Csókod Után Vágyom

27.

Bailey

Miután sikeresen elindultunk a belváros felé vettük az irányt. Szerencsére Dave tényleg nem problèmázot azon hogy dugó van vagy lassan haladunk. Én közben az üzlet oldalát tanulmányoztam hát ha találok valamit ami esetleg engem érdekel. Megtaláltam az Izzy által áhított táskát így gyorsan elmentettem.  Magamnak találtam egy szép fekete ruhát egy karkötőt és egy csinos szandit. Gondoltam majd ha Ausztráliában leszek jó lesz.
Mikor hirtelen lassítva megálltunk vettem csak észre hogy végre sikerült megèrkezni. Kiszállás után egy vékony kabátban bújtam és a hajam ki engedtem. Bár nem igen szoktam így hordani de most jól eset, hogy fújta a szél. Kéz a kézben indultunk el az üzlet felé ami nem volt sok idő. Miután David maga elé engedve beterelt az üzletbe Noémi az itteni üzletvezető sietet felénk.

-Szia Bailey- köszönt és adót két puszit

-Szia Noémi, kérlek enged meg hogy bemutasam Davidet a barátom- mondtam és Dave felé mutattam. Aki csak mosolygott. Igen tudom a barátomnak hívtam. De ugyan mi mást mondhattam volna. Hiszen több voltunk mint futó kaland szeritnem.
- Hello David, örülök a találkozásnak. Noémi vagyok.- mutatkozott be és már nyújtotta is a kezét.

-Hello, örültem.- mondta a mellettem álló pasi és az egyik kezével át ölelt.

-Miben segíthetek?

-Először szét nézzünk majd utána meg veszünk egy két darabot.- mondtam és ruhák irányába indultam, hogy esetleg van e olyan amit ki néztem magamnak.

-Rendben, szóljatok ha kell segítség. -mondta Noémi és magunkra hagyott.
A ruhák között válogatam, nézelődtem feltűnt, hogy David a teloját nyomkodjam

-Minden okés?- kérdeztem hirtelen

-Persze csak a húgom írt,na mit választottál?

-Mèg semmit nagyon de te nem nézzel szét?- mondtam mert van elég pont a kártyámon amit le tudtunk vásárolni.

-Ja nem, köszi de ezt nem igen engedhetem meg magamnak.

- Hèè ne akadèkoskodj, nem kell fizetnem érte szóval csak nyugodtan. Lehet a következő egy évben nem járok erre.

-Okè de akkor is magadnak vásárolj- mondta és magához húzott.

-Csak nézelődők majd ha tetszik valami megveszük.  De amúgy az az óra szerintem jól állna neked. - mutattam abba az irányba ahol az órát észre vettem és indultam is hogy megnézzem. Szép darab és a kezembe fogtam egy bontatlan darabot. Egy jó fél órával és rengeteg holmival később a kassza irányába indultam. Volt nálam minden cipő, ruha, táska és ékszer is. Noémi mindent szépen becsomagolt majd közölte a nem éppen kis összeget amire Dave csak pislogot, hát igen nem kevés pénzt sikerült elkölteni de ilyen amikor az ember egy luxus üzletbe megy be. Viszont Noémi a kártyám lehúzássa után közölte, hogy a rajta lévő pontjain természetesen fedezték a vásárlást. Miután megbeszéltük a házhoz szállítást már indultunk is. Az utcára érve kérdeztem Davet mihez lenne kedve

- Valami ékszer üzlet nem lenne rossz ahol tudok némi ajándékot venni Anyának és Natnek. -mondta és már húztam is a kedvenc Pandora üzletem felé. Hiszen itt biztosan találunk valamit ami mind a kettőjüknek tetszene. De hirtelen megtorpantam mert eszembe jutott, hogy otthon van rengeteg holmi.

-Esetleg nem baj ha nem kell érte fizetned?- kérdeztem

-Az a legjobb, mire gondoltál?

-Tudod van otthon rengeteg promos holmi és ha esetleg van benne olyan ami úgy gondolod tetszene nekik akkor nyugodtan elviheted és azért meg fizetned sem kell. Persze csak ha gondolod.

- Ez igazán kedves lenne tőled- mondta és magához húzott majd megcsókolt. Percekig csókolóztunk mire nagy nehezen sikerült elválni egymástól.

-Akkor haza?-kèrdezte Dave

Én csak bólogattam. Mert így legalább tényleg ki tudjuk pakolni a promóciós szobát.

Miután haza értünk és kényelmes melegítőben átöltözöttünk a promóciós gyűjtőhelyre mentünk be és le döbbenve láttam a rengeteg holmit amiket kaptam. Volt ott minden szatyrok, dobozok és rengeteg minden ami ki sem volt bontva. Kerestem néhány kuka zsákot és dobozokat amelyekbe a szemtet vagy azokat a dolgokat teszük amikre nincs szükség. Láttam Daven, hogy elègè tanácstalan ezért mondtam neki, hogy nyugodtan kezdje el valahol és ha olyat talál ami tetszik neki azt tegye félre. Nem baj ha elviszi azokat a dolgokat mert amennyi minden van nekem úgy sem fog kelleni vagy hiányozni. Órák teltek el míg csendben válogattunk és szerencsére eredményesen is jártunk. Már majd nem készen voltunk mikor Dave telefonja szólalt meg. Azonnal fogadta a hívást.

-Mikor jössz haza?- szólalt meg egy női hang melyre rögtön oda kaptam a fejem. Dave elhúzott szájjal válaszolt.

-Hamarosan Nat, miért?- kèrdezet vissza, akit így név alapján a húgának azonosítottam be.

-Mert hiányzol és mert tudni szeretném mit hozol nekem Európából.
Ezen jót mosolyogtam mert nem rég találtam neki egy Tiffany karkötőt és mivel kettőt kaptam ami különbözőek voltak így az egyiket mondtam Davenek vigye el nyugodtan. Nekem kettő teljesen felesleges.

-Majd meglátod de most nem vagyok egyedül, szóval beszéljünk inkább később. -mondta Dave és én azonnal fel álltam mert nem akartam, hogy kellemetlen legyen a jelenlétem. Tudom nem lakom Ausztráliában de ez kicsit rosszul eset, hogy nem szeretné ha a családja ismerne.

-Okè, gondolom a barátnőddel vagy- hallottam meg amikor épp becsukni készültem az ajtót magam mögött.

-Bailey nem a barátnőm- mondta rögtön Dave. Azonnal megtorpantam és úgy éreztem mint akit leforáztak, mert igen sose mondtuk ki, hogy együtt vagyunk de én ma úgy mutattam be mint a pasim és ő akkor nem javított ki. Erre most azt mondja a húgának, hogy valójában semmi nincs közöttünk. Össze vissza vert a szívem ahogy a konyhába értem és ittam egy pohár hideg vizet. Ha nem vagyok a barátnője akkor mégis kije vagyok valójában csak egy csaj akit megdughat? A főnöke? Munkatársa? Vagy mi a rossebb? Rengeteg minden kavargot a fejembe és nem igazán akart megszületni a megfelelő válasz. Egy bő fél óra múlva Dave utánam jött, nem tettem szóvá azt hogy hallottam valójában senkije sem vagyok. Inkább más felé tereltem a beszélgetést mert úgy éreztem nem állok készen arra amit mondani fog. Nem állok készen arra, hogy elengedjem. Pedig akkor és ott tudatosult bennem, hogy ezt megkell tennem.

-Van kedved edzeni egy kicsit? Utána vacsora? - kérdeztem és a szobába indultam az edző cucaim hoz, hogy fel tudjam őket venni. Egy jó futás majd segít tisztán látni.

-Jaaa nem lenne rossz.

-Akkor hajrá.

Egy laza órás edzés után kifuladva értünk vissza és rendeltünk vacsorát egy közeli étteremből.