Csókod Után Vágyom

31.

Bailey

Jesszusom, hihetetlen jól esik a meleg víz. Ellazulok, pihenek és nagyon kielègülve nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok a karjaiba, ahogy hátulról átölel. Ki vagyok merülve, ki van használva a testem. Becsukom a szemem és csak lèlegzem.
Percekig fekszem így mire észbe kapok, hogy a hajam tekereg körülöttem. Azonnal felülök és ezzel a mögöttem pihenő Davet is megijesztem.

-Baj van? -kèrdezi álmos hangon

-Csak a hajam, elfelejtettem össze kötni, ne haragudj!- súgom és már fogom is össze. Tudom, hogy sokan nem szeretik a hosszú kiengedett hajam mert időnként hullik és Patrick annak idején mindig azt mondta, hogy a rövidebb jobb lenne. De én szeretem és már vagy 10 éve növesztem.

-Hèèè ne ugrálj! Nyugodj meg engem nem zavar a hajad ha így kényelmes akkor maradjon így. - fogta meg a kezem Dave. Ez igazán jól eset de akkor is össze fogtam és a csuklómon lévő gumit fogva össze kötöttem. -Bay komolyan! Tetszik a hajad, tetszik hogy hosszú, tetszik hogy lehet vele  játszani. Ne aggódj azért mert 1-2 száll ki hullik az normális. -mondta. Miután rendbe találtam a hajam (felkötöttem és feltekertem egy kontyban) vissza feküdtem a melegvízbe. Dave át ölelt és adót egy puszit.

-Jol vagy? - súgta

-Igen, miért ne lennék?

-Mert ez most más volt mint eddig közöttünk és nem akarom, hogy azt hidd fájdalmat akartam okozni. Nem így van.

-Tudom, hogy nem szándékos volt csak a pillanat heve - mondtam majd a fejem oldalra hajtva a vállára adtam egy puszit.

-Remèlem nem haragszol, mert eddig mindig csak vanília volt közöttünk a szex és nem sajnálom amiért kicsit durvább volt most. Bár úgy éreztem téged nem zavar. De fájdalmat akkor sem akartam okozni.

-Nem okoztál fájdalmat bár az meglepet, hogy a csörgő telefont felvetetted velem- mondtam halkan és egyik kezemmel kettőnk közé nyúlva megszorítotam a lassan ismét keményedő farkát.

-Ne csináld Bay! Folyton kívánlak és meg akarlak kapni de egyenlőre neked szerintem elég volt. Kicsit pihenj majd később! - morogta és közben kezét a kezemre tette.

Miután végeztünk a testünk áztassával kiszálltunk a kádból. Akkor éreztem mennyire el is fáradtam. Sajgot minden porcikám. Egy bugyit vettem magamra és egy pólót. Dave csak egy boxert. Vissza ültünk az ágyba és a már réges régen kihűlt enni valót kezdtem el megenni mert nagyon éhes voltam. Lassan eszegetem és közben a hideg teám kortyolgattam. Dave mellém teleped az ágyra és időnként ellopott egy falat ételt a tányéromról.

-Èhes vagy?- kérdeztem

-Nem, csak jól esik kötözködni.

-Mennyi az idő?

- Délután 2, miért?

-Át aludtam az egész napot. Mit vacsoráznál ma? Elmenjünk valahova vagy itthon főzünk? - kérdeztem tőle, mert én mind a két lehetőséggel ki vagyok bèkülve.

-Mennyire lenne pofátlan ha azt mondanám inkább főzünk valamit itthon. Bocs csak van amikor jobban esik az otthoni kaja legyen az bármi. Akár egy egyszerű saláta.

Ez meglepett, mert a többség mindig valahol enne és csak ritkán hagyják, hogy főzzek vagy éppen közösen főzünk.

-Rendben, nekem tökéletesen megfelel és mit ennél?

- Már bocsánat így előre de amit megtudsz főzni - mondta nevetve és én is vele nevettem

-Hèè tudok főzni- mondtam tettetett felháborodással mert lehet nem nézzek ki úgy mint egy szakács de tudok és szoktam is főzni- szóval mit is ennél?

-Tènyleg bármi jó lesz csak ne kelljen ki öltözni és étterembe menni és ha lehet ne rendelt kaja legyen.

-Rendben akkor viszont le sètálunk a boltba és veszünk egy - két friss dolgot amiből össze lehet dobni egy jó vacsit. Öltözzünk! - fejeztem be és utána ki másztam az ágyból és a gardróba sétáltam, hogy fel öltözek.

David

Miután elindultunk a boltba egyik kezem át vetettem Bay vállán és úgy sétáltunk.
Minden felè pörgött az agyam mert beszélnünk kellett. Jó volt ez a pár nap de nekem vissza kell mennem Sydneyben és nem egy két hét múlva hanem még a hétvégén.  Próbáltam át gondolni, hogyan is mondjam el a mellettem sétáló nőnek de se hogy sem tudtam megszólalni mert csak pörgött a fejembe minden fele gondolat. (Mi lesz most? Mi lesz ez után? Találkozunk még? Vagy ez most ennyi volt? Fogom még érezni a testét? Fogom még hallani a nevetését?)

-Hey szép fiú, mi a baj?- mintha csak a gondolataimba olvasót volna úgy torpant meg és fordult hirtelen felèm. Csak néztem gyönyörű barna haját és mosolygós száját. Szemét egy napszemüveg takarta és egy vékony kabátot viselt. Hihetetlen volt!

-Beszèlnünk kell!- jelentettem ki határozottan.

-Okè! Itt most az utcán vagy rá ér ameddig haza nem érünk? - kérdezte Bay és hirtelen egy baromnak éreztem magam mert nem így kellett volna elő adnom azt amit mondani akartam.

-Jó lesz majd ha vissza értünk -mondtam gyorsan és már nem volt olyan bensőséges a kapcsolat közöttünk. Egy kicsit elhúzódott és a kezeit zsebre rakta. Hirten rosszul kezdtem magam érezni, mert nem akartam szemét lenni vele de ő pontosan ezt mutata. Nem tudtam mit mondhatnèk így csak újra sétálni kezdtünk és bíztam benne nem ma este fogja azt mondani, hogy nyugodtan indulhatok akár most is reptére és nem kell megvárnom a hétvégét.