Csókod Után Vágyom

60.

David

Végre újra nyár! Hivatalosan is október van.

Reggel zuhany majd készülődés munkába, mivel Chad még mindig nem jött vissza. De mikor néhány napja beszéltünk azt mondta talán egy maximum két hét és itt lesz. Hát azt mondjuk meg megoldom egyedül.

Az elmúlt napokban, hetekben sokszor eszembe jutt az egy évvel ezelőtti időszak. Készültünk Londonba majd Budapesten voltam. Hihetetlen, hogy már is eltelt egy év. És milyen év, te jó isten. Borzalmas volt! Talán valahogy tavaly november vagy épp december eleje volt az utolsó olyan időszak amikor még minden rendbe volt. Ezek az időszakok is csak azért jutnak eszembe mert a telefon folyton feldobja a tavalyi kép emlékeket. Amik ott készültek. Az éjszaka még nem bírtam aludni újabb képet dobot fel a telefon és össze is szorult a szívem! Először csak azt éreztem  pánikroham tör rám. De utána inkább futni mentem és a telefonom is kikapcsoltam. A hülye fotón Bay mosolygott rám. Éppen a Londonba tartó gépen ültünk és előtte volt egy halom orgazmusa. Chad vagy Tom beszólt neki valamit mire ő ahelyett, hogy válaszolt volna csak nevetett és ezt a pillanatot örökítettem meg. Tökéletes volt!

Ma már nincsenek ilyen pillanatok sőt semmilyen mosolygás nincs. Lassan egy éve nem láttam Bayt és nagy ritkán ha akad valami infója a számomra az általában egy e-mail vagy sms. Szó sem lehet telefonról vagy videó hívásról. Volt alkalom mikor írtam neki vagy csak elkezdtem írni neki de többségét soha nem fejeztem be és soha el se küldtem. Milliószor kértem tőle bocsánatot. De a millió üzenet elmentve vagy törölve lett. Nincs olyan amit elküldtem volna.

Felöltözve útra készen vagyok amikor a telefonom értesítést jelez. Rá nyomok és hirtelen a világ is megszűnik létezni. Hunter új képet töltött fel instára. Fotók sorozata összesen öt darab kép. Az elsőn Bay pocakkal mosolyog, másodikon Hunter simogatja a hatalmas hasát és beszélget de nem Bayhez hanem kifejezetten a pocakjához. Vagyis a benne növekvő kisbabához. Harmadik képen Bay egy autóban térdel és Hunterel a fejük egymáshoz érve, össze vannak kapaszkodva. Negyedik képen Bay haja kiengedve és csak két apróláb látszódik amelyet kezek tartanak de Bay mosolyog a fotón és az utolsó képen Hunter amint egy apró csomagot tart szorosan a mellkasán és a képet készítő felé mosolyog. A képen a baba nem látszódik ahogy az előzőn sem. A kép címe pedig szíven üt "Szülők lettünk" rengeteg szívecske és megjelölve rajta Bay, Ryan, Alex és Chad. Alig telik el néhány pillanat és újabb képek jönnek fel instára de ezt már a többiek töltötték fel. Senki más nem tett fel egyszerre több képet de a baba láb a kézben van mindenkinél és mindenütt ugyan az a kép leírás.

A kanapéra ülök és próbálok melyeket lélegezni, ezek szerint Baynek megszületett a kisbabája és bár semmi infót nem tudok róla azt igen, hogy az apasági vizsgálat papírja megérkezett. Sőt konkrétan kézhez kaptam három hete. Ott virít az íróasztalomon. Képtelen vagyok megnézni. Mi van ha nem én vagyok az apa?

De mi van ha az én gyerekem? Bassza meg! Igyekszem a légzésre koncentrálni de nem megy. Ha véletlen kiderül, hogy az én gyerekem és én lemondtam róla akkor anyám kifog térni a hitelből na az tuti! Olyan cirkusz lesz, hogy olyat a föld kerekeség nem látott! Basszus! Basszus! Basszus!

Annyi minden pörög a fejemben de először is valahogy csak illene gratulálni ha már együtt dolgozunk vagyis ő szerzi nekem a munkát és a bevételt. Szóval írok egy üzenetet Chadnek, hogy legalább a címet adja meg Baynek és max küldök valami virágot, csokit vagy valami gyereknek valót.

A címre nem kell sokat várják és már nézelödök is a neten, hogy milyen lehetőségeik vannak amikor egy újabb oldalon de még a fizetés előtt felugrik, hogy kislány vagy kisfiú a baba. Na ez az amit nem tudok szóval inkább választók egy egy halvány sárgás, zöldes lufikból álló virág csokrot amin egyszerűen csak gratulálok szó szerepel. Semmi extra semmi különc. Nincs rá szükség hiszen semmi közöm hozzá. És nem is kell hogy legyen. Nem kell az álló vizet felkavarni.

Bailey

Rengeteg gratuláció és szív után jött a rengeteg kérdés, hogy akkor most kislány vagy éppen kisfiú. De én már előre megkértem a többieket, hogy nem szóljanak róla senkinek ez maradjon egyenlőre titok.

Másnap reggel egy futár jött és egy csokor virágot és lufit hozott. A kártyán egy egyszerű gratulálok volt. És egy D. betű. Hát először nem akartam elhinni de úgy döntöttem ez is több mint a semmi. Lehet soha nem fogja elolvasni az apasági papírt vagy elolvasta de tényleg nem érdekli.

Aznap a futár folyamatosan hozott valami ajándékot és rengeteg baba üzlet küldött köszöntő ajándékot csak hogy az ő általuk árult holmikban tündököljön Anna.  A fiúk már délután csak nevetek a rengeteg holmin.  Voltak amikre rá kérdeztek de a Davidtől kapott ajándék szerencsére nem ilyen volt. Azt csak beraktam a többi közé miután egy halom fotót csináltam vele és Annavál. Kell, hogy legyenek ilyen képek hogy amikor Anna felnő azért tudja, hogy az apukája gondolt rá.  A képek után fogtam és beraktam az összes többi hasonló ajándék közé és írtam neki egy köszönő e-mailt. Nem akartam sms-t írni. Igen félek, félek, hogy vissza ír és erre még nem vagyok készen amennyire csak lehetséges egyenlőre kerülöm őt. Tudom ezt nem lehet sokáig csinálni de hátha még is csak egy kis ideig még.

Valahogy nem igen szeretnék beszélni vele de éjszaka mikor az ágyban forgolodom vágyom rá, vágyom hogy újra lássam, hogy mosolyogjon vagy csak reakciója legyen felém. Néha elképzelem, ahogy először találkozik Annavál és örül neki máskor pedig olyan érzésem van, hogy nem örülne egy találkozásnak. Teljesen össze kavar. Az érzéseim kiborítanak hiszen lassan eltelik egy év és még mindig szeretem! Mikor fog ez el múlni? El fog egyáltalán múlni? Anna minden mozdulatában őt láttom és ahányszor Anna kinyitja a szemeit olyan mintha ez egyikkel ő figyelne. Anna születése óta heterokrómiás ami annyit tesz, hogy a szem színei nem egy formák. Az egyik ragyogó kék mint Davidé a másik pedig teljesen olyan mint az enyém. Ebből is látszik, hogy a két fél egy egész lett.