Csókod Után Vágyom

47.

Bailey

3 hónap, 21 nap 17 óra

Ennyi! Ennyi idő telt el mióta utoljára tiszta szívből örültem valaminek. Mikor utoljára ültem úgy repülőn, hogy a boldogsággal töltött el a várt pillanat. Mikor úgy mentem valahová, hogy várakozással teli voltam, vágyakozás volt bennem!
És MA?
Ma itt ülök az orvosi rendelőben és várok, hogy bejussak. Ma rá szántam magam, hogy hetek után végre először elhagyjam a New yorki lakásom. A nővérem minden nap meglátogatott az utóbbi időben de ma már szóltam neki, hogy nem kell jönnie. Jól vagyok! Megvagyok! -vagy legalább is életben vagyok! Mert ami az elmúlt 15 hétben történt az maga volt a pokol! És még mindig keresem a magyarázatot, még mindig nem tudom pontosan, hogy a fenébe juttotam ide. Persze mindenki írogat, hívogat, hogy aggódnak, hogy vagyok, szükségem van e valamire de mindenki ugyanazt a választ kapja. "Köszönöm kérdésed,jól vagyok".
A munka az amit nem adtam fel. Minden nap ülök a gépem élőt és dolgozom. Mióta januárban vissza tértem ide New Yorkban azóta nem voltam sehol és nem is szándékozom utazni. Egyszerűen csak a négy fal közül intézek mindent. Egyszerűbb így mindent és mindenkit kizárni!

-Bailey Pearl - szólít az asszisztens

-Igen, én vagyok

Állok fel a kényelmes bőrfotelból a nőgyógyászati rendelő várójában. Amint be sétálok a rendelőbe az orvosom már vár is.

-Üdv Bailey, kérem foglaljon helyet és mesélje el mi szél hozta hozzánk -mondja Dr Hasting

-Hello doki, hát jó régen nem jártam erre. És ma reggel mikor bele néztem a naptáramba az se tudtam volna megmondani, hogy mikor volt az utolsó menzeszem. Elég sok minden történt az elmúlt néhány hónapban így valószínű a sok stressz miatt kimarad. De szeretnék egy rendes vizsgálatot ha lehet.

-Rendben, először is kezdjük az elején. Mikor volt az utolsó menstruáció? - teszi fel rögtön az első kérdését a negyvenes éveiben járó doktornő. Évek óta csak hozzá járok eddig még soha nem volt panaszra okom.

-A naptáram szerint decemberben. - sóhajtok egy nagyot.

-Rendben, és esetleg fent áll a terhesség?

-Nem! -vágom rá azonnal, mert azóta az éjszaka óta még csak gondolni sem tudnék ilyesmire.

-Először is elvégzünk egy gyors terhességi tesztet és utána majd csinálok egy teljes kivizsgálást. De tudnunk kell, ha fent áll egy lehetséges terhesség.

Először csak pislogok mint hal a vízben. Mert nekem még csak eszembe se jutott a terhesség. Még csak a gondolata sem! Kezemben egy vizelet gyűjtő pohárral besétálok a vizsgáló melletti kis mosdóba. Amint sikerült pisilni rögtön vissza is sietek ahol a doktornő egy egyszer használatos terhességi tesztet tesz bele. Nem tudom mit remélek vagy mit is várok mert szerintem kizárt, hogy terhes legyek de mi van ha még is az vagyok. Egy pillanatra a remény apró szikrája sarjad a szívembe és ez apró mosolyt csal az arcomra. Amint tudatosul bennem, hogy esetleg örülnék neki rögtön el is vettem ezt a furán buta helyzetet. Hiszen kizárt! Hónapok óta nem volt férfi az életemben és ha azon a januári éjszakán estem teherbe akkor valami nagyon elvan baszva az én életembe. A sors furcsa viccet próbál kicsikarni az életemből. De inkább térjünk vissza és nézzük csak meg azt a negatív tesztet.

-Oké Bailey ez teljességgel pozitív. Gratulálok kis babád lesz - mondja Dr Hasting

A megdöbbenéstől szóhoz sem tudok jutni.

-Kérlek feküdj fel a vizsgálóra, hogy megtudjuk nézni a magzatot. Mit is mondtál,mikor volt utoljára szexuális aktusod?

-Január, január 16.

-Hűű úgy hallom elég emlékezetes nap maradt ha így napra pontosan emlékszel rá. -apró mosoly játszik a szája sarkában míg közelebb tolja az ultrahang gépet.

-Igen, még élek nem fogom elfelejteni. Nem csak a szívem és lelkem hagytam ott hanem az egész életem. - mondom suttogva és egy könnycsepp gördül végig a halántékom irányába.

A póló fel húzása és nadrágom lejjebb tolássával a hasam azonnal kiszabadul és a doktornő hideg gélt folyatt rám amelyet az ultrahang fejjel kezd el szét kenni. A nagy csendben hirtelen apró dobogós szerű hang hasít és fejem a doktornő irányába kapom. Amint találkozik a tekintetünk azonnal megszólal.

-Igen ez ő. Fantasztikusan erős a kis szíve és ha a monitorra nézzél Bailey akkor láthatod is a kis babádat.

Azonnal oda fordulok ahol nem látok mást csak sötét tinta pacca szerű foltot. Doktornő magyaráz míg én csak az apró dobogásra figyelek. Terhes vagyok! Tudatosul bennem egy szempillantás alatt.

-A méréseim szerint éppen a 12 hetében vagyunk bene. Egy esetleges abortusz már nem megvalósítható-szól rám a doktornő

-Megtartom, eszembe se jutna elvetetni! - szólalok meg indulatosan.

-Rendben akkor kérlek öltöz fel és beszélgessünk meg egy kicsit.

A felöltözés után vissza ülök az asztalhoz ahol újabb kérdések kerülnek elő.

- Az apuka?

-N-e-m, nem vesz részt majd az életünkben -suttogom alig hallhatóan.

-Egyéjszakás kaland vagy csak külön mentettek? Esetleg ha kiderül a terhesség talán még újra kezditek?

-Nem egyéjszakás kaland és nem hinném, hogy újra lehetne kezdeni mert úgy is fogalmazhatunk, hogy megerőszakoltak. Legalábbis ezt mondta az orvos aki akkor éjszaka próbált megvizsgálni.

Dr Hasting ledöbbent arcal figyel és ő sem tudja, hogy ezután a vallomás után mit is mondhatna, hát még én. Még egyszer sem mondtam ki ezeket a szavakat ilyen hangosan ilyen nyugalommal. Január 16! A nap amit akkor sem felejtek ha az életem múlik majd rajta. Örökre belém éget az az éjszaka!

-Bailey szeretném ha beszélnél egy pszichológussal. Sőt ez nem kérés, nem javaslat! Ha megerőszakoltak akkor nem értem, hogyan maradhatál terhes és a kórházban miért nem kerestek meg engem is.

-Nem voltam kórházban. Egy orvos ismerősöm segitet össze szedni magam.

-Rendben, szólok Dr. Lombardnak, hogy innen át mész hozzá időpontot egyeztetni.

A hosszú beszélgetés után és néhány kitöltött papírt követően utamra enged Dr Hasting de mielőtt az ajtóhoz érnek még újra megszólít majd a kezembe nyom két fekete fehér fotót. A fotón az egyetlen vigaszom és új szerelmem a gyermekem akit ezentúl az aprólábnak fogok hívni.

A folyosó végén Dr. Lombard irodájához érve koppogok és várok. Amint kinyílik az ajtó egy magas 190 cm férfi fogad aki kezet nyújt.

-Hello Miss Pearl. Én Noha Lombard vagyok de kérlek csak szólíts Noahnak. Kérem foglaljon helyet. - invitál az irodába és ahelyett, hogy bemutatkoznék mint azt egy jól nevelt nő csinálná egyszerűen csak besétálok és helyett foglalok.

-Most rá érek és akár el is kezdhetünk beszélgetni ha gondolod.- mondja rögtön Noah

-Most derült ki,hogy terhes vagyok! Egyenlőre ennyit tudnék mesélni ja meg talán annyit, hogy ez mind egy nem tervezet babavárás. Egyszerűen amolyan megerőszakoltak és így maradtam. De örülök a kis aprólábnak! - mondom elfulló hangot hallatva.

-Rendben, talán kezdjük ez elején! Ismeri a támadóját. Vagy másképpen fogalmazok. Ismeri a férfit aki bántotta?

-IGEN! -ordítom ahogy csak hang ki tud jönni belőlem. Könnyeim elerednek és nem tudok megájt parancsolni nekik. Az elmúlt hónapok minden fájdalma hirtelen kijön belőlem és a megszakad szívem és eltiport lelkem után most már a meggyötört testem is fel adja a harcot. A harcot az életben maradás ellen.

-Kezdjük onnan ahonnan csak jól esik a megismerkedésük napjától vagy csak az utolsó vitától vagy bárhonnan ahonnan csak gondolod.- mondja és én Bailey Pearl belekezdek!

Az utolsó mosolyba és második fájdalmas kudarcba amely egy terhességgel végződött!!!