi történt hogy csak bambán néztem magam elé.
Kicsingettek, ami 45 perc volt az az én fejemben egy évtizednek tűnt sőt nem is, évszázadnak. Az órák kivételesen lassan teltek de megoldottam valahogy. A tesi az utolsó előtti órám és pont az jött. Eszembe jutott az ami reggel volt és egyből levert a víz. Nyeltem egy rohadt nagyot és elindultam lefele az öltözőhöz. Mikor leírtam nem láttam sehol de a hangját hallottam szóval valószínű bent volt a szertárba. Óvatosan megyek be és ott az ajtót éppen egy takarító nő akarja kinyitni. Az a takarító egy mumus utálom de minden lány utálja, Erikát mindig lecseszi a semmiért velem meg olyan fenyegetően beszél. Nah hát találkoztunk az ajtóban, látszott rajta hogy nem akart velem találkozni és hogy nem örült nekem, ez elmondható rám is, nem akartam vele találkozni és nagyon nem örültem neki. A kis nyávogó hangján megszólal hogy ne együnk az öltözőbe mert ha morzsa lessz akkor mi takarítunk. Mondtam unott hangon hogy oké oké nem fogunk. Megjött mindenki és elkezdtünk átöltözni. Mikor kész lettem ki mentem de még senki nem volt ott. Sétálgatok a szertár és az öltöző előtti folyosón mikor viszont megakadt a szemem egy lapon ami a radiátoron volt. Megnéztem de nem volt rajta név, de megnéztem az írást, ismerős volt de nem tudtam hirtelen kié. Elővettem a telefontokomban lévő lapot amin Juli néni gmail címe volt amit még egyszer megadott. Azóta is ott van nálam mert az nekem egy szent dolog. Megnéztem az írást, éreztem ahogy elkezdek remegni, ő írta. Elolvastam a versemnek az ellentéte volt a végén egy kis fejtörővel a végén amit nem értettem, körbenéztem és elraktam.

Juli néni szemszöge

Az a vers amit írtam Mia versének az ellentéte, az a vers a fájdalmas szerelemről szól, az én versem pedig a boldog szerelemről. A végére tettem egy fejtörőtt amit tudom hogy neki nem fog menni de ha megoldja rá jön egy nagy titokra.

Mia szemszöge

Vissza mentem az öltözőbe hogy lerakjam a papírt, becsengettek gyorsan kiszaladtam. Bementünk a terembe,tornasorba áltunk bla bla bla. Mint mindig futással kezdtünk. Fel állt a bordásfal előtti padra, nagyon szeretem mikor oda fel áll mert látom onnan bár mindenhol látom. Elmentem előtte vagy hatvanszor, mind a hatvanszor olyan erőteljesen éreztem az illatát hogy félúton azt hittem meghalok. A szemem sarkából mindig őt néztem, egyszer majdnem el is törtem az egyik ujjam. Futás után kidobósoztunk nagyon sok kedvem nem volt de hoztam a szokásos formám, jön a labda elfordulok végig sétálom az egész pályát. Egyszer mikor kidobtak pont oda kellett leülnöm ahol Juli néni ült. Nagyon kivoltam de volt annyi erőm (nem értem mért csináltam) hogy közelebb üljek hozzá, mindig ezt csinálom. Megfordult én gyorsan félrenéztem. Láttam hogy mosolyog. Kicsengettek elmentem öltözni. Valaki kopogott az ajtón kinyitottam, Kati néni volt az.
Magának szerintem nem itt kéne lennie és nem hiszem hogy engem keres.
De Mia téged kereslek.
És mi okból?
Írj nekem egy könyvet és kapsz egy ötöst.
Oké de mi legyen a téma?
Amit akarsz, dráma szerelem, bármi.
Oké írok.
Oké.
Elment és megsimogatta a vállam.
Ebbe nem rezdültem annyira bele csak egy kicsit. Kimentem megnézni hogy elment-e amikor láttam hogy a szertárból Juli néni néz ki szúrós tekintettel. Kicsit megilyedtem de tetszett, visszamentem. Mikor elindultam haza gondolkoztam elég sokat. Arról hogy mi legyen a téma a könyvhöz. Aztán eszembe jutott a „Viszonzatlan szerelem" a könyv amit írok. Azt leírom papírformában is és majd azt oda adom. Bár a neveket át kell írnom de az nem olyan nehéz és nagy feladat szóval megoldható.