„Viszonzatlan szerelem"

Nem rész. (Story time)

Nem tudom, hogy fogok-e még csinálni ilyet de fhuu ki kell magamból adnom mert egész nap csak röhögnék perverzen.
So az történt, ma iskolába tesi órán nagy "örömünkre" a kisterembe voltunk. Az egész osztály az isteneket kérte, hogy csak ne legyen a lépcsőre futás. Elmesélem nálunk, hogy néz ki a dolog: A kisterem az végülis a pince vagy ahogy én hívom pinyó. Van két lépcsősor az egyik hosszabb a másik rövidebb. Ott ha lemész vagy egy hosszú folyosó annak a végébe egy rész ahova minket gyerekeket nem engednek be, de az előtt van egy másik lépcső ami le vezet minket a kisterembe ami tényleg elég kicsi. Na szóval mi mindig futunk olyan 5-8 percet amilyen kedve van Juli néninek, na most ez a következőképp zajlik le a kisterembe. A hosszú folyosón végigfutunk azzal nem lenne probléma de fel kell mennünk a hosszabb lépcsőn ami olyan sokat ki vett belőlünk, hogy tüdőnk se maradt. Majd jött az ősi ellenségem az amikor a lépcsőn különféle feladatokat kell csinálni. Pl pároslábon szökdelés kettesével felfutás. Ezzel baj nem lenne olyan sok ha nem félnék a lépcsőtől. És emiatt a félelem miatt szoktam elesni mindig, ma is majdnem megtörtént. Jó ezeken a sérelmeken át esve lementünk a kisterembe és helyből távol ugrottunk egy kis info az osztálytársam-nak vivinek, hogy számíts rá Lettner, hogy te is csinálni fogod majd.
Megcsináltunk nekem ez jól ment de ez lényegtelen, de jön a lényeg fhuu mamma mia, labdáztunk a kis lyukba olyat, akkor álhatsz fel amikor kidöbták azt aki téged ki dobott. Juli néni úgy ült pont rá lehetett a pinájára és a seggére látni, én pedig pont oda néztem és olyan perverz fejem lett, hogy azt csodálom nem vette észre. Ez annyira ki ragelt, hogy muszáj volt leírnom. Na pá