Csókod Után Vágyom

43.

Bailey

Napok telnek el és úgy érzem, hogy minden össze vissza pörög. Káosz van az életemben. Semmire nincs időm. Az állandó rohanás az éjszakába nyúló megbeszélés, egyeztetés a soha véget nem érő problémák megoldása.
Davevel sem tudok beszélni, sőt az elmúlt három napban a telefonon lemerülve fekszik az asztalon. A töltöm nem találom de arra sincs időm, hogy vegyek egy újat. Viszont itt meg senkinek nincs olyan ami nekem kellene. Na mindegy.
Hétfő van és én Sydneyben sétálok az utcán. Vagyis ez vicces mert inkább menekülők. Amikor az üzelthez értem  sok minden volt bennem csak az nem ami valójában történt. Két napja nem aludtam de itt vagyok mert múlt héten azt mondtam lehet jövök. Chad mosolygott mikor rá köszöntem és viccesen felhívta Davet hogy valaki várja amikor elmeséltem neki én miért nem beszéltem vele már napok óta. Amikor ő hozzám szólt szívem szerint a nyakába ugrottam volna de ehelyett csak figyeltem. Nem úgy nèzet rám mint hetekkel ezelőtt. Nem volt ott a kedves és huncut mosoly a szeme sarkában. Úgy nèzet mintha idegen lennék számára. Talán már az is vagyok. A sírás folytogatott úgy éreztem elkell onnan jönnöm én ezzel nem bírok most megbírkózni. Fáradt vagyok, alvásra vágyom!

A szállodába vissza érve egy forró fürdőt vettem és az ágyba zuhanok. Maradnak a szokásos dolgok az életemben. Rohanok, szállodában élek és ami a legszomorúbb nem vár rám senki. Azt se tudom mi a fèszkes fenèrt jöttem én ma hajnalban ide. Mit akarok itt? Mit gondoltam? Hogy majd minden nélkül egyszer csak megjelenek és akkor minden rendbe van?
Az lesz a legjobb ha alszom egyet, szerzek egy új telefon töltött majd keresek egy járatott Moszkvában. Ott majd kitalálom, hogyan is tovább.
A laptopon kereken tizenkettő nulla nullát jelez amikor életre keltem. Alig aludtam  két órát de az elmúlt napokhoz képest már ez is sok. Keresek a neten egy közeli üzletet ahol vannak telefon alkatrészek és elsètálok venni egy töltőt. Amint sikerült beszereznem és vissza érnem már töltőre is raktam  a kicsikét.
Fél órával és némi ebéddel később bekapcsolom a telefonom ami önti magából a hangokat irgalmatlan sok üzenet és minden féle értesítők de mindet ki nyomon nem érdekel.
Rengeteg nem fogadott hívásom van Davetől és Chadtől de van jó pár Ryantől is. Úgy döntöttem Davet hívom vissza először. A fülemhez emelem a telefont és várok, hogy felvegye. Az ötödik újra hívás után rá hagyom. Talán ennek most pont így kell lennie. Na mindegy felhívom Ryant.
Ő természetesen azonnal fel vesz.

-Szia kislány, a nagy ember keresset és azt mondja elrohantál! Mi történt?- kezd bele rögtön

-Hello, hát talán nem kellett volna ide jönnöm. Nem is értem mi a fenét képzeltem. Figyelj az lesz a legjobb ha nem beszélünk erről az egészről. Nézek egy repjegyet és utánatok megyek de nyugi nem akarok zavarni. Majd el ütöm az idő. Pihenés, alvás na és vásárlás. Lehet még ma megyek.

-Okè, mielőtt a reptérre rohansz! Nyugodj meg nem tudom mi történt de nem is érdekel. Maradj ott ma éjszakára. Melyik hotelben vagy? Mi a szobaszám? Küldetek neked fel valami vacsorát később de először is higadj le egy kicsit.- mondja Ryan

-Okè -vágom rá azonnal majd  megmondom a hotel nevét és a szobaszámomat -de valami finomat küldj.
Még hallom nevetését amikor bontja a vonalat én pedig úgy döntök estig meg van egy kis idő így kihasználom a mai napot és a wellness részlegre megyek. Egy jó manikűr, pedikűr és egy massage talán rendbe hozza azt amit valójában csak megbeszélések  során lehetne.
Amíg készülnek a körmeim a telefonom nem jelezet sem hívást sem üzenetet. Ezek szerint hiába hagytam üzenetet Davenek ő nem akar velem beszélni. Rendben! Semmi gond! Ezen is túl leszek. Holnap elmegyek Moszkvában és majd ott töltöm a hét többi részét. Utána két hét és irány New York. Haza megyek!
A massage után úgy döntöttem jól fog esni egy kis fürdés így a szobába vissza érve megengedtem a hatalmas kádat vízzel és rengeteg habfürdőt raktam bele meg olajat. Az utóbbi időben erre se volt sok időm. Egy jó fürdő egy kis relaxálás. Talán csak erre van most szükségem és végre mindenem megnyugszik. Sőt mielőtt elmerülök a forró vízben úgy döntök a világ nem fog megállni ha néhány óráig kiszállok belőle. Fogtam vettetem egy utolsó pillantást a telefonom kijelzőjère, állítottam reggel 8-ra ébresztőt majd kikapcsoltam. Nem érdekel sem a net sem pedig ha valaki hív. Nekem is jár a szünet, a gondatlan pihenés képzelete. Ryan azt mondta küld majd vacsorát de ha mèg sem majd hozzátok fel magamnak.
Miután kétszer is kihűlt a víz a kádban úgy döntöttem ideje kiszállni és valami kényelmesre váltani majd tv nézzni. Hat óra körül csörgött a telefon a szobába úgy megijedtem hogy ugrottam egyet az ágyban.
-Hello -szóltam bele
- Hello kislány - szólt bele Hunter- csak azért hívlak, hogy fél óra és ott a vacsora, öltöz csinosan!
-Hunter! Na ne szórakozz! Ugyan minek legyek csinos? Ez egy szoba és egy vacsora amit egyedül fogyasztók.
-Okè, csak legyél csinos mert talán meglepünk.
- Rendben, akkor fel óra!
Egy combközèpig érő halvány rózsaszín ruhát vettem fel és a hajamat kiengedve hagyva vártam a fiúkat. A szobát kicsit össze pakoltam, hogy nyugodtan és kényelmesen el fèrve tudjunk leülni. Cipőt nem húztam hiszen mivel nem hagyjuk el a szobát így a cipő is felesleges.
Türelmetlen voltam és folyton az órára pillantottam. Valahogy nem szoktam ennyi időt egyedül tölteni és ez most annyira fura. Mindig van velem valaki vagy csinálok valamit mint például telefon, e-mailt vagy csak szörfözök a neten. De ma egyszerűen semmi és ez nagyon unalmas vagy csak nem vagyok hozzá szokva. Szívem szerint ki állnék az ajtóban és ott várnám a fiúkat de azért az fura lenne mert gondolom bármikor hozhatják a vacsorát is. Szóval majd ha ide ért a vacsora akkor fogom magam és kiállok az ajtóban majd úgy várom a fiúkat.
Egyszer csak kopogast hallottam, rögtön az ajtó irányába fordulva mentem, hogy kinyisam de előtte még megpróbáltam valami féle mosolyt csakni az arcomra. Csak ne lássák már hogy milyen szar a napom.  Ahogy az ajtóhoz értem és lenyomtam a kilincset a hamis mosoly az arcomon valódi lett. Mert nem az állt ott akit vártam vagy akiket vártam. Jól rá szedtek! A mosoly közepete csak egy halk sutogas szerű köszönés telt tőlem.

-Szia!