Csókod Után Vágyom

46.

Bailey

Vissza érve az asztalhoz, úgy döntök jobb ha először Davidel négyszemközt beszélek ezért félre hívom.

-Baj van Szépségem? - kérdezi és közben karjait körém fonja

- Nem tudom, mit fogsz szólni ahhoz amit most mondok szóval egyenlőre nem tudom. Egy fotózásról hívtak ahová sürgősen szükség lenne egy modellre. A fotózás itt van Sydneyben és tegnapra kellett volna nekik valaki. Mivel én itt nem ismerek senkit arra gondoltam, hogy mit szólnál ha a hugod elmene? Hiszen elég magas és modell alkatnak tűnik, számomra.- mire befejeztem a mondani valóm a válasz sms is megérkezett  melyben elfogadta Luke a kitételeimet.

-Részemről rendben de ezt tőle kell megkérdezned. Bízom benned! - egy gyors csókot nyomot az ajkamra majd a kezemet megfogta az asztal felé húzott, hogy Natel beszéljek.

-Natalie lenne esetleg kedved egy fotózáshoz Luke Vamonissal? -vágok bele rögtön mert olyan ez mint a sebtapasz gyorsrerántás és akkor kisebb a fájdalom érzése, nálam ez esetben a vissza utasítás féleleme.

-Komolyan?

-Igen!

- Igen, nagyon szívesen de hogy-hogy, vagy miért?- kérdezte és elég meglepet arccal fordult felém

- Most hívott, hogy sürgősen kellene neki egy modell és mivel én itt senkit nem ismerek ezért gondoltam tőled azért mégis csak megkérdem. Egy új Crina Caninghoz fotóznak itt a strandon és azt mondtam neki ha találok valakit 1 max 2 óra múlva ott lesz. Persze ha nem akarod azzal sincs probléma. - tettem hozzá gyorsan mert rá erőltetni sem szeretem volna.

- Atyám még jó hogy akarom, hiszen Luke Vamonis az egyik legkeresettebb fotós itt Ausztráliában aki vele dolgozik annak utána is mindig van lehetőség újabbnál újabb divatházak modelljének lenni. Mennyi ideig tart a fotózás és mennyit kereshetek vele? Várj nincs ügynököm se vagy ez most akkor hogy is lesz?

Natalienak természetesen rengeteg kérdése volt és mire mindent megbeszéltünk már indulnia is kellett. Szerencsére elég jó kis pénzt sikerült kialkudni és remélem a későbbiekben is keresni fogják. Addigra csak lesz egy ügynöke vagy maximum rajtam keresztül fogják keresni és ha így lesz nem igen fog a dolog zavarni ameddig ő úgy nem dönt, hogy akkor most már nyugodtan válogathat a melokból és majd ő megmondja a frankot. Na akkor szépen elválnak útjaink.

A hét további része sajnos sokszor inkább munkával telt mint, hogy Dave társaságát élvezem. Sokszor kellett neki bemenni az üzletbe vagy éppen nekem kellett valamit sos elintézni és sajnos előfordult, hogy késő éjjel ültem a hotel szoba asztala mellett és vártam egy hívást míg David az ágyban aludt.
Azon az egyszeri alkalmon kívül többet nem voltam a lakásán és ő sem erőltette, hogy ott aludjunk. Bár voltak éjszakák amelyeket külön töltöttünk de nem telt el úgy nap, hogy ne találkoztunk volna.

Hétfő délután van és mi újra búcsú miatt állunk a reptéren. De hat hét múlva újra találkozunk akkor már Los Angelesben. Bár nem szóltam róla de ha úgy alakul akkor utána ide költözöm vagyis na hát vettem egy parti házat most ebben a pár napban és már csak a papírok intézése van hátra. Remélem minden sikerül és David örülni fog neki. Ameddig viszont nem teljesen klapol minden nem akarok szólni. Mert ki tudja lehet nem is gondolja ezt annyira komolyan. Mindegy majd akkor ha ott tartunk kiderül. Egyenlőre azt se tudom, hogy hogyan is gondoltam ezt az egészet. Talán minden fel számolok New Yorkban és ide költözöm vagy csak amikor nem utazók itt is vagyok meg New Yorkban is vagy a fene se tudja csak esetleg szeretnék vele több időt tölteni. Talán kevesebbet utazni. Huuu tényleg nem tudom majd ki alakul vagy megbánom az egészet. Viszont úgy érzem adnom kell egy komolyabb esélyt ennek ami köztünk kezd kialakulni. Talán még is több ez egy össze vissza találkozunk és együtt vagyunk kapcsolatnál. Már ha lehet kapcsolatnak nevezni.

- Vigyázz magadra Szépségem és írj ha megérkeztél - súgja és karjai között olyan érzésem támad, hogy nem akarom ezt itt hagyni annyira jó vele. Tényleg kezdek bele szeretni vagy már szerelmes is vagyok???

-Jelentkezni fogok de te is írhatsz Nagyfiú!

Váltunk még néhány csókot majd elindulok a beszállás felé.

Moszkva! Igen erre kell most összpontosítani utána pedig utazók vissza New Yorkban.

Túl leszünk ezen a pár héten utána pedig igyekezni fogok úgy intézni mindent, hogy akár hónapokat is itt tölthessek, hogy kiderüljön tényleg annyira komolye ez közöttünk.

Gépen kényelmesen és gyorsan eltelik az idő és már csak arra eszmélek, hogy a kifutó pályára érkezik a gép.
A fiúk biztosan várnak és majd ők elterelik a figyelmem minden féle rossz érzésről, hogy talán ez volt az utolsó ilyen együtt töltött alkalom, ez valahol a felszállás után jutott eszembe csak tudnám miért. Hiszen jól megvagyunk oké, ritkán látjuk a másikat de akkor is. Tudunk beszélni vagy épp írni a másiknak. Az, hogy nem tudunk találkozni minden nap hát ez most ilyen a kerrierünkre kell koncentrálni vagy eldobni mindent és együtt lenni. Jaj nem tudom mi van ma velem de folyton csak ezen pörög az agyam. Akarom ezt Daviddel de félek is hogy mindent feladjak. Viszont Sydneyből is tudnék dolgozni csak maximum kevesebbet utaznék.

Csapongó gondolataim és fura érzéseim kavalkádja alatt azért már a szállodában vagyok de arra sem emlékszem, hogyan kerültem le a gépről. Na mindegy. Most egy gyors felfrissülés és utána megkeresem a fiúkat. Elmesélek nekik minden ( már ami rájuk is tartozik) majd leegyeztetjük a következő napok programját. Kíváncsi vagyok mit szólnának ha azt mondanám ott hagyom New Yorkot.