Csókod Után Vágyom

54.

Bailey

A New yorki nyár maga a borzalom. Egyszerű beton dzsungel és minden forró. Se nappal se éjszaka nem lehet jól piheni és így terhesen július 2-án maga a tökély mit ne mondjak. Egyenesen utálom. De holnap reggel irány a csodás hamponi part. Pihenés, koktélozás ( szigorúan alkohol nélkül) és barátok. Semmi másra nem vágyom mint egy jó kis pihenésre. Hamarosan elérjük a hatodik hónapot és borzalmas volt az elmúlt időszak azért próbálok pozitív maradni. Hiszen a pocakomban növekvő apró élet hamarosan megérkezik hozzám. Minden nap egyszerűen kihívás a számomra. Az első időben mindenki ledöbbent vagy sokkot kapott, hogy gyerekem lesz apa nélkül. Hiszen sokan azt se tudták van valakim és amikor elmondom, hogy hát nem éppen rózsás körülmények között fogant meg apróláb akkor pedig az állandó lesajnáló arc kifejezéseket kell elviselnem. Fura, hogy hónapok óta nem ültem repülőn és nem is hiányzik. Bár a húgom nagyon szeretné ha én mennék el hozzájuk Budapestre de jelenleg arra még elég sok ideig nincs lehetőség. Az orvos szigorúan megtiltotta, hogy utazak. Így talán majd ha apróláb nagyobb lesz vagy legalább már néhány hónapos akkor majd közösen fogunk utazni. A lakás átalakítás helyett inkább lakás csere mellett döntöttem és már keresem is a megfelelőt aminek minimum 3-4 hálószobával kell rendelkeznie.

Mindenkivel telefonon vagy e-mailben esetleg sms-ben értekezem de személyesen csak a nővérem Karin látogatott meg. Vagyis csak ő szokott mert neki engedem mindenki más előtt zárva van az ajtó, mert nem bírom elviselni az állandó aggodalmat és felügyeletet. Az első hónapokban volt, hogy állandóan nálam volt valaki ma már nem. Ma már mondhatni jól vagyok és rendbe szedtem magam. Nem mondom, hogy nincs néha napján kisebb meg ingás de nem szükséges, hogy valaki állandóan felügyelje hogy merre vagyok vagy mit csinálok.

A fiúkkal továbbra is folyik a közös munka és Chad is maradt a csapatom tagja de az első idők neki is nehezek voltak. Sokszor beszéltünk órákat, hogy nekem vagy esetleg neki biztosan nem kellemetlen a kialakult helyzet de én csak azzal biztattam, hogy nyugodjon meg mert a munka az munka és nincs miért aggódni. A David és köztem történtek nem állhatnak a munkánk közé. Legalább is én így gondolom!

David?
Vágyom utána minden egyes rohadt nap vágyom egy telefonra egy sms-re vagy csak egy kibaszott füstjelre. Vágyom a csókjára az érintésre és valójában bármire amit adna vagy adhatna. De nincs mit adjon. Elfogadom, ezt el kell fogadnom! Bármennyire fáj a tudat, hogy minden kapcsolat megszakadt közöttünk és fáj a történtek végkimenetele ezen már nem tudunk változtatni.! Sok éjszakát töltöttem ébren és az emlékeinkben éltem ki magam. Milyen volt mikor találkoztunk?! Milyen volt az első csók?! Az első együtt töltött éjszaka?! Az első közös repülés?! Az első újra találkozás?! Az első olyan pillanat mikor Budapesten közösen ébredtünk?! Vagy az ott töltött idő! Jaj és persze milyen érzés volt amikor azt mondta ez kizárólagos, tehát nincs más akivel randizunk. Hmmm azt kell mondjam utóbbi találni pár óráig vagy esetleg egy rohadt hétig tartott. Sok olyan nap van amikor csak folyamat kavarog a fejemben a Miért? Miért? Miért? kérdés sokasága. De válasz az ami soha nincs. Egyszerűen bele szeretem minden ész érv nélkül! Egyszerűen csak bele szeretem! Borzalmas ez az egész. És vannak azok a bizonyos napok! Amikor minden érzelem ami bennem van haragban csap át és gyülöletbe! Akkor minden vele töltőt percet gyűlölök és elátkozok! Azokon a napokon sokszor az ágyból sincs kedvem ki kelni mert ugyan mi a fenének. Olyankor csak a hasam simogattom és aprólábnak mesélek mindenről.
Talán még mindig a legnagyobb fájdalmat a tőle vagyis ügyvédétől kapott papír okozta. Egyszerűen lemondott a gyermekünkről! Aláírt egy rohadt papírt amiben ő kijelenti, hogy nem kíváncsi rá. Se baj! Nem is kell mert így a legjobb de amikor kiderül az igazság, hogy márpedig ő az apa akkor lesz csak rohadt nagy veszteség számára. Mert nem gondolhatja meg magát! Ezt már nem tudja vissza csinálni! Nem jöhet a közelünkben, nem kereshet minket de főleg aprólábról nem kérhet semmilyen információt! Majd ha esetleg apróláb már betöltötte a tizennyolcadik életévét és ő szeretné megkeresni a vérszerinti apukáját és kapcsolatba lépni vele na akkor lehet szó majd találkozásról. Addig nem! Én biztosan nem fogom őt keresni és nem fogok neki a babáról beszélni. Ezért ki is töröltem őt minden közösségi média felületről. Nem szeretném ha azt hinné, hogy foglalkozom vele. Nem foglalkozom! Nem foglalkozhatok! Nekem a kis aprólábbal kell törődni csak is vele és senki mással! Ő kell legyen az első és jelenleg az egyetlen!

Időről időre azért a fiúk próbálják szóba hozni, hogy esetleg van e bármilyen kapcsolatom Davidel de mindig csak annyit mondok amennyit muszáj, hogy nem, nem beszélek vele nincs miért keressük a másikat. Nincs miről beszélni ő egy aláírással elintézte, hogy semmi köze ne legyen hozzánk. Persze erről a fiúk nem tudnak mert akkor valószínű már valaki régen utána ment volna és jól meggyepálja vagy fél bérel valakit aki még csapkodja egy kicsit. Nem is szeretném, ha tudnának róla. Ameddig nem fontos addig biztosan nem.

Minden gondolatomból a csengő hangos zenélés főként vissza a jelenbe. Az ajtóhoz totyogok és szélesre tárom! A másik oldalon az én drága Karib nővérem mosolyog rám aki most érkezett vissza Budapestről és egy halom kartont támaszt maga mellett.

-Szia, hát ezek? - kérdezem rögtön

-Szia Neked is! Ezek dobozok amik majd jól jönnek a költözéskor. Mert azért lássuk be drága hugicám hamarosan csak meg érkezik az én drága kis unokaöcsém vagy unokahúgom. Szóval ideje elkezdeni bepakolni.

- Próbálkozom, de azt se tudom, hogy hol is kellene kezdeni.

-Ne aggódj azért jöttem, hogy segítsék. Holnap úgy is elmész nyaralni pár napra addig kitaláljuk, hogy hogyan is álljunk neki ennek az egésznek. -mondja és közben a konyha felé indul

-Az klassz de ugye tudod, hogy még nincs másik lakásom? - kérdezem, mert így nem igen látom értelmét össze pakolni.

-Nyugi! De amennyi holmid van már egy hónapja el kellett volna kezdeni a pakolást- nevet és közben közelebb lép, hogy megsimogassa a kereskedő hasam. - Hogy vagy? - nézz rám kérdőn

-Minden nap egyre jobb de ez a meleg elviselhetetlen számomra. Jót fog tenni egy kis lazítás a parton.